Perselus Piton �lomittasan l�pett ki a h�l�szob�j�b�l. Szok�sos iskolai tal�rj�t viselte, �m most hi�nyzott r�la a megszokott kem�ny arckifejez�s, �gy nem is t�nt olyan f�lelmetesnek. Csukott szemmel legyintett a p�lc�j�val, mire a kandall�ban fellobbant a t�z, �s egy kann�ban forrni kezdett a v�z.
– Szia. – Perselus elmosolyodott. Matthew tincsenk�nt m�s ir�nyba �ll� hajjal, pizsam�ban �llt a nappali ajtaj�ban.
– M�g visszafek�dhetsz, kor�n van – mondta Perselus. Matt megr�zta a fej�t.
– Mikor indulunk?
– Ha nem akarsz visszaaludni, f�l �r�n bel�l. – Perselus az inga�ra fel� n�zett. Reggel h�t �ra volt. Az Abszol �ton m�r f�l �r�ja kinyitottak a fontosabb �zletek. Matthew id�n els��ves a Roxfortban, �s Perselus meg�g�rte neki, hogy mag�val viszi Londonba, megvenni a tan�vkezd�shez sz�ks�ges holmikat.
– Ilyen kor�n? - k�rdezte Matt. – M�g mindig rejtegetsz?
– Am�g csak lehet – b�lintott Perselus komolyan.
– Mi�rt?
– Matt, nekem… t�l sok �ll vagy bukik a biztons�godon, �rted?
– A S�t�t Nagy�r miatt? – Matt le�lt az �tkez�asztalhoz.
– Mondtam, hogy ne nevezd �gy. – A f�rfi arca els�t�t�lt. – Van neve, �s semmivel sem nagyobb m�sokn�l.
– De te…
– Nekem k�teless�gem �gy sz�l�tani, ahogy szoktam – mondta Piton hidegen. Matt b�lintott, fel�llt az asztalt�l, �s elment fel�lt�zni.
A reggelit n�ma csendben fogyasztott�k el, azt�n felvett�k az utik�penyeiket, Perselus �tkarolta Matt v�ll�t, �s hoppan�lt.
A Foltozott �st m�g�tti kis udvarra �rkeztek. Perselus bebugyol�lta Mattet Mordon l�thatatlann� t�v� k�peny�be, amit az exauror legut�bbi tal�lkoz�suk alkalm�val adott k�lcs�n neki, csak azt�n nyitotta meg az �tj�r�t.

– Harry, Harry, �bredj! – A fi� lassan nyitotta fel a szemeit. Hermione �llt f�l�tte, nappali ruh�ban. – �bredj m�r, indulnunk kell!
– Hova? – k�rdezte Harry, �s elnyomott egy �s�t�st. – Minek?
– Az Abszol �tra, megvenni a k�nyveket – magyar�zta Hermione, majd a horkol� Ronhoz l�pett. – Ron! �bredj!
Negyed �r�val k�s�bb Harry, Ron, �s Ginny �s�tozva l�ptek be a konyh�ba, sarkukban a teljesen �ber Hermion�val.
– J� reggelt – k�sz�nt a h�rom gyerek k�b�n a konyh�ban tart�zkod� Mrs. �s Mr. Weasleynek �s Lupinnak.
– J� reggelt, kis dr�g�m – mondta Mrs. Weasley, �s tekint�lyes adag r�ntott�t halmozott Harry t�ny�rj�ra.
– Szervusztok – biccentett Lupin, �s lapozott egyet az el�tte fekv� �js�gban. Harry r�vid hunyorg�s ut�n felismerte benne a Reggeli Pr�f�ta aznapi sz�m�t.
– T�rt�nt valami az �jjel? – k�rdezte valamelyest �l�nkebben.
– Arr�l nem az �js�gb�l �rtes�ln�k – mondta Lupin, mik�zben elm�ly�lten tanulm�nyozni kezdte a v�mp�r-regisztr�ci�s t�rv�nyr�l sz�l� cikket. – Valami azt s�gja, ett�l nem lesznek elragadtatva… K�v�ncsi vagyok mit mond majd r�la Perselus…
Hab�r Harry biztos volt benne, hogy Lupin nem az�rt k�v�ncsi Piton v�lem�ny�re, mert a tan�rt esetleg szem�lyesen is �rinten� a t�rv�ny, de ahogy ez �tfutott az agy�n, k�ptelen volt meg�llni vigyorg�s n�lk�l.
– Hogyhogy ilyen kor�n indulunk? – k�rdezte Ginny, mik�zben tejet t�lt�tt mag�nak az asztalon �ll� kancs�b�l.
– Nem szeretn�nk, ha a zs�folt utc�kon elt�nn�tek – mondta Mr. Weasley. – Mind�ssze ennyi.

