36.fejezet

Piton olyan gyorsan engedte el a l�ny kez�t, mintha addig t�zes vasat szorongatott volna, Igyekezett min�l k�z�mb�sebb arcot v�gni, de a konyh�ban �l�k d�bbent pillant�sai arr�l �rulkodtak, hogy nem volt el�g gyors. Hermione �jra megfogta a kez�t, �s az asztalhoz r�ngatta, ahol helyet is foglaltak.

- Sz�p napot mindenkinek! Nem sz�m�tottam r�, hogy ennyien lesz�nk… - mondta kiss� cincog� hangon a l�ny. – Rem�lem, nem zavartunk meg semmilyen fontos tan�cskoz�st, folytass�k nyugodtan…

- El�bb szeretn�m tudni, hogy mi folyik itt! – Harry hangja inger�lts�gr�l tan�skodott.

- M�gis mit gondolsz? Hermione �s Piton �sszesz�rt�k a levet! – morogta m�rgesen Ron.

- Weasley, ne mer�szeljen ilyen hangnemben besz�lni a kapcsolatunkr�l! – d�rrent r� Piton olyan hangon, amit�l a legt�bb ember a vil�gb�l is kiszaladt volna, de Ront nem tudta le�ll�tani.

- �, kapcsolat? �n azt hittem, hogy csak arra haszn�lja Hermion�t… - a v�r�s haj� fi� szinte k�pte a szavakat.

- Ezt m�gis mib�l gondoltad? – k�rdezte m�rgesen a l�ny.

- A f�nyk�pek erre utaltak…

- F�NYK�PEK?! El�ruln� v�gre valaki, hogy mi folyik itt? – Harry igyekezett min�l hangosabban besz�lni, hogy t�lharsogja a veszeked� bar�tait.

- Perselus �s �n szeretj�k egym�st, de a volt menyasszonya megpr�b�lt minket sz�tv�lasztani, ez�rt a r�lunk k�sz�lt fot�kat ide k�ldte… - sietett a v�lasszal Hermione, nehogy Ron ism�t megel�zze.

- Pe… Perselus? Szeretj�k? Volt menyasszony? F�nyk�pek? – h�ledezett Harry. – Milyen f�nyk�pek? – k�rdezte kiss� k�v�ncsibb hangon.

- �ll�tsa le a fant�zi�j�t, Potter! Az az ostoba liba nem juthatott be a h�l�szob�mba! – d�rrent r� Piton.

- H�, ne besz�ljen �gy Hermion�r�l! – sz�lt r� a fi�.

- Harry, Adrianne-ra c�lzott… - figyelmeztette a l�ny.

- Sz�val akkor t�ged beengedett a h�l�szob�j�ba… - vicsorgott Harry d�h�sen.

- Potter, ahhoz neked semmi k�z�d – v�laszolt flegm�n Piton. – Hermione, ideje lenne visszamenn�nk a kast�lyba...

- Azt m�r nem! Addig innen senki nem megy sehova, am�g magyar�zatot nem kapunk! - kiab�lta Harry, mik�zben el�j�k l�pett.

- Harry, nyugodj meg, �s �lj vissza a helyedre! Hermione, Perselus, t�nyleg maradnotok kellene – �ll�totta le a vitatkoz�kat Lupin. – Szerintem az lenne a legjobb, ha el�sz�r meghallgatn�nk �ket, �s nem esn�tek azonnal nekik.

Harry �s Ron erre csak r�mordultak, de legal�bb cs�ndben maradtak, Piton is konokul hallgatott, �gy Hermione v�gott bele a t�rt�netbe.

- Perselusszal m�r a k�z�s munka kezdet�t�l j�l kij�tt�nk egym�ssal – A f�rfi ekkor tiltakoz�an felmordult. – Vagy legal�bbis j�l tudtunk egy�tt dolgozni. Sokat besz�lgett�nk, �s egyre ink�bb megkedvelt�k egym�st. Egy ideig pr�b�ltunk k�zdeni az �rz�seink ellen, t�bbsz�r �ssze is veszt�nk, de r�j�tt�nk, hogy csak egy�tt lehet�nk boldogok… - Nagy megk�nnyebb�l�st jelentett sz�m�ra, hogy v�gre kimondhatta ezeket a dolgokat.

- Hogy a francba ne lehetn�l boldog n�lk�le? Annyi norm�lis, fiatal f�rfi van m�g… - sz�lt k�zbe Ron.

- Weasley, ne higgye, hogy �n annyira �r�l�k, hogy egy olyan n� a kedvesem, akinek a bar�tai m�g egy �vod�s szellemi sz�nvonal�t…

- Perselus! – sz�lt k�zbe fenyeget�en a l�ny.

- Mindegy, az a l�nyeg, hogy �n sem kedvelem magukat, de Hermion�t mindenn�l jobban szeretem, �s nem hagyom, hogy b�rki is elszak�tsa t�lem, Ismerhetnek annyira, hogy tudj�k, nem �rdekel m�sok v�lem�nye – vonta meg a v�ll�t Piton, de k�zben szeretettel n�zett v�gig a l�nyon.

- Ha igaz�n szerettek, elfogadj�tok a d�nt�semet, �s azt, hogy Perselus �s �n �sszetartozunk – sz�lalt meg csendesen Hermione.

- Nem tehet�nk m�st, elfogadjuk a helyzetet, de ez nem jelenti azt, hogy helyesnek tal�ljuk. De gondolom ez cseppet sem �rdekel titeket… - v�laszolta lemond�an Harry.

- Nekem mindig fontos volt a v�lem�nyetek, de azt egyed�l csak �n tudhatom, hogy kit szeretek teljes sz�vemb�l, kivel vagyok boldog… - mondta halkan Hermione, �s nagyon j�l esett neki, amikor l�tta a fi�k belet�r�d�, enyhe mosoly�t.

- Most m�r igaz�n hazamehetn�nk! – morogta Piton. – Albus, miel�tt m�g elfelejtem: Sajn�lom, hogy ezt kell mondanom, de t�bb� nem k�mkedhetek a Rendnek. Nem kock�ztathatom, hogy a Nagy�r megl�tja a gondolataimban Hermion�t, nem sodorhatom �t vesz�lybe. Term�szetesen tov�bbra is seg�tem a rendet b�rmiben, ami nem jelent vesz�lyt Hermion�ra…

- Sejtettem, hogy ezt fogod mondani, de nem probl�ma… �j ember �ll a helyedre, �pp ezt akartam k�z�lni, miel�tt meg�rkeztetek. Persze arra m�g megk�rn�lek, hogy seg�tsd �t, k�sz�tsd fel a feladat�ra – v�laszolta mosolyogva az igazgat�.

- Ki az �j k�m? – k�rdezte idegesen Harry.

- M�r itt van, de egyel�re l�thatatlan. Vedd le a k�penyt…

Mikor megjelent el�tt�k az �j k�m, mindenkinek leesett az �lla a csod�lkoz�st�l, senki sem sz�m�tott pont r�…