9. fejezet: Griffend�l �s Mardek�r

Yan furcs�llkodva, �sszesz�k�tett szemmel m�regette a nagyb�tyj�t, aki nem el�g, hogy szinte m�r sz�v�lyesen fogadta az irod�j�ba bemas�roz� hat gyereket - �s Harryt -, a mereng�j�t is k�szs�gesen a rendelkez�s�kre bocs�totta.

- Minden rendben, Tom b�csi? – k�rdezte v�g�l.

- �gy t�nik tal�n, hogy nem? – vonta fel a szem�ld�k�t a f�rfi megj�tszott �rtetlens�ggel.

Harry mostanra j�l ismerte ezt az arckifejez�st, �gy tudta, hogy az igazgat� remek�l mulat. Yan is hasonl� k�vetkeztet�sre juthatott, mert inger�lt f�j�ssal hajtotta le a fej�t.

- Csak �szrevett�k, hogy mag�hoz k�pest ijeszt�en kedves, Mr. Denem – magyar�zta Perselus szemtelen vigyorral.

Tom az asztalra t�maszkodva k�zelebb hajolt a gyerekhez. – Vigy�zz a sz�dra, fiacsk�m! – javasolta csendesen. – Ak�rhogy sz�l�tasz is, ez v�ltozatlanul egy iskola, az �n iskol�m, te pedig di�k vagy.

Perselus j�kedve jott�nyit se cs�kkent. �sszefonta a karj�t, �s der�s mosollyal d�lt h�tra a sz�ken.

Ha akarta, Tom tudott fenyeget� lenni – Harry eset�ben nem is volt sz�ks�ge hozz� k�l�n�sebb er�fesz�t�sre -, de ler�tt r�la, hogy pillanatnyilag nem f�tik ilyen amb�ci�k. Hi�ba figyelmeztette Pitont, a fi�k ugyanis vil�gosan �rezt�k, hogy a l�togat�suk ok�t nem tekinti „roxforti �gynek”, teh�t nagyvonal�an �k is megfeledkeztek arr�l, hogy az igazgat�val besz�lnek. „Nem mintha egy�bk�nt befoly�soln� �ket.”

- Estefel� be kell mennem a Miniszt�riumba – jelentette be Tom imm�r a norm�lis hangj�n. – Veletek csevegni kit�n� gyakorl�s. Ha ti nem hoztok ki a sodromb�l, akkor senki.

- ���, ez h�zelg�, professzor.

- K�l�n�s �rt�krendje van, Mr. Lupin – v�laszolta Tom feleannyira se h�v�sen, mint m�s szitu�ci�ban tette volna. - Emellett – t�rt vissza az el�z� t�m�hoz – tudom, miket mes�lt nektek Harry, �s nem szeretn�k…

- Cinikus, rideg �s fennh�j�z� lenni? – v�gott k�zbe Yan �l�nken.

- Olyasmi – morogta a f�rfi. Az �r�asztalr�l mag�hoz lebegtetett n�h�ny pergament, �s �sszecsavarta �ket.

- Tom b�csi… – kezdte Yan suttogva. – �n csak… El akartam mondani… hogy �n nem…

Harry �rdekl�dve v�rta, az igazgat� mikor kegyelmez meg a kisfi�nak.

- Mi se – jelentette ki James elt�k�lten, amihez a mellette �l�k vadul b�logattak.

Tom, aki m�r �pp le�ll�totta volna az unoka�ccs�t fel�je fordult. – Mit nem, Potter?

James nagyot nyelt, mikor r�j�tt, hogy a f�rfi rajta nem k�ny�r�l. – H�t, uram… - A f�l�t vakargatta zavar�ban. – Nem tartjuk mag�t elvetem�lt gyilkosnak.

- Meghat� – felelte Tom sz�razon.

- Illetve… Ott, Harry vil�g�ban rengeteg borzalmat k�vetett el, undor�t� b�n�ket, de… itt sose �rtana a mugliknak meg a muglisz�rmaz�s�aknak. �s egym�sra se haragszunk – pillantott k�rbe. - Egy�ltal�n… Maga igaz�n j� igazgat� �s…

- El�g lesz, Potter – emelte fel a kez�t Tom. - M�g a v�g�n valami kompromitt�l�t tal�ln�l mondani.

