Legk�zelebb feh�r p�rn�k k�zt t�rtem magamhoz. Pislantottam n�h�nyat, majd lassan a hom�lyos t�rgyak is ki�lez�dtek. Beletelt egy-k�t percbe, mire felfogtam, hogy k�rh�zi �gyon fekszem. Neh�zkesen fel�ltem, majd r�gt�n a mellettem l�v� �gyra esett tekintetem. Harry fekszik rajta, �s b�k�sen szuszog. M�g most is alig tudom elhinni, hogy v�ge. R�ad�sul, ez�ttal nem is t�r vissza, hiszen nem csup�n a test�t, de a lelk�t is elpuszt�totta, mint ahogy p�r csatl�s�t is vele egy�tt. Nem eml�kszem sokra, csak hogy Lupin �s Mordon professzor elfognak p�rat, majd meg�rkezik McGalagony utas�t�s�ra az auror parancsnoks�g is, �s elviszik az �letben maradt foglyokat. Lucius m�g utolj�ra pr�b�lt fia lelkiismeret�re hatni – aki a csata v�g�re t�molygott be egy k�b�t�-�tok ut�n -, de �gy l�tszik, � is �r�k�lt valamit a Malfoyok v�r�b�l. Nem volt hajland�, m�g egy sz�t se hallani apja k�ny�rg�s�b�l, hanem t�ntet�leg elfordult. Harry m�r Voldemort meg�l�se ut�n eszm�letlen�l esett �ssze, nem is csod�lkozom. Rengeteg energi�j�ba telhetett az a f�nyess�g, amit megid�zett. Odasiettem hozz�, hogy l�ssam, t�nyleg csak a v�gkimer�l�s miatt esett �ssze. Semmi k�ts�g, az�rt voltak s�r�l�sei b�ven, de azok eleny�sz�k ehhez k�pest. Le�ltem mell�, �s n�ztem sz�p arc�t, eg�szen addig, m�g apa oda nem j�tt hozz�m, hogy menn�nk k�ne. Lassan fel�lltam, de a mozdulatt�l hatalmas f�jdalom ny�lalt bel�m, �s el�jultam.
Most itt vagyok, nem tudom, val�sz�n�leg az iskolai gyeng�lked�n lehet�nk, de nem vagyok benne biztos. Az �jjeliszekr�nyen tem�rdek �dess�g �s ital sorakozik, teh�t m�r lehettek l�togat�ink. Nem tudom meg�llni, a roxmortsi h�tv�ge �ta – ami tal�n k�t napja lehetett -, egy falatot sem ettem. Musz�j valahogy p�tolnom az elvesztegetett �telmennyis�get! Leveszek egy csoki b�k�t, majd azonnal enni kezdem. A csomagol�s z�rg�s�re Harry is kinyitja szemeit, majd miut�n kell� k�pen k�r�ln�zett, �s felfogta a l�tottakat is, �l�sbe helyezkedett.

- Szia! – k�sz�nt olyan l�gyan �s kedvesen, ahogy mindig is szokott. – Mi�ta lehet�nk itt?

- Nem tudom, tal�n egy napja. N�zd, m�r l�togat�ink is voltak – mutattam az �dess�gekt�l roskadoz� kis asztalk�ra.

- Aha, sz�val m�r azt majszolgatod! – n�zett r�m v�dl�n, amivel engem – legyenek b�rmilyenek is a k�r�lm�nyek -, folyton ki tud hozni a sodromb�l.

- Elegem van, ink�bb most sz�lj, ha nem akarsz elh�zott bar�tn�t magadnak, �s akkor el is v�lhatnak �tjaink, mert �n nem fogok lemondani a finoms�gokr�l a sz�r�s szemeid miatt! – oktattam ki egy cseppet hangosabban a kellet�n�l, mire apr�ra �sszeh�zta mag�t.

- J�, nyugi, ne kapd fel a vizet – pr�b�lt csit�tani. – Bocs, kicsit f�radt vagyok, �s idegileg is kimer�ltem – t�rt bele haj�ba.

- Nem csod�lkozom, sz�p kis puszt�t�st vitt�l v�ghez, de legal�bb nincs t�bb retteg�s a S�t�t Nagy�rt�l!

- Gondolod? A s�t�ts�gnek sosincs v�ge, csak m�s alakban jelenik meg.

- Tudom, de addig is lehet �r�lni a jelennek, vagy nem? – k�rdeztem kac�ran, majd �tm�sztam az � �gy�ba. Kiss� meg is billentem a m�velet k�zben.