*

– Apa, n�zd! – suttogta Matt izgatottan, mikor kil�ptek a Czikornyai & Patz�b�l. – Remus!
– M�s sem hi�nyzott! – morogta vissza Perselus. Matt halkan kuncogott.

Mi�ta Voldemort visszat�rt, �s neki id�r�l id�re meg kellett jelennie a var�zsvil�g rettegettje el�tt, k�nytelen volt Mattet a Rend valamely tagj�nak gondjaira b�zni. Molly Weasley elv�llalta a feladatot, �m egy alkalommal az asszony nem tart�zkodott a Grimmauld t�ren, �s Perselus jobb h�j�n Lupinra hagyta a fi�t. T�voll�te alatt Black is csatlakozott hozz�juk. Lupinnak volt annyi esze, hogy ne eml�tse Matt vezet�knev�t, �gy mire f�ny der�lt Matt apj�nak kil�t�re, Black m�r csak b�szkes�gb�l sem viselkedett m�sk�ppen a fi�val, mint el�tte.
Black hal�la ut�n Lupin teljesen mag�ba fordult. Minden idej�t a v�rfarkas csapattal t�lt�tte Walesben, �s csak p�r percet t�lt�tt a Grimmauld t�ren, hogy jelent�st tegyen, azt�n menek�l�s-szer�en t�vozott. Matt pedig �jra Mrs. Weasley f�lt� gondoskod�sa alatt v�rt Pitonra a hal�lfal�partik idej�n, �s m�r nem csak az apja, hanem Remus miatt is agg�dhatott. Perselus nem egyszer kapta rajta, hogy r�gja a k�rm�t, vagy v�resre kaparta a kez�t.
Egyik nap azt�n Piton megel�gelte a dolgot. Egy mar�k hopp-por t�rsas�g�ban bev�g�dott a kandall�ba, �s egyenesen Lupin saj�t h�z�ba k�ldte mag�t. A f�rfi ink�bb hasonl�tott csontv�zra, mint eleven emberre. Piton, �gy visszatekintve elismerte, hogy irgalmatlanul kiosztotta a f�rfit, de �gy, hogy a mindig b�ket�r�, �s belet�r�d� Remusn�l is �tszakadt a g�t. Az �vek �ta felgy�lemlett f�jdalom �s k�ts�gbees�s perceken �t tart� �v�lt�z�s form�j�ban felsz�nre t�rt. Piton arra eszm�lt fel a kit�r�s okozta sokkb�l, hogy a v�ll�n zokog� v�rfarkast pr�b�lja megnyugtatni – t�le telhet� vit�zs�ggel.
V�g�l sebt�ben t�kolt �sz�rvekkel meggy�zte a f�rfit, hogy sokkal fontosabb lenne Mattre vigy�znia, mint k�zvetlen �letvesz�lybe sodornia mag�t a v�rfarkas-band�ban… �s mivel Voldemort egyre gyakrabban sz�l�totta mag�hoz h�veit, a nap legv�ratlanabb id�szakaiban, ak�r napokra is, Perselus arra is k�nytelen volt megk�rni Remust, hogy amikor csak tud, legyen k�szenl�tben, hogy min�l hamarabb �tvegye Piton hely�t Matt mellett… Ebb�l kifoly�lag gyakran megesett, hogy Lupin napokon kereszt�l vend�geskedett a Piton rezidenci�n.
Perselus �nmag�t is meglepve �r�lt annak, hogy a f�rfi �sszeszedte mag�t, m�g ha a lelk�ben keletkezett �rt teljes eg�sz�ben Mattel akarta is kit�lteni.