James megk�nnyebb�lten elmosolyodott. Vallja be, hogy a nyilv�nval� �s kik�sz�b�lhetetlen ellent�tek dac�ra, valahol m�lyen, eg�szen kicsit, jobb napokon, kedveli az igazgat�t? „A Gringotts minden arany��rt se, m�g ha hozz� is csapj�k Merlin legtitkosabb var�zslatainak gy�jtem�ny�t.”

- Kezd�dhet az els� k�r? Ezekkel – felmutatta a pergamentekercset – le kell ugranom Flitwick professzorhoz. Mire vissza�rek…

Harry a p�lc�j�t a leveg�be emelve sz�rakozottan k�vette a mereng� oldal�ba v�sett r�n�k vonalait. - �n is ismerem a sz�ks�ges var�zslatokat – mondta mintegy mag�nak. Azok a „moziz�sok”, melyek sor�n odahaza elsaj�t�totta �ket, kor�ntsem voltak olyan kellemesek, mint amilyennek ez a mostani �g�rkezett.

Tom fanyar mosollyal b�lintott. – K�pes vagy haszn�lni egy mereng�t, de nem b�rsz egy mer�kanalat tisztess�gesen eg�rr� v�ltoztatni. Sz�p.

- Hetek �ta g�rc�l�k az�rt, hogy behozzam a lemarad�som… - v�gott bele Harry indulatosan.

Tom csendre intette. - Tudom. Veled �s a koll�g�immal is eleget besz�lgett�nk r�la. De n�ha nem �rt a plusz motiv�ci�.

Harry vill�ml� szemekkel meredt a f�rfira. - Mif�le motiv�ci� a piszk�l�d�s? – Elhat�rozta, hogy ha t�rik, ha szakad, k�vetkez� este p�lda�rt�k� „kan�lb�l eg�r”-transzform�ci�t mutat be az igazgat�nak.

- Hat�kony – jelentette ki Tom, v�laszul Harry im�nti fogadalm�ra. (A fi� szitkoz�dva kapta el r�la a tekintet�t.) – Tilos k�t m�tern�l t�volabb menni az asztalt�l! – mondta, ez�ttal a gyerekekhez int�zve a szavait.

Peter j�t�kosan szalut�lt, Sirius pedig m�ris csillog� kesely�-tekintettel f�rk�szte az iroda berendez�s�t.

- Szerintetek mi t�rt�nik, hogyha… - vetette fel, mikor az ajt� becsuk�dott Tom m�g�tt.

- Ne k�s�rletezz! – szak�totta f�lbe Yan komolyan. – Egyszer meg akartam keresni a sz�linapi aj�nd�komat. � persze r�j�tt, amint aznap reggel el�sz�r megl�tott, �s sz�lt, hogy m�g v�letlen�l se �l�lkodjak a szob�ja k�zel�ben. - �gy pillantott k�rbe, ahogy a r�mt�rt�net-mes�l�k szoktak a t�bort�zn�l. – Term�szetesen els� dolgom volt odamenni – folytatta vigyorogva, azt�n leolvadt az arc�r�l a mosoly. – Ut�na eg�sz h�tv�g�n szappanbubor�kokat b�f�gtem…

- V�llalom! – pattant fel Sirius lelkesen.

Yan elkapta a karj�t, �s visszanyomta a bar�tj�t a sz�kre. - De ez a munkahelye, nem az otthona. �n vigy�zn�k…

Sirius megsz�velte a tan�csot, �s a tov�bbiakban - nem kis csal�dotts�ggal - igyekezett minden, tettre sarkall� k�v�ncsis�g�t ism�t a mereng�re korl�tozni.

***

A hely, ahov� az aktu�lis k�s�r�j�vel, azaz Pitonnal egy�tt �rkezett egyszerre volt ismer�s �s d�h�t�en megragadhatatlan. „Esetleg ha lenn�nek �rzetek, illatok…”

Perselus – tal�n k�t-h�rom �vvel fiatalabb kiad�sban – magas t�ml�j�, k�nyelmetlennek t�n� sz�ken �cs�rg�tt, fej�t az asztalon nyugtatott karj�ra hajtva, �s unottan j�tszadozott egy n�vt�bl�val, aminek Harry �gy nem tudta kibet�zni a felirat�t.

Nekik h�ttal, a szoba m�sik v�g�be �ll�tott szekr�nyekn�l magas, feketehaj� n� s�rg�l�d�tt. Mozdulatait �vegek cs�r�mp�l�se-koppan�sa k�s�rte. A kifakult sz�nyegre b�gyadt, kora tavaszi napsugarak rajzoltak folyton v�ltoz� mint�t.