- Hoh, vigy�zz, nehogy a v�g�n most essen bajod – kapott el, miel�tt leeshettem volna. – Nem �th�napos terhesen k�ne l�gtorn�szkodnod!

- Olyan messze volt�l – szabadkoztam, �s a v�ll�nak d�ltem. Annyira j�l esett hozz�b�jni, az �lel� karjai k�z�. – Szeretlek!

- T�nyleg? Tegnap m�g nem ezt mondtad!

- Te is tudod, hogy m�rt tettem! Csak �gy tudtam ezt kihozni bel�led. Sajn�lom, hogy kicsit durva m�dj�t v�lasztottam – �leltem egyre szorosabban magamhoz.

- Honnan tudt�l r�la?

- Nem tudom, mire gondolsz, fejtsd ki b�vebben! – j�tszottam a tudatlant, mire megforgatta a szemeit. �gy szeretem, mikor ilyen!

- Bonnie – hangja cs�ppnyi inger�lts�get hordozott. – Honnan tudtad, hogy a szeretet hatalma a b�r�mben van?

- Lehet, hogy nem vagyok �ppen kedves a di�kt�rsaimmal, de Dumbledore-ral el�g j� viszonyban voltam. Ritk�n ugyan, de p�rszor besz�lgett�nk r�lad is. Egy ilyen alkalommal mes�lte, hogy hogyan menek�lt�l meg els�ben. Am�gy meg h�tpecs�tes titok volt, teh�t mindenki tudott r�la.

- �s te m�g eml�kezt�l r�?

- Szelekt�v a mem�ri�m, csak arra eml�kszem, amire igaz�n akarok – mosolyodtam el, majd arcom �jra komorr� v�lt. – De igaz�b�l, nem ez a helyes magyar�zat a t�rt�ntekre.

- K�v�ncsian v�rom! – h�z�dott el, hogy jobban a szemembe n�zhessen.

- Sz�val, Voldemortnak az volt a terve, hogy megitat velem egy b�jitalt, amit�l �jra azz� a l�nny� v�lok, aki r�gen voltam. Azt v�rta t�lem, hogy b�ntsalak. �gy akart elk�ldeni a t�lvil�gra, hogy k�zben l�sd, hogy a szerelmed �s a gyermeked az � kez�ben vannak. Ez volt az � nagyszer� terve veled szemben. Akkor nagyon f�ltem, hogy visszaalakulok azz�, de azt�n j�tt apa �s megnyugtatott, hogy nincs r�m hat�ssal a f�zet. – Egy ideig mindketten hallgattunk, majd �jabb eml�kek t�rtek utat fejemben.
- Tudod, ezt m�g senkinek sem mondtam el, de volt egy k�z�s besz�lget�s�nk McGalagonnyal. Akkor azt mondta, hogy elj�n majd az id�, amikor mindenkin�l nagyobb sz�ks�gem lesz ap�ra, �s � el fog j�nni, hogy bebizony�tsa, ki�rdemli az „apa” megnevez�st. Nos, ott… a v�rb�rt�nben t�nyleg sz�ks�gem volt r�, �s elj�tt. – A smaragdz�ld szemek egy�tt�rz�sr�l �rulkodta, ahogy a tekintet�be n�ztem. – Olyan but�n hangzik, de kezdem megszokni ezt a sz�t: apa, valahogy k�nnyebben j�n a nyelvemre, mint eddig.

- Elhiszem – puszilta meg a hal�nt�kom. – �s most, hogy fogsz hozz� viszonyulni? Megpr�b�lsz vele besz�lni?

- �szint�n? – s�hajtottam. – Nem tudom. Azt hiszem, ehhez k�t ember kell. Szerinted � mit fog tenni?

- Adj neki egy es�lyt, nem fogod megb�nni. – �rtetlen arcomat l�tva folytatta. – Te nem l�ttad, hogy mag�ba volt zuhanva, mikor megtudta a h�rt, hogy elraboltak. Szeret t�ged, csak eddig nem merte kimutatni! – A kijelent�s�re majdnem elb�gtem magam, ez�rt ink�bb tereltem a t�m�t.

- K�rlek, besz�lj�nk m�sr�l. El tudod k�pzelni, hogy hamarosan v�ge a sulinak, �s akkor egy csal�d lehet�nk?

- Nem igaz�n, olyan hihetetlen�l hangzik – cs�kolt meg. – �s ha ez m�gse �lom, akkor hogy szeretn�l �lni? – Ez a k�rd�s mosolyt csalt az arcomra. Egy r�gi id�zetet jutatott eszembe egy k�l�n�sen �letvid�m �llatr�l.