– J� napot, tan�r �r! – mondt�k egyszerre minden lelkesed�s n�lk�l Harry�k.
– Hello, Perselus! – k�sz�nt Remus. Arthur �s Molly biccentettek.
– J� reggelt – mondta Perselus hidegen, amikor �rezte, hogy Matt elhalad mellette, Lupin ir�ny�ba. Remus arc�n mosoly futott �t, ahogy a fi� tudatta vele ottl�t�t.
– �r�l�k, hogy �sszefutottunk – mondta Remus �szint�n. Matt meg�rintette apja karj�t.
– �n nem k�l�nben – monda Perselus. – A viszontl�t�sra.
Remus mosolyogva megcs�v�lta a fej�t, ahogy Piton egy pillanattal k�s�bb elt�nt a szem�k el�l, azt�n megfordult, �s Harry�k nyom�ban bel�pett a k�nyvesboltba.

F�l �r�val k�s�bb Perselus gyomra �sszer�ndult a bal alkarj�ba nyilall� f�jdalomt�l. M�g az Abszol �ton voltak, a patik�ban, �s sorban �lltak. Matt mellette topogott – l�thatatlanul.
– Mi a baj, apu? – k�rdezte Matt �rz�kelve apja dermedts�g�t.
– Meg kell tal�lnunk az ordasodat – sz�rte a fogai k�z�tt Perselus, �s az �sszeszedett holmikat a hely�kre var�zsolva – sark�ban a fi�val – kirohant az �zletb�l. – Most azonnal.
A f�utca m�r kor�nt sem volt �res, Perselus el�tt azonban valahogy mindig tiszta volt az �t. �t perc keresg�l�s ut�n, mikor m�sodszor izzott f�l a karj�ba �getett Jegy, v�gre kisz�rta Lupint a t�megben. A f�rfi �pp a Weasley ikrek boltj�ba l�pett be. Perselus f�riak�nt robbant be az �zletbe.
– Lupin, besz�dem van veled! – Perselus pr�b�lt nyugodt hangon besz�lni, de a S�t�t Jegy okozta �jabb, t�relmetlens�get sejtet� felizz�sa megg�tolta ebben. Meg sem v�rta a m�sik f�rfi v�lasz�t, egyszer�en karon ragadta, �s kivonszolta az �zletb�l. A Weasley sz�l�k kiv�tel�vel mindenki hangot adott megbotr�nkozotts�g�nak, de Piton nem t�r�d�tt vel�k.
– Vidd Mattet a f�hadisz�ll�sra, ha h�rom �r�n bel�l nem megyek �rte, vidd haza, �s maradj vele! – sziszegte Perselus �s - mihelyst Lupin �tvette t�le Mattet - hoppan�lt. Remus agg�dva n�zett arra, ahol az el�bb m�g a b�jitaltan tan�r �llt, azt�n a fi�t mag�hoz szor�tva elt�nt.

– Remus! – sikkantott f�l Nymphadora Tonks, mikor a s�padt f�rfi megjelent a Black-h�z konyh�j�ban.
– Nymphadora, v�lts fel Harry�k mellett, az ikrek boltj�ban vannak – mondta Remus mik�zben Matt levette mag�r�l a l�thatatlann� t�v� k�penyt.
– Hell� Tonks! – A fi� mosolyt er�ltetett az arc�ra.
– Szia – mosolygott r� Tonks, majd visszafordult Remushoz. – M�ris megyek.
Lupin b�lintott. Miut�n a r�g�gumi-r�zsasz�n haj� boszork�ny hoppan�lt, k�t vajs�r�s �veg t�rsas�g�ban felbaktattak a k�nyvt�rszob�ba �s magukra z�rt�k az ajt�t.