Harry �lm�lkodva fordult k�rbe. - Ez…

- A Szent Mung� – k�z�lte az „�tit�rsa”. – Eg�sz pontosan any�m irod�ja.

- Mi�rt nem maradhattam otthon? – nyafogta �pp a m�sik Piton.

- Jaj, sz�vecsk�m! – ny�g�tt fel – Harry �gy m�r k�nnyed�n azonos�totta – Eileen. A padl�n t�rdelt, der�kig elt�nve egy alacsony szekr�nyk�ben. „Biztos t�rt�g�t�-b�b�j.” – Ap�d nem tudna odafigyelni r�d. Te is j�l ismered. Rettenetes milyen sz�tsz�rt, ha valamelyik �j �tlet�n dolgozik. – Felt�p�szkodott, �s a kez�t a homlok�ra szor�tva szem�gyre vette a keletkezett rumlit.

- T�z �ves vagyok. – Egyenesedett fel az eml�k-Perselus s�rt�d�tten. – Nem kell pesztr�lni.

- Csak leszel t�z �ves – jav�totta ki az anyja. – Egy�bk�nt, az addig rendben is van, hogy tal�ln�l olyasmit, amivel lefoglalhatod magad, de ha sz�ks�ged volna valamire? Enned mindenk�ppen k�ne…

- Csin�ln�k szendvicset.

- Az azt�n a szak�csm�v�szet cs�csa! – cs�fol�dott Eileen.

- Van olyan j�, mint amit az itteni konyh�n tukm�lnak az emberre. – A tenyer�be t�masztotta a homlok�t. – Ebben m�r val�di szak�rt�nek sz�m�tok – morogta.

- Ugyan, kincsem. – A n� odas�t�lt hozz�, �s vigasztal�an megsimogatta a h�t�t. - Nem hurcoltalak ide olyan gyakran.

Perselus szkeptikusan felhorkant.

- Elhiszem, hogy sz�vesebben lenn�l p�ld�ul Yan�kn�l – folytatta az anyja -, de mit tegy�nk, ha egyszer el kellett utazniuk… Merope nem rajong Franciaorsz�g�rt, de egy ilyen megh�v�st m�gsem lehet visszautas�tani…

Perselusnak t�rt�netesen megvolt a maga baja, �gy nem k�v�nt osztozni a Merope Denem feletti sz�nakoz�sban. – Eg�sz nap itt kell kuksolnom? – Elgy�t�rt pillant�st vetett a sakkt�bl�ra, amit az � �ld�sos tev�kenys�ge folyt�n fekete �s feh�r b�buk szil�nkjai bor�tottak. (Ugyanis a szab�lyszer�, de mag�nyos j�t�k helyett ink�bb egym�sra usz�totta a figur�kat.)

Eileen az ajt�hoz l�pett. - Gyere velem vizitelni!

Perselus m�rs�kelt lelkesed�ssel csusszant le a sz�kr�l, hogy csatlakozzon az anyj�hoz.

- L�thatsz egy csom� �rdekes esetet.

- Hurr�… - Hagyta, hogy az asszony kiterelgesse a folyos�ra. – Mondd csak, a betegeid mit sz�ln�nak, ha a f�l�kbe jutna, hogy l�tv�nyoss�gk�nt emlegeted �ket?

A t�r megkavarodott k�r�l�tt�k, �s az elmos�dott massza lassan – hogy Harrynek legyen ideje egy kiad�s rosszull�tre – �j helysz�nt form�zott.

A k�rteremben mind�ssze egyetlen foglalt �gy volt. A k�cos fi�cska a takar�ja cs�csk�t markol�szta, �s beharapta az ajk�t, hogy ne ny�sz�tsen a k�nt�l. Mellette k�t n� meg egy f�rfi toporgott.

- J� reggelt mindannyiuknak! – k�sz�nt Eileen vid�man, mik�zben siet�sen kereszt�lv�gott a helyis�gen. – Ki a kis beteg�nk?

Perselus kaj�n vigyorral figyelte Jameset. - Ezen nagyon felh�borodott volna, ha nem k�ti le annyira a nyavalyg�s.

Harry meg�tk�zve b�mult r�. - Nem hiszed, hogy t�nyleg f�jt neki?