- Tudod, az apr� k�r�sz mind�ssze egyetlen napig �l, egyetlen napig, m�gse sajn�ljuk �rte. Hiszen ezen a napon csak annak �l, amit szeret. Sz�rnyra kap, a sz�lre b�zza mag�t, j�tszik, �lvezi r�pke �lete minden pillanat�t. – Harry csak �rtetlenkedve, m�gis csod�lattal n�z r�m, �s v�rja, mit is akarok az eg�szb�l kihozni. – �gy �l, mintha nem lenne m�snap, hiszen sz�m�ra nincsen m�snap. Tal�n tanulhatn�nk t�le. K�pzeld csak el, ha �gy �ln�nk minden nap, ahogy � �li egyetlen napj�t. Micsoda �let lenne – s�hajtok �lmodoz�an, mire �rzem, hogy mag�hoz h�z, �s szenved�lyesen megcs�kol. Belet�rok a haj�ba, �s �n is viszonzom heves cs�kj�t. Annyira hi�nyzott m�r ez a vads�ga, az ut�bbi id�ben ugyanis nagyon k�m�letesen b�nt velem, minden t�ren. �pp csak kezdt�nk volna jobban belemelegedni, mikor r�g�st �reztem a hasamban. Azonnal sz�trebbent�nk, majd mindketten nevet�sbe t�rt�nk ki. Ritk�n lehetett Harryt ilyen j�kedv�nek l�tni, de most felszabadultan vigyorgott � is.

- �gy l�tom, a kicsik�nk m�g nem tart el�g er�snek minket az ilyesmihez – mosolyog a pocakomat simogatva.

- Vagy csak egyszer�en karamell�s cukrot k�vetel! – Majd lekaptam egy zacsk�nyival a nyal�nks�gb�l.

- �desem, Madam Pomfrey �gyis mindj�rt j�n, hogy megvizsg�ljon minket – legal�bbis rem�lem, mert majd �hen veszek –, �s akkor hozza az eb�det. Nem k�ne teleenned magad �dess�ggel! – M�r k�sz�lt kivenni a kezemb�l, de �n elkaptam.

- Potter�k egyetlen Harryje! Mikor tanulod m�r meg v�gre, hogy terhes n�t�l nem vessz�k el a kaj�t?

- Akkor legal�bb adj�l bel�le! – n�z r� s�v�rogva. Ezzel a tekintet�ve pont �gy n�zett ki, mint egy �hes k�bor kutya, ki tudna ennek ellen �llni? �ppen csak fel� ny�jtottam, amikor a betegszoba ajtaja kiny�lt, �s megjelent benne a gy�gy�t�. Harry arc�ra diadalmas vigyor �lt ki, amit �n csak egy s�rt�d�tt pillant�ssal jutalmaztam.

- Ti m�r fel�bredtetek? – k�rdezte vid�man, majd �gyunkhoz l�pett, hogy mindkett�nket megvizsg�ljon. Miut�n �ttess�kelt a saj�t �gyamba �s elv�gzett n�h�ny ellen�rz� var�zslatot, kiszaladt, hogy hozzon nek�nk eb�det.

- Ha most meg mersz sz�lalni… – figyelmeztettem az �ppen ajkait sz�tnyit� fi�t. – azzal a vesz�llyel kell szembes�ln�d, hogy soha t�bb� nem �llok veled sz�ba!

- Akkor �lve fogunk besz�lgetni, ezen ne m�lj�k! – v�laszolta somolyogva, azonban reag�lni m�r nem tudtam, mert a Madam k�t t�lc�val a kez�ben t�rt vissza.

- Tess�k, j� �tv�gyat! – helyezte az �l�nkbe.

- Madam Pomfrey, a t�bbiek j�l vannak? – k�rdeztem hirtelen. Most jutott csak eszembe, hogy m�r mi�ta nem l�ttuk �ket.

- Ne agg�dj, mindannyian remek b�rben vannak – mosolygott. – Az�rt volt 1-2 s�lyosabb s�r�l�s is, de p�r var�zslattal meg lehetett gy�gy�tani.

- Ennek �r�l�k. �s mikor j�nnek l�togat�ba?

- M�r most j�nni akartak, de el�bb egyetek nyugodtan. Ut�na is lehet besz�lgetni! – sz�lt, majd kisietett a helyis�gb�l.

