38. R�csok k�zt
  

Valami hideg �s kem�ny dolgon fekszik – ez volt az, amit Harry el�sz�r felfogott. Megpr�b�lta szemeit kinyitni, de azok nem engedelmeskedtek akarat�nak. Ujjai r�ndultak egyet a h�v�s padl�n.
Ny�gve hasra fordult. M�r-m�r csigalass�s�ggal maga al� h�zta kezeit, s �l� helyzetbe torn�zta mag�t.

Tett�t egyb�l megb�nta. Feje f�jdalmasan l�ktetett, mintha egy sohasem pihen� hark�ly kopogtatna bel�lr�l. A hirtelen r�t�r� h�nyinger, alattomos k�gy�k�nt tekerg�z�tt a gyomr�ban.

– M�r azt hittem, �t akarod aludni az eg�sz napot.

Harry meglepetten k�rbepillantott. Vastag r�csok k�pe �szott a l�t�mezej�be.

Sz�val ketrecbe vagyok – �llap�totta meg.

A vasrudakon t�l, p�r l�p�snyire �jabb r�csok emelkedtek… Egy m�sik ketrec.

Luka, h�ttal Harrynek, a vasrudaknak d�lt, unottan k�r�zgetve ujj�val a padl�n.

– Luka! – ki�ltott fel Harry. – H�t �lsz?

– �h�m – hangzott a mogorva v�lasz.

Harry izgatottan k�zelebb k�szott a r�csokhoz. Bar�tja l�tv�nya hihetetlen �r�mmel t�lt�tte el, ugyanakkor tal�lkoz�suk k�r�lm�nyei nem voltak �pp r�zs�sak.

– Mit keresel itt? – sz�lalt meg v�ratlanul Luka.

Hangj�ba egy cs�ppnyi �rzelmet se lehetett felfedezni. Tov�bbra is a h�t�t mutatta Harrynek. Fekete p�l�ja �s nadr�gja, koszos �s vizes volt, valaha h�feh�r f�lei �s farka, most piszkossz�rke sz�nben pomp�zott.

– �gy hittem, biztos egyed�l �rzed magad, �s gondoltam beugrom egy kis csevelyre – felelte k�nnyed hangon Harry, rem�lve, hogy ha m�st nem egy meglepett pillant�st siker�l kicsikarnia bar�tj�b�l. Egyre jobban ideges�tette annak h�v�s viselked�se.

– �n komolyan gondoltam – v�laszolta ehelyett a leanfay.

 
Egy centit se moccant meg, csup�ncsak felhagyott a betonra val� rajzolgat�ssal. Harry lemond�an fels�hajtott. Tekintet�t a f�ldre szegezte. Kiss� f�lve b�r, de v�g�l eldadogta, mik