- Dehogynem. Csak k�z�ns�g el�tt mindig r�tesz egy lap�ttal. Ez valami k�nyszer n�la. – Megr�ntotta a v�ll�t. - Any�m biztos aj�nlhatna olyat, aki kikezeli bel�le.

- Te se vagy k�l�nb – jelentette ki a m�sik dorg�l�an.

- Rag�lyos. – Perselusr�l s�t�tt, hogy ez a t�ny nem aggasztja t�lzottan.

James apja – „A nagyap�m!” kapott �szbe Harry, �s a tov�bbiakban nagyobb figyelmet szentelt a fi� k�s�r�inek – �pp kezet fogott Eileennel. – �rvendek. Leonard Potter.

A mellette �ll� n� k�vette a p�ld�j�t. - Dana Potter. Hogy elker�lj�k a k�nos f�lre�rt�seket, a nagyn�ni.

Az asszony Harryt – b�r nem tudta volna megfogalmazni, pontosan milyen tekintetben – Ginnyre eml�keztette. „Milyen r�gen gondoltam r�… �s Ronra meg Hermion�ra is” – eszm�lt r� b�nb�n�an.

James anyja az ujjait t�rdelve l�pett Eilienhez. – Patricia Potter. - F�lrevonta a gy�gy�t�t, �s suttogva folytatta. – Leesett a sepr�r�l. Nagyon ronda a s�r�l�se. Nem is mert�k kandall�n �t idehozni.

Eileen felemelte a takar�t, majd – Perselusszal egy�tt – belesett al�.

A kisfi� arc�b�l kifutott a v�r. – Basszus! – A tenyer�t vill�mgyorsan a sz�j�ra tapasztotta, �s riadtan n�zett a h�rom idegen feln�ttre. – Bocs�nat.

- V�gre egy �szinte ember – jegyezte meg az �gyban fekv� savany�an. – T�nyleg olyan sz�rny�? Eddig azzal hitegettek – �les pillant�st vetett a sz�leire �s a nagyn�nj�re -, hogy nem v�szes.

Perselus arca aggaszt�an z�ldes �rnyalatot �lt�tt. - Ezt hogy hoztad �ssze? - mutatott felelet helyett James sebes�lt l�ba fel�.

- Kviddics-baleset. – �gy t�nt, a j�t�k eml�ke �tmenetileg kiveri a m�sik fej�b�l a f�jdalom gondolat�t. – Kergettem a cikeszt, sajnos csak egyed�l, mert tudod… �! – Felny�g�tt, mikor Eilien megkocogtatta a t�rd�t.

- Szil�nkos t�r�s. – A n� az �ll�t �t�gette a penn�j�val. – A legegyszer�bb megold�s az volna – kezdte t�n�dve -, ha elt�ntetn�m a csontjaidat. – James riadtan meresztette r� a szemeit. - Iszony�an f�jna, ha �gy forrasztan�m �ssze – magyar�zta a n� egy�tt�rz�en. – Azt�n begy�gy�tom a v�g�sokat, beveszed a P�tcsont Rapidot, �s este m�r haza is mehetsz. – Igyekezett lelkesen el�adni, de a kisfi� tov�bbra is fancsali k�pet v�gott.

- Anya? Apa? – pillantott k�rd�n a sz�leire.

- T�nyleg �gy lesz a legjobb, dr�g�m – b�lintott Mrs. Potter.

James inger�lten f�jt egyet. – Remek. �cs�r�ghetek itt eg�sz d�lut�n, irt�zatos k�nok k�zt fetrengve…

- Akkor fekszel vagy �lsz? – v�gott k�zbe a nagyn�nje gonoszkodva.

- Perselus itt marad veled – jelentette ki Eileen a m�sik n�vel egyid�ben. Megragadta a fia v�ll�t, �s maga el� tuszkolta. – � majd sz�rakoztat.

Az eml�k-Piton nagy kegyesen kier�szakolt mag�b�l egy fut�, „persze, nan�!” - t�pus� vigyort, Harry pedig elsz�gyellte mag�t, mert kis h�j�n felr�h�g�tt Eileen szavait hallva.

- Azt hittem, unatkozt�l egyed�l – jegyezte meg, elhessegetve az otthoni Piton k�p�t.

- Igen – helyeselt a fi� buzg�n -, �s tulajdonk�ppen �r�ltem, hogy lesz t�rsas�gom… Tudom, nem l�tszik - legyintett, mikor Harry v�laszra nyitotta a sz�j�t. – De volt m�r szerencs�m ahhoz a b�jitalhoz…

- Nekem is – mormolta a m�sik.