Megfogadva a javasasszony tan�cs�t, azonnal nekil�ttunk az �telmennyis�g elfogyaszt�s�hoz. Mindketten az �tkez�sre koncentr�ltunk, egyik�nk se sz�lt a m�sikhoz.

- Ha nem k�red az ubork�t, akkor nekem adhatod – esett pillant�sa a t�lc�mra.

- Viccelsz? Ezekkel m�g terveim vannak!

- M�gis, mif�le terveid lehetnek egy ubork�val? – k�rdezte durc�san.

- Azon k�v�l, hogy a gyomromba ker�lnek? Majd megl�tod! – Ezzel lez�rtnak tekintettem a vit�t, �s folytattam eddigi tev�kenys�gem. Mindent elt�ntettem a t�ny�romr�l, kiv�ve a fagylaltot �s az ubork�t. �ppen ap�mon gondolkodtam, �s azon, amit Harry mondott r�la. T�nyleg nagyon led�bbentette a h�r? Biztos, Harry nem hazudna ilyen t�ren. S�t, � m�g soha nem hazudott nekem. R�ved�semb�l hangja z�kkentett ki.

- Dr�g�m, mit csin�lsz? – n�z r�m elh�lve. El�sz�r fel sem fogom, mire c�loz, azt�n megl�tom kezemben a fagyit�l cs�p�g� savany�s�got.

- Nos – mosolyodok el. – Ezt �gy h�vj�k fagyis-ubi. Bemutassalak titeket egym�snak?

- K�sz, ink�bb tart�zkodom. – M�g mindig gyan�s szemmel m�regeti, m�g �n falatozni kezdek. – Ezt nem b�rom tov�bb n�zni, seg�ts��g!

- Mi a baj? – futnak be a t�bbiek is, majd els� pillant�suk Harry megviselt arc�ra esik. Nem kellett sok magyar�zatot hozz� f�znie, hogy l�ss�k a probl�ma forr�s�t.

- Jaj, Bonnie, m�r megint? – fordul el Cathrine, m�g a t�bbiek kiss� fintorogva n�znek r�m. M�g Ron paprikav�r�s k�pe is kifeh�redik egy pillanatra a l�tv�nyt�l.

- Most mi van? – nyelem le az utols� falatot. – Term�szetes egy �llapotos l�nyn�l!

- Mi ez a t�m�r�l�s? – l�p be a matr�na, hogy elvigye az �res t�lc�kat, majd megl�tja a t�bbiek d�bbent arc�t. – Ezeket meg mi lelte?

- Csak megl�tt�k, hogy mit eszem – morgom f�lhangosan, �s kiss� megb�ntottan. Erre a vallom�sra elnevette mag�t, majd megmagyar�zta, hogy ebben semmi kivetni val� nincs, hanem teljesen term�szetes, majd elt�nt a bej�rati ajt� m�g�tt.

- Hogy vagytok? – �lt le Hemione az �gyam sz�l�re. – A javasasszony szerint nincs semmi baj a kicsivel!

- Ezt j� hallani – mosolyodok el. – Egy�bk�nt mi a baja Ronnak? Olyan ideges fejet v�g! – Hermione egy pillanatig habozott, majd l�tsz�lag �gy d�nt�tt, elmondja.

- Nos, megtudta, hogy Ginny �s Draco �sszej�ttek! – P�r perc erej�ig megsz�lalni sem tudtam, annyira meglepett ez a h�r. Hogy a sz�rmaz�s�ra mindig is oly b�szke Draco beleszeretne, s�t, f�lv�llaln� Ginnyt, aki nem olyan gazdag �s nemes csal�db�l sz�rmaz� l�ny? Ezt m�g em�sztenem kell egy ideig. Nem mintha f�lt�keny lenn�k r�, hiszen boldog kapcsolatban �lek Harryvel, de akkor is k�l�n�s. B�r, ha jobban belegondolok, �gy �rtelm�t nyeri az apj�val val� veszeked�s.

- Gratul�lok nekik! – adok hangot v�lem�nyemnek, mire egy nagyon ideges Ron Weasleyvel kell farkasszemet n�znem.

- Te ezt a kapcsolatot t�mogatod? – k�rdezte d�h�sen. – Te tudod a legjobban, hogy milyen a term�szete!

- Te meg ismerhetn�d annyira a h�godat, hogy nem v�letlen�l hozta ezt a d�nt�st. Szereti, �s te ez ellen nem tehetsz semmit! – pr�b�lok �rvelni.