– Te sosem akart�l anim�gus lenni? – k�rdezte Matt, tekintet�t a sakkt�bl�n mozg� b�bukra f�ggesztve. Remus fut�ja �pp porr� z�zta az egyik b�sty�j�t.
– Igaz�b�l sohasem fontoltam meg komolyabban – felelte a f�rfi. – Elj�tszottam a gondolattal n�h�nyszor, de valami mindig visszatartott.
– Most sem akarod megtanulni?
– Nem l�tom �rtelm�t – vallotta be Remus �s levette a fi� egy gyalogj�t.
– Sok mindennek nem l�tod – n�zett a szem�be Matt, majd el�gedetten elmosolyodott. – Fut� a H4-re, sakk �s matt.
Remus a tenyer�be temette az arc�t.
– Kis cselsz�v� – morogta az orra alatt.
– H�t, ilyen a h�bor� – mondta nagy komolyan Matt, �s elpakolta a j�t�kot. – Tal�n az anim�gia sem lenne �rtelmetlen... Mondjuk, ha te m�r megtanultad, tan�thatn�l engem.
– Igen, persze, ha mindenk�ppen Perselus p�lc�ja hegy�n�l szeretn�m v�gezni. – Remus kiss� megborzongott. – Nem f�zol?
– Kicsit – b�lintott Matt. Remus el�h�zta a p�lc�j�t, �s a kandall� fel� suhintott vele. A t�z fell�ngolt, �s h�hull�mok csaptak �t a szob�n. – Elmondod, hogyan kell meg�lni egy mumust?
– Elmondjam? – k�rdezte Remus enyhe g�nnyal a hangj�ban. A fi� b�lintott. – Tudtam, hogy megint ide fogunk kilyukadni... Lassan m�r nem marad semmi, ami az iskol�ra marad.
– Az�rt elmondod?
– El, el persze – s�hajtott Remus. – Teh�t a mumus. A mumus alakv�lt�, eredeti alakj�ban m�g sosem l�tt�k, mert mindig olyan form�ban jelenik meg, amit�l az �ldozata a legink�bb f�l. Ez�rt, ha tudod, hogy mumussal van dolgod, megk�nny�theti a dolgod, ha nem vagy egyed�l. Ez megzavarja a mumust – hirtelen nem tudja eld�nteni, kit ijesszen meg. Ha megzavarodott, a legy�z�se m�r nem jelenthet gondot. Az egyetlen, amivel v�gezhetsz egy ilyen l�nnyel, a nevet�s. F�lelem n�lk�li nevet�s.
– De... – Matt homlokr�ncolva babr�lt a sz�nyeg kifeslett sz�l�vel. – De hogy neveted ki azt, amit�l a legjobban f�lsz?
– Egy egyszer� var�zsig�vel el�rhet�, hogy a mumus olyan alakot �lts�n, amit nevets�gesnek tal�lsz. A legnagyobb f�lelmedet kell �talak�tanod valami mulats�goss�. A var�zsige: Comikulissimus.
– Comikulissimus, Comikulissimus – morogta mag�ban Matt. – Szerinted van itt mumus, amin kipr�b�lhatom?
– Val�sz�n�leg van, de �n most nem kezden�k el kutatni ut�na – mondta Remus. – �desap�d nemsok�ra meg�rkezik.