- … �s semmi kedvem nem volt �r�kig a vinnyog�s�t meg vis�toz�s�t hallgatni.

James undorodva h�rpintette fel a P�tcsont Rapidot, majd b�cs�t intett a sz�leinek �s a nagyn�nj�nek, akik Eileennel egy�tt t�voztak. Perselus f�lrehajtotta a takar� egyik sark�t, azt�n letelepedett az �gyra. – Teh�t… Potter. Griffend�l-ivad�kkal m�g nem tal�lkoztam.

James a homlok�t r�ncolva, l�zasan t�rte a fej�t, hogy valami hasonl� feleletet adhasson. - Piton, Piton… - A v�llai megereszkedtek csal�dotts�g�ban. - Nem hallottam r�latok.

- Apa mugli – k�z�lte Perselus. – Am�gy, ha var�zsl��s�ket akarsz: Prince.

- �! – James fellelkes�lt, hogy m�giscsak tud valamit. – A csal�dod Griffend�l Godrik vazallusa volt, az egyik �k-�k… sz�val �knagyap�d testv�re pedig Holl�h�ti Hedvig unok�j�t vette feles�g�l.

- Aha – b�lintott Perselus j�val csek�lyebb bele�l�ssel -, de az�rt k�sz a t�rileck�t. H�! – vidult fel hirtelen. – Az egyik bar�tom Mardek�r lesz�rmazottja.

James persze azonnal r�j�tt, mire akar utalni a m�sik. – B�r tal�lkozhatn�nk! – s�hajtott elragadtatva. – Sz�vesen kipr�b�ln�m, hogy m�k�dik ez a Mardek�r-Griffend�l-ellenszenv. Mostan�ig �gy t�nt, k�nytelen leszek v�rni a Roxfortig, hogy majd az igazgat�n teszteljem.

Perselus komoly arccal hajolt oda hozz�. - Vele l�gy �vatos! – suttogta, azt�n James izgatottan ragyog� tekintet�t �s �d�z vigyor�t l�tva mind �, mind j�v�beli m�sa csak lemond�an legyintett.

- Persze, �n besz�lhetek – fonta �ssze a karj�t az id�sebb Piton dohogva. – James, James! – zend�tett r� elv�ltoztatott hangon. - Egy �ri�s k�sz�l a Tiltott Rengetegben! M�r rohan is, hogy bemutatkozzon neki. Ne egy�l abb�l a s�tib�l, mert Frank Rabastannak sz�nta, �s tudod, hogy � minden m�gikus vacak els�sz�m� megrendel�je… Nan�, hogy dupl�n vesz bel�le. Ne h�zz �jat Tom Denemmel! Erre… N�zd meg!

Harry sz�ve szerint �jra el�hozakodott volna Piton ilyen szempontb�l szint�n el�t�lend� viselked�s�vel, de az imm�r r�gi ismer�sk�nt k�sz�nt�tt h�nyinger megg�tolta benne.

N�h�ny �r�val k�s�bb j�rhattak. „Val�sz�n�leg �tugrottuk a vinnyog�s-vis�t�s r�szt, amit Perselus emlegetett.” A szoba egyetlen f�nyforr�sa a James �gya felett lust�n lebeg� g�mb�cske volt. A fi� az anyja �s az �lmoss�ggal h�sies k�zdelmet v�v� Perselus k�zt szorongott.

- Legk�zelebb helysz�nt is v�ltunk – jelentette be Piton, vid�man oldalba b�kve Harryt.

Patricia James nedves, zil�lt haj�t igyekezett rendbetenni. A kisfi� arca m�g mindig ver�t�kben f�rd�tt, hi�ba jutott t�l a „kezel�s” legkellemetlenebb szakasz�n.

- �s arra gondoltam… - Az eg�sz teste megfesz�lt, mikor r�t�rt az utols� f�jdalomhull�mok egyike. – Anya, figyelsz?

Patricia ledobta a t�r�lk�z�t, amivel addig bajl�dott, hogy a feladat tov�bbi r�sz�t var�zsp�lc�val v�gezze el. - Ne k�m�lj! Mi az a nagyszer� �tlet?

- H�tv�g�n partit adtok, ugye? – v�gott bele James �vatosan.

- Mintha nem is te nyaggatn�l hetek �ta az�rt, hogy az orrodat se kelljen kidugni a szob�db�l.