- Att�l, mert Malfoy egyszer �let�ben j�t cselekedett, m�g nem avatjuk szentt�!

- Tiszt�ban vagyok vele, �n nem is ezt mondtam, csak engedd �ket boldognak lenni! Velem szemben is voltak k�telyeid, most pedig tal�n m�r bar�tok vagyunk, mi�rt nem adsz neki is egy lehet�s�get?

- �n nem vagyok Harry, sajn�lom! – morogja, majd kiv�gtat a helyis�gb�l. F�jdalmas tekintettel n�zek ut�na. �n nem ezt akartam vele el�rni! �rzem Hemione nyugtat� kez�t v�llamon.

- Hagyd csak, majd megb�k�l – suttogja halkan, majd kedvese ut�n szaladt. Cathrine is csak p�r percig maradt Neville-re hivatkozva. �jra ketten maradtunk. Egy sokatmond� pillant�s ut�n visszam�sztam az �gy�ba, �s j� szorosan hozz�b�jtam.

- El�ruln�d, hogy mire akart utalni Ron ezzel a „Sajn�lom, �n nem vagyok Harry!” mondattal?

- H�t, az �gy volt… - Elmes�lte a t�rt�nteket t�vir�l-hegyire. Neville �rkez�s�t�l eg�szen a b�v�hely megtal�l�s�ig. �rdekes t�rt�netnek bizonyult.

- Sz�val m�r azt is mondhatjuk, hogy megbocs�tott�l a sz�kes�gnek?

- Az�rt az er�s t�lz�s lenne, de m�r nem „adav�zn�m” le, ez t�ny!

- Tudod, hogy mennyire b�ntam m�r, hogy nem k�s�rt�l el? Ha legk�zelebb ilyen lesz, �g�rd meg, hogy b�rmennyire is er�sk�d�m, ne hagyod magad!

- M�g ha hiszti rohamot is kapsz, �s toporz�kolni kezdesz, akkor se? – k�rdezte kaj�n vigyorral az arc�n.

- Akkor se! – Arcunk k�zel�teni kezdett a m�sik fel�, v�g�l forr� cs�kban egyes�lt�nk.

M�snap a javasasszony enged�ly�vel elhagyhattam a gyeng�lked�t. Meg�g�rtem Harrynek, hogy a d�lut�n folyam�n ben�zek hozz�. Sajnos, neki m�g maradnia kell egy-k�t napot a rengeteg energiaveszt�se miatt. �gy is folyamatosan er�s�t� b�jitalt kell bevennie naponta h�romszor. A t�bbiek nem j�ttek ki el�m. Egyed�l ballagok v�gig az �resen kong� folyos�kon, tavaszi sz�net van. N�ha-n�ha bekukkantok egy-egy terembe, ahol nyitva van az ajt�, de mindegyik �res. �gy d�nt�k, pihenek m�g egy keveset, �gy a pincehelyis�gek fel� veszem az ir�nyt. Az ajt�ban elhelyezett k�p mogorv�n r�m sz�l, hogy adjam meg a jelsz�t, de kider�l, hogy az �ta m�r megv�ltoztatt�k az eddigit. Egy f�radt s�hajjal elindulok Pi… vagyis apa szob�ja fel�. M�g nem akartam vele tal�lkozni, de �gy l�tszik a sors ism�t k�zbesz�lt. Vettem egy m�ly leveg�t, majd �ppen kopog�sra emeltem a kezem, amikor az kit�rult. Egy kiss� ideges tekintet� Perselus Piton tekintett r�m.

- Szia – k�sz�n�k b�tortalanul. – Csak megv�ltozott a jelsz�, �s azt szeretn�m elk�rni! – kezdek a magyar�zkod�sba.

- Gyere be! – invit�l beljebb �s ell�p az ajt�t�l, hogy bel�phessek. Semmit sem v�ltozott ez a helyis�g az el�z� besz�lget�s�nk �ta, tal�n csak az �rz�seim vele szembe. Most sokkal bar�ts�gosabbnak hat. Le�l�k abba a fotelbe, ahov� akkor helyezett, majd onnan n�zek jobban k�r�l. � m�g mindig ugyanott �ll, meg sem mozdul. Mi a baja, tal�n nem is akar l�tni? �r�knak t�n� percek ut�n megsz�lalt:

- Hogy �rzed magad? – L�tom, az�rt pr�b�l gondoskod� ap�nak felt�nni, m�g ha nem is siker�l annyira.

- J�l, k�sz�n�m! – v�laszolok sut�n, majd zavartan megk�sz�r�l�m a torkom. – Akkor megkaphatom a jelsz�t?

