30. fejezet

A k�t szerelmes mosolyogva �lt le eb�delni a nappaliban, kiv�telesen Perselus is hajland� volt norm�lis temp�ban �tkezni, nem csak bet�mte a sz�j�ba az �telt. Oldott hangulatban besz�lgettek, k�zben gyakran meg�rintett�k, megsimogatt�k egym�st.

- Ugye az�rt nem fogunk nagyon sok�ig titkol�zni? Olyan j� lenne, ha szabadon s�t�lgathatn�nk az emberek k�z�tt, ha foghatn�nk egym�s kez�t.

- Tudod, hogy nem lehet, nem hiszem, hogy a nagy�r sz� n�lk�l t�rn�, hogy veled vagyok. Nem tudhatja meg, hogy szeretlek, nem akarlak vesz�lybe sodorni – v�laszolta szomor�an a f�rfi.

- �n se arra gondoltam, hogy hal�lfal�-partikra vigy�l magaddal! De legal�bb a rend el�tt felv�llalhatn�nk az �rz�seinket…

- Elhiheted, hogy �n is erre v�gyom a legjobban… J� lenne, ha akkor �lelhetn�lek meg, amikor csak akarlak, de hidd el, hogy nem sokan t�mogatn�k a kapcsolatunkat. Jobb nek�nk addig, am�g senki nem tud r�lunk… Legal�bbis egyel�re.

- Rendben van, most �gyis olyan j� itt n�lad, kettesben… - t�r�d�tt bele a helyzetbe Hermione, majd egy apr� cs�kot nyomott a f�rfi sz�j�ra.

Nem is sejtett�k, hogy nem csak ketten tudnak a titkukr�l, valaki ugyanis a nappali kulcslyuk�n kereszt�l figyelte �ket. Nem volt k�nny� dolga, hiszen meg kellett t�rnie a Perselus �ltal fel�ll�tott b�b�jokat, az volt a szerencs�je, hogy r�g�ta ismerte a f�rfit, tudta, milyen var�zslatokat haszn�l az otthona v�delm�nek �rdek�ben. Egyre d�h�sebb lett, ahogy az �jdons�lt szerelmesp�rt figyelte, legsz�vesebben azonnal r�juk rontott volna, de bel�tta, hogy nem ez lenne a legt�k�letesebb bossz�. Ezut�n rengeteg id�t t�lt�tt a b�jitaltantan�r lakoszt�ly�nak ajtaja el�tt, �s a p�r legintimebb pillanatair�l k�sz�tett m�gikus f�nyk�peket…

Hermione v�gre teljesnek �rezte az �let�t, a sz�lei hal�la �ta el�sz�r. �ltal�ban a laborban dolgoztak Perselusszal, csak ritk�n kellett egyed�l maradnia, amikor a f�rfi az Abszol �tra ment n�h�ny alapanyagot beszerezni. Bizonyos n�v�nyeket a Tiltott Rengetegben is megtal�ltak, az ilyen utakra Hermione is elk�s�rhette a szerelm�t. N�ha �r�kig t�vol voltak, hiszen egy-egy szebb tiszt�son gyakran meg�lltak pihenni. M�r augusztus k�zepe volt, amikor Perselus �jszakai s�t�ra h�vta a szerelm�t, aki �r�mmel egyezett bele a kalandba

- Milyen n�v�nyeket gy�jt�nk ma? – k�rdezte k�v�ncsian Hermione.

- Sz�ks�g lenne p�r sz�l holdvir�gra, tudod, amelyik a holdf�nyben ez�st�sen csillog, meg juharf�tyolk�t k�ne keresni, teljesen kifogyott a k�szletem. Jobban kellene vigy�znod az alapanyagokra – tette hozz� g�nyosan a f�rfi.

- H�, nagyon j�l tudod, hogy az�rt bor�tottam ki azt az �veget, mert megijedtem amikor h�tulr�l �t�lelt�l. A f�tyolk�s dobozt meg akkor ejtettem le, amikor megharaptad a f�lem! - replik�zott Hermione, de a k�vetkez� pillanatban m�r � is egy�tt nevetett Perselusszal.