- K�nnyebben viseln�m, ha nem voln�k egyed�l – pend�tette meg James ravasz mosollyal. – Perselus esetleg elj�hetne…

- Semmi akad�lya. �gyis szeretn�m jobban megismerni Eileent �s persze a f�rj�t. Perselus, szerinted…

- Naaa! – James durc�san fonta �ssze a karj�t. - Most arr�l van sz�, hogy �n bar�tkozom. - Patricia int�s�re a frizur�ja ism�t sz�raz �s rem�nytelen�l torzonborz lett.

- Bocs�ss meg! – k�rte az anyja nevet�ssel k�szk�dve. - Ott tartott�l, hogy Perselus esetleg elj�hetne…

- … �s tal�n mag�val hozhatna… m�g valakit.

- Amennyiben a „m�g valaki” nem egy s�rk�nyt, akromantul�t vagy kim�r�t takar, �t is sz�vesen l�tjuk.

James �s Perselus gy�zedelmesen vigyorogtak egym�sra. Harry pedig elk�nyvelte, hogy � a „nagyanyja” hely�ben alaposabban ut�nan�zett volna, kit akarnak a h�z�ba vinni.

- �gy ut�lag k�l�n�s, hogy a koboldot nem tette hozz� – morfond�rozott Piton.

- Egy k�nos kimenetel� k�z�pkori l�zad�s? – tippelt Harry sz�rakozottan.

A fi� megr�zta a fej�t. - Neeem. B�r lehet, hogy olyan is volt. K�rdezd „Ismerem a Griffend�l-dinasztia t�rt�net�t Godrik d�dsz�leit�l magamig, �s b�rmilyen helyzetben k�pes vagyok id�zni egyet a tem�rdek ut�nozhatatlan b�lcsess�g k�z�l, ami elhagyta nemes �seim ajk�t” Pottert!

- Hogy?

- A t�m�r verzi�, hogy kiz�r�lag az „esti mes�k” j�volt�b�l kony�t egy kicsit a m�giat�rt�nethez, m�gis �lland�an a „fene nagy szak�rtelm�vel” k�rkedik.

Perselus fejteget�se elterelte Harry figyelm�t az utaz�s �ldatlan hat�sair�l.

- Ami a koboldokat illeti… Patricia n�ni egyszer, m�g gyerekkor�ban, bennragadt a csal�dja sz�fj�ben. – Harry t�tott sz�jjal b�mult r�. - Nem vett�k �szre, hogy bem�szott az egyik csill�be. – Perselus megvonta a v�ll�t. - Ki akarta der�teni, t�nyleg s�rk�nyok �rzik-e a kincseket. Egysz�val… ha a bajkever�-g�nek eredete �rdekel, n�la keresd.

- Nem hittem volna… - fogott bele Harry, tov�bbra is sokkoltan.

- James �tka, hogy a term�szete mell� nehezen fegyelmezhet� von�sokat kapott – jelentette ki Piton k�r�rvendve. – Sz�ke f�rt�kkel �s �rtatlan tekintettel k�nnyebb lenne kisangyalnak l�tszania… Mint az egyik igazi unokatestv�re. � val�di profi. Am�gy meg alamuszi d�g…

- M�sra sz�m�tott�l? – Az eml�k-Yan v�gigsim�tott a ruh�j�n, mintha att�l tartana, azzal nem stimmel valami. Ragyog� fekete, z�lddel h�mzett d�sztal�rt viselt, �s – mint azt Harry els� pillant�sra meg�llap�totta – nagyon ut�lta.

James nem igaz�n tudta eld�nteni, vigyorogjon vagy komoly maradjon, a sz�ja azonban, a hezit�l�s ellen�re makacsul felfel� g�rb�lt. – Nem. Vagyis… Ez irt� fura. Annyit hallottam a csal�dodr�l, de azok mind �vsz�zados t�rt�netek voltak, �s persze… most is l�teztek, de mindig �gy k�pzeltem el a Denemeket, mint Mardek�r hasonm�sait. Te viszont gyerek vagy, mint �n.

- Oh! – Yan ajka megk�nnyebb�lt, f�loldalas mosolyra r�ndult. – �r�l�k, hogy nem nekem kellett �sszefoglalni, Griffend�l. Nos, van egy szabad, r�m egyhang� d�lut�nunk. – A h�z sarka fel� sand�tott, ahol a feln�ttek nevetg�ltek, csever�sztek. - Mivel t�lts�k el?