– Persze... Biztosan. – Matt folytatta a sz�nyeggel val� molyol�st, �s egy darabig csak az ajt�n �t besz�r�d� hangok t�rt�k meg a csendet. N�ha, ha valaki elment az ajt� el�tt, Remus akaratlanul is felpillantott, �s a f�l�t hegyezte, h�tha Piton �rkezett meg. De a legt�bb esetben csak Harry s�t�lt el a folyos�n, ahogy c�ltalanul keringett a h�zban. Mikor a fi� m�r �t�dsz�r haladt el a k�nyvt�r el�tt, megpr�b�lt benyitni a helyis�gbe, de az Remus var�zslat�nak k�sz�nhet�en nem engedett. A f�rfi szinte l�tta, ahogy Harry rezign�ltan v�llat von, majd halk s�hajjal folytatja �tj�t a padl�sra, ahol Csik�cs�r lakott, egy var�zslattal kit�g�tott szob�ban.
– Remus? – A f�rfi vetett egy utols� szomor� pillant�st a csukott ajt�ra, azt�n Mattre n�zett. – Ez a fi�... � Sirius keresztfia?
– Igen � – mondta Remus. – Harrynek h�vj�k.
– Tudom – b�lintott Matt, majd hirtelen t�m�t v�ltott. – Neked miv� v�ltozik a mumus?
– Legut�bb m�g telihold volt – felelte a f�rfi, �s elmerengve hozz�tette. – De nem hinn�m, hogy legk�zelebb is azz� v�ltozik.
– Mi�rt?
– Most van, amit�l sokkal jobban f�lek, mint a Hold. A havi �tv�ltoz�som biztos, �s csak akkor nem ism�tl�dik majd t�bb�, ha m�r meghaltam. De ez a bizonytalans�g... Hogy nem tudhatom, hogy Tonks holnap is leejthet-e m�g valamit... Hogy Molly j�v� h�ten is vitatkozhat-e Billel a haja miatt... Rettegek a gondolatt�l, hogy egyik reggel �gy �bredek, hogy m�g valaki meghalt, mik�zben �n aludtam. �s m�g csak r�gondolni sem merek, mi lesz, ha Harryvel, Dumbledore-ral vagy Perselusszal t�rt�nik valami. – Remus egy pillanatra elhallgatott. – T�l sokan haltak m�r meg... Boldog, rem�nyekkel teli emberek... A bar�taim... �s �n m�g �lek. �ppen �n, aki...
Remus hangja elcsuklott. El�re d�lt a fotelben, �s a kez�be temette az arc�t.
– Nem akarok t�l�lni m�g valakit... Nem tudn�m elviselni...
Egy b�tortalan �rint�s... Nem volt t�bb, de Remusnak el�g volt ahhoz, hogy �sszeszedje mag�t. Let�r�lte a szem�be gy�lt k�nnyeket, �s f�radt-szomor� mosollyal megsimogatta Matt fej�t.
– Azt hiszem, ideje, hogy hazavigyelek – mondta, �s fel�llt. – Gyere, Matt, menj�nk.
Miel�tt a kisfi� reag�lhatott volna, valaki t�relmetlen�l megd�ngette a k�nyvt�r ajtaj�t.
– Tess�k! – Remus megp�ccintette a p�lc�j�t, �s a z�r nagyot roppanva kiny�lt. Perselus Piton �llt az ajt�ban, olyan kem�ny arcvon�sokkal, hogy ha Remus nem ismeri, el sem hitte volna, hogy hatalmas f�jdalmai vannak.
– Lupin – biccentett Perselus, majd Mattre n�zett. – Vedd fel a k�penyt, indulunk.
Matt b�lintott, �s vill�mgyorsan mag�ra kanyarintotta Mordon k�peny�t. Perselus egyetlen sz� n�lk�l sarkon fordult �s – nyom�ban Mattel �s Remusszal – lev�gt�zott a szalonba, ahol a legnagyobb volt a kandall�.