- �ppen hozz�d tartottam, amikor meglept�l. Az �n feladatom lett volna lek�s�rni a h�l�k�rlethez.

- T�nyleg? – lep�d�k meg, mire felh�zza a f�l szem�ld�k�t.

- Mi olyan hihetetlen ebben? Tal�n nem k�s�rheti le az apja a l�ny�t?

- Nem igaz�n mutattad ki eddig, hogy a l�nyod lenn�k!

- Bonnie! – s�hajtott fel, majd el�m h�zott egy sz�ket �s le�lt. – �rtsd meg, nem tehettem meg! L�tod, �gy is t�ged rabolt el, pedig nem szerzett r�la tudom�st, hogy a l�nyom vagy. H�t m�g, ha megtudta volna! Belegondolt�l m�r ebbe?

- �szint�n sz�lva nem, de legal�bb nekem elmondhattad volna! Neem, helyette ink�bb minden alkalommal leal�zt�l, hogy m�g az �letkedvem is elmenjen.

- Sajn�lom, �n viszont ebbe nem gondoltam bele – vallotta be. – Annyira fontosak voltatok nekem any�ddal, rajtatok k�v�l nem volt senkim. Ha magam v�llalom a nevel�sed…

- Apa, k�rlek – v�gok a szav�ba. – Ne marcangold magad, m�r h�romszorosan is bebizony�tottad, hogy komolyan gondolod. – A kijelent�semre teljes d�bbenet vett er�t rajta.

- Igaz�n, �s mivel �rdemeltem ki ezt a bizalmat?

- Nos, el�sz�r is Harry mes�lte, mennyire agg�dt�l �rtem, azt�n amikor a b�rt�nben megjelent�l �s kihozt�l, v�g�l pedig azzal, hogy �gy besz�lsz r�lunk any�val. Csak egy csal�dj�t igaz�n szeret� ember tud ekkor �ldozatot hozni. �s, v�g�l, de nem utols� sorban, belef�radtam az ellens�gesked�sbe, hiszen a sz�v t�rv�nye is azt mondja, hogy k�zel kell tartanunk szeretteiinkhez, �s b�rki is pr�b�lta �sszet�rni, sose f�lj�nk kit�rni! – n�zek bele azokba a mostanra melegen vibr�l� szemekbe. – Megpr�b�lok b�zni benne, k�vetni �s beleadni mindenbe, �s te, hogy teszel vele? – Nem sz�l semmit, hiszen mit is tudna mondani erre? Azt hiszem, most j�tt r�, hogy a saj�t l�nya, aki csup�n 20 �vvel fiatalabb n�la, sokkal �rettebben gondolkodik, mint �.

- Sosem gondoltam volna, hogy egyszer a l�nyom fog kioktatni. B�r sz�v�gyekben mindig is gondjaim voltak.

- Nah�t, ki gondolta volna? – k�rdeztem szarkasztikusan, mire kaptam egy sz�r�s pillant�st, de k�zel sem olyan f�lelmetest, mint �ltal�ban mindig. Most �gy n�zett r�m, mint kellett volna eg�sz eddigi �letemben… kedvesen. – Sz�val akkor, mit mondasz?

- Azt hiszem… �n megpr�b�lok bizony�tani. Tudom, hogy m�r k�s�, de…

- Sosincs k�s�n! Harry b�zott bennem, �s siker�lt megv�ltoznom. A gonosz �s sz�vtelen l�nyb�l egy hisztis terhes mama v�lt, de ezt most hagyjuk – mosolygok. – Akkor neked m�rt nem adhatn�nk meg az es�lyt? Mindenkinek egyform�n lehet�s�get kell adni! Tudom, hogy neh�z lesz, �s nem �ppen z�kken�mentes, de nem fogom megb�nni.

- Ha lesz egy csal�d, ahol sz�vesen fogadnak �s �n sz�vesen j�rok, m�r meg�rte.

- Biztos lehetsz benne, hogy a mi csal�dunk b�rmikor sz�vesen l�t, hiszen v�rni fog ott majd r�d egy t�nd�ri unoka is, akinek sz�ks�ge lesz egy j�s�gos nagyap�ra! – �rzem, hogy ism�t ker�lget a s�r�s. A szemeim sz�rni kezdenek, m�g a torkom er�sen kapar.

- Igyekezni fogok!

- Tudom, apa, tudom! – suttogom, �s mostanra m�sodszor szorosan magamhoz �lelem.