- Tekintettel a vadonat�j, m�regdr�ga �s pokolian k�nyelmetlen tal�rjainkra… Semmi olyan nem jut eszembe, amivel feldobhatn�nk – huppant le James a cseresznyefa t�v�be elszontyolodva.

Perselus �s Yan �sszen�ztek, majd csatlakoztak hozz�.

***

James, Perselus �s Yan tov�bbra is a f�ben �cs�r�gtek, de a j�v�beli Piton elmond�sa szerint t�lvoltak m�r egy b�sz, kviddics-k�zpont� disput�n, fejenk�nt h�rom szelet t�r�- �s csokol�d�tort�n, egy kis csal�dt�rt�neten, Tom kit�rgyal�s�n, valamint a Roxforthoz f�z�d� rem�nyeik megbesz�l�s�n.

James a tenyer�be t�masztott �llal figyelte az �rvacsal�nok k�zt z�mm�g�, apr� m�heket. - Ut�lsz? – k�rdezte v�ratlanul Yant�l.

A fi� v�giggondolta a dolgot, alaposan kielemezve az �rz�seit. - Nem.

- Meg akarsz �tkozni?

- Nem tudn�lak.

- Megverni?

- Nem lehet. D�sztal�r…

- �tni?

- Elem�ben van – komment�lta az id�sebb Perselus Harrynek.

- Nem.

- R�gni?

- Nem.

- Cs�pni? Harapni?

- Minek n�zel?! Nem.

- Legal�bb ideges�telek?

- Most m�r igen – v�gta r� Yan, azt�n elvigyorodott. – Nem.

- Ne b�sulj! – tan�csolta Perselus Jamesnek. – Alig n�h�ny �ra telt el. Egy�bk�nt is… Nem csoda, hogy egy �rzelem ezer �v alatt vesz�t az erej�b�l.

- Te ezt nem �rtheted – h�zta ki mag�t James fontoskodva. – Amir�l sz� van, az �r�ks�g, a… l�ny�nk r�sze, ahogy nagyapa mondja.

Yan a f�sz�lakat t�pkedte. - Hab�r, n�h�ny esetben el�g furcsa megnyilv�nul�sai vannak – mondta t�n�dve. – Az 1500-as �vekben Sarah Gomold �s Henry Griffend�l �ssze is h�zasodtak…

- Legend�san pocs�k �s botr�nyos kapcsolat volt – b�logatott James.

- Amikor �pp eleg�k lett egym�sb�l – fejezte be a m�sik. – Tudod – kezdte s�hajtva, r�vid hallgat�s ut�n – engem nem is zavar, hogy nincs kedvem r�d t�madni, meg hogy te sem �v�lt�z�l velem… Tal�n… - elmosolyodott, Jamesre pillantva - jobb is k�l�ncnek lenni.

***

Perselus boldogan „�dv�z�lte” a visszaszolg�ltatott eml�keit. - Innent�l m�r t�rt�nelem, ahogy a muglik mondan�k – jelentette ki.

- Mehet tov�bb? – �rdekl�d�tt James csillog� szemekkel. – Mert akkor – dobperg�s – bemutatom neked…

- El�bb – szak�totta f�lbe Harry halkan – l�thatn�m az ap�dat?

Perselus el�sz�r megh�kkent a k�r�sen, azt�n felid�zte, mit hallott a fi�t�l a sz�l�-t�m�t illet�en, �s b�lintott. – De azt�n t�nyleg ugorjunk Jamesre, mert r�mes ez a b�b�j. Olyan… �resnek �s but�nak �rzed magad, mikor hirtelen kiszippantj�k a fejedb�l azt, amire egy perccel kor�bban m�g minden�ron eml�kezni akart�l – magyar�zta a t�bbieknek.

�gy t�nt, a jellemz�s egy�ltal�n nem riasztja el a h�tral�v�ket.

- �ld�s�t adta – mutatott James Perselusra s�rget�en. – Sietn�l, Harry?

***

A szoba t�gas lehetett – Harry erre az els�t�t�tett ablakok t�vols�g�b�l k�vetkeztetett -, de telepakolt�k mindenf�le kacattal. (Ennyit siker�lt meg�llap�tania a kanap� mellett z�mm�g�, narancssz�nben fel-felvillan� holminak h�la.)