Harry, Ron, Hermione, Ginny �s Tonks megszeppenve n�zt�k, ahogy Piton berobban az ajt�n �s egy mar�k hopp-por t�rsas�g�ban a kandall�hoz l�p.
A f�rfi kiss� felemelte a bal karj�t, hogy fia belekapaszkodhasson, majd visszafordult Lupin fel�.
– Nem felejtem el – mondta semleges hangon, �s befordult a l�ngok k�z�. – Roxfort, Piton lak�s!

***

Harry �s bar�tai v�gsz�ra �rtek a King’s Cross p�lyaudvar kilenc �s h�romnegyedik v�g�ny�hoz. �pphogy felnyomakodtak az els� kocsiba, a Roxfort Expressz �les s�phang k�s�ret�ben megindult.
– Foglalok helyet nektek is – mondta Harry �s elindult a vonat v�ge fel�, mind a n�gy�k l�d�it mag�val hurcolva. Ron, Hermione �s Ginny �sszen�ztek, azt�n halk s�hajjal bel�ptek a prefektusoknak lefoglalt, t�gas kup�ba, v�gighallgatni az �v eleji eligaz�t�st.
– ... ellen�rizni akarom, hogy semmi illeg�lis holmi nincs a l�d�dban. – Harry ereiben a lekezel� hang hallat�n felforrt a v�r. Megszapor�zta l�pteit, �s hamar megtal�lta a hang tulajdonos�t. Draco Malfoy a kup� k�zep�n �llt, �s egy els��vesnek is kicsi fi�nak tartott er�demonstr�ci�t.
– Ehhez neked nincs jogod – mondta meglep� hat�rozotts�ggal a fi�.
– Nincs? – vonta fel a szem�ld�k�t Malfoy, �s megp�rgette a p�lc�j�t.
– Nincs. – Malfoy h�trafordult, �s megvet� pillant�ssal v�gigm�rte Harryt.
– Nagy a sz�d Potter – sziszegte, mik�zben elhaladt a mellette. – Ha nem vigy�zol, k�nnyen meg�theted a bok�dat.
– Majd �szben tartom – morogta Harry, �s visszafordult a fi� fel�. – Be�lhet�nk hozz�d? N�gyen vagyunk.
– Azt hiszem, m�r foglalt. – A fi� a poggy�sztart� fel� biccentett. Harry csal�dottan �llap�totta meg, hogy m�r egyed�l se f�rne be, nemhogy Ron�kkal egy�tt.
– Oh... Akkor viszl�t a beoszt�son – mondta v�g�l.
– Viszl�t, �s... k�szi.

Ron, Hermione �s Ginny egy �ra t�j�k�n csatlakoztak Harryhez. A b�f�sboszork�nyon k�v�l azonban nem volt m�s l�togat�juk, a vonat�t pedig kiv�telesen hossz�nak �s unalmasnak t�nt. Ron el is szund�tott, mire meg�rkeztek a roxmortsi �llom�sra.
– Els��vesek, ide hozz�m! – Hagrid toronymagasan emelkedett ki a di�kok k�z�l. Harry�k intettek neki, azt�n be�ltek egy fi�kerbe.

– Szeretettel �dv�zl�k minden els� �s fels��vest! – Dumbledore mosolyogva n�zett v�gig a hossz� asztalok ment�n �l�, �s a tan�ri asztal el�tt �ll� di�kok arc�n. – Miel�tt elkezden�nk a beoszt�st, szeretn�m bemutatni nektek Jacob Roberts professzort, aki Jamaic�b�l rep�lt haza, hogy megkaphassa a S�t�t Var�zslatok Kiv�d�se t�rgy oktat�s�t. Sok sikert, Roberts professzor!
A di�ks�g udvariasan megtapsolta a napbarn�tott, mugli r�gbij�t�kosra eml�keztet� f�rfit.
– Szerintetek meddig b�rja? – k�rdezte suttogva Hermione.
– Legfeljebb egy �v – suttogta vissza k�rusban Harry �s Ron. Neville, aki vel�k szemben �lt, elvigyorodott.
– Rem�lem, az�rt j�l tan�t.
– Majd megl�tjuk... – morogta komoran Ginny.

A Teszleg S�veg dala ez alkalommal is az egys�gess�g erej�re h�vta fel a figyelm�ket, de a di�ks�g r�sz�r�l unott pillant�sokon k�v�l m�s v�lasz nem �rkezett a felh�v�sra. Miut�n a megb�v�lt fejfed� elhallgatott, McGalagony professzor sorban a S�veghez sz�l�totta a g�ly�kat. Harry egy kis nyakny�jtogat�s ut�n r�tal�lt a Roxfort Expresszen l�tott fi�ra.
A fi� – a t�bbi els�ssel ellent�tben – egy�ltal�n nem f�lt. Harry azt is �szrevette, hogy am�g t�rsai a cip�j�k orr�t, vagy az �pp a h�roml�b� sz�ken �l�t n�zik, a fi� gyakran pillant fel a tan�ri asztal fel�, �s tekintete hosszan elid�zik egy-egy tan�ron. Azt�n a n�vsor v�ge fel� – a hugrabuggos Elza Pamki beoszt�sa ut�n – McGalagony megigaz�totta a kez�ben tartott pergament, �s hangosan felolvasta a k�vetkez� nevet:
– Piton, Matthew!
�s Harry �gy �rezte, mintha a nagyteremben megfagyott volna a leveg�.