- Nehogy azt hidd, hogy csak ezek miatt r�ngattalak ki az �gyb�l az �jszaka k�zep�n… - mosolygott ravaszan a f�rfi.

- Akkor mi�rt?

- Majd megl�tod, van egy kis meglepet�sem… - kacsintott Piton, de t�bbet nem volt hajland� el�rulni.

M�r r�gen begy�jt�tt�k a k�t n�v�nyt, de a f�rfi tov�bb haladt az erd� m�lye fel�, Hermione pedig m�r kezdett nagyon el�lmosodni, �pp a szem�t pihentette, amikor Perselus megtorpant el�tte, � pedig egyenesen neki�tk�z�tt. Egy kis tiszt�sra �rkeztek, �s csod�latos l�tv�ny t�rult a l�ny szeme el�, amikor kil�pett Perselus h�ta m�g�l. A f�kon ez�stsz�n� rovarok pihentek, halv�nyan bevil�g�tva a tiszt�st, aminek a sz�l�n egy kis patak cs�rgedezett, az egyik nagyobb fa al� pedig m�r le volt ter�tve egy vastag pl�d, amin egy �veg m�zbor �llt.

- Hogy tetszik? – k�rdezte halkan a f�rfi.

- Perselus, ez… Ez fantasztikus! Nem hittem volna, hogy ennyire romantikus is tudsz lenni – suttogta a l�ny k�nnyes szemekkel – Gy�ny�r� az eg�sz! De mi�rt csin�ltad ezt?

- Ma van egy h�napja, hogy el�sz�r megcs�kolt�l…

- Mi? Dehogyis, m�g nem telt el az�ta egy h�nap… Egy h�nappal ezel�tt volt, hogy el�sz�r seg�tettem neked…

- Nos, igen, eddig elmulasztottam bevallani neked valamit… Eml�kszel, amikor egyik este kicsit t�bbet itt�l a kellet�n�l, �s �n m�snap megk�rdeztem, hogy eml�kszel-e a t�rt�ntekre?

- �risten… Mit m�veltem? – k�rdezte r�m�lten a l�ny.

- Csak azt mondtad, bel�m z�gt�l, azt�n megcs�kolt�l, �s k�zben elaludt�l – mosolyodott el a f�rfi.

- Ez olyan k�nos – jajdult fel a l�ny.

- Mi k�nos? Az, amit mondt�l, az hogy megcs�kolt�l, vagy az, hogy elaludt�l? – Piton kiss� �sszevonta a szem�ld�k�t.

- Ez az eg�sz… Hogy �n kezdem�nyeztem… - v�laszolta lehajtott fejjel Hermione.

- Szerintem nem k�nos. R�szeg volt�l egy kicsit… De ink�bb aranyosnak nevezn�m… �s ha nem t�rt�nt volna meg, �n soha nem mertem volna bevallani neked, hogy hogyan �rzek.

- Akkor sokat k�sz�nhet�nk Madam Rosmerta m�zbor�nak- mosolyodott el v�gre a l�ny is, azt�n megcs�kolta a szerelm�t, aki a nagy fa al� vezette �t.

K�nyelmesen elhelyezkedtek a pl�den, �s kortyolgatni kezdt�k a m�z�des italt. Miut�n az �veg ki�r�lt, Perselus egy meleg �s puha takar�t var�zsolt el�, majd mag�hoz h�zta Hermion�t, �s �jra cs�kol�zni kezdtek. Gyeng�den sim�tott v�gig a l�ny test�n, majd �vatosan elkezdte levenni r�la a ruh�it. Hermione sem t�tlenkedett sok�ig, � is megszabad�totta a f�rfit a tal�rj�t�l, majd az ingj�t�l �s a nadr�gj�t�l. �r�k hosszat k�nyeztett�k egym�st, csak hajnalban aludtak el szorosan egym�shoz simulva. Nem is sejtett�k, hogy a t�voll�t�kben a titkukat ismer� leskel�d� alak bet�rt a lakoszt�lyba, �s ellopott p�r ruhadarabot a f�rfi szob�j�b�l, majd egy �ra m�lva visszarakta �ket.