- Ha szil�rd tested lenne, m�r beszerezt�l volna valami s�r�l�st – jegyezte meg Perselus. – Csak figyelj! Van, aki nem �ssza meg…

Nem messze t�l�k, hangtalanul kiny�lt a magas ajt�, �s a gy�r f�nyben k�t p�tt�m alak jelent meg a k�sz�b�n, azt�n az egyik el is t�nt, tompa csattan�s k�s�ret�ben.

- ��!

A narancsos dereng�s� t�rgyn�l �gyk�d� f�rfi a d�h�s-m�ltatlankod� ki�lt�sra felt�p�szkodott, �s bukd�csolva a „vend�gekhez” sietett. Felkapcsolta a l�mp�t, majd leguggolt a f�ld�n t�rdel� fi�cska mell�, aki val�sz�n�leg okosabbnak �t�lte nem mocorogni, m�g nem javulnak a l�t�si viszonyok.

Tobias megszor�totta a fia v�ll�t. – Perselus, j�l vagy?

Az eml�k-Piton b�lintott, �s arr�bb rugdosta az �res szersz�mosdobozt, amiben elbotlott.

- �, Yan – intette a t�rsa fel�, miut�n az apja seg�ts�g�vel talpra �llt.

- Nah�t, a h�res Denem �rfi. – Tobias az orr�ra biggyesztette az addig a homlok�ra tolva viselt szem�veget, �s vizslat�an m�rte v�gig a l�togat�t.

Yan kedvetlen�l h�zta el a sz�j�t. – Valami rendk�v�lit kell majd tennem, hogy dics�s�get szerezzek a Bynes-n�vnek. – T�prengve r�ncolta a homlok�t. - Nekem is kell egy suli. Vagy ink�bb egy orsz�g. Azzal lek�r�zhetem Tom b�csit.

- Cirka negyven �v m�lva – csapott a h�t�ra Perselus vid�man.

- Teljesen lelomboztad – cs�v�lta a fej�t Harry megj�tszott rosszall�ssal.

- Min dolgozol, apa? – Az eml�k-Piton az akad�lyukat ker�lgetve kereszt�lv�gott a szob�n, hogy szem�gyre vegye Tobias leg�jabb masin�j�t.

- Igaz�n izgalmas k�s�rlet. - A f�rfi Yannal a nyom�ban szlalomozva visszas�t�lt a tal�lm�ny�hoz, �s l�zas h�vvel kezdte ecsetelni, milyen jelens�gnek is szeretne a v�g�re j�rni, �s azt pontosan hogyan tervezi.

Perselus meg�llt az eml�kbeli �nje m�g�tt, �s �ppolyan �rdekl�dve hallgatta a magyar�zatot, mint a fiatalabb m�sa meg Yan, aki – akkor m�g - alig kony�tott a mugli technol�gi�hoz.

Harry nem az el�ad�st, hanem Tobiast figyelte. Eddig meggy�z�d�se volt, hogy az olyan t�pus� haj, ami a Piton-csal�d tagjainak jutott, k�ptelen �sszek�col�dni, a mellette t�rdepl� f�rfi azonban gond n�lk�l elhitethette volna b�rkivel, hogy rokoni kapcsolat f�zi James Potterhez.

A ruh�ja kopott volt �s kiny�lt, m�gis ink�bb otthonias, mint �polatlan benyom�st keltett. Nehez�re esett ezt a Tobiast ahhoz az emberhez kapcsolni, akit egyszer r�gen, v�letlen�l, Piton elm�j�be hatolva l�tott.

Perselus meg�rintette Harry karj�t. - Nagyon m�s? – k�rdezte szinte suttogva.

Harry csak b�lintott.

- �r�l�k, hogy itt �lek. Nem tudom, mi lenne velem n�lk�le, meg anya �s James �s Yan �s… a t�bbiek n�lk�l. Illetve… - Nagyot nyelt. – Tudom, de azt nem akarom.

***

- Nos? – Harry is �rezte, hogy egy kiss� m�vire sikeredett, de g�rcs�sen igyekezett el�zni a mereng�ben r�t�rt bor�s hangulatot. - Kivel is akarsz megismertetni? – fordult Jameshez.

- �, h�t… - a kisfi� alattomos vigyorral sand�tott k�rbe – �f�undoks�g�val.

Harry �rdekl�dve n�zett v�gig Siriuson, Peter�n �s Remuson, azt latolgatva, vajon ki� lehet a „megtisztel�” c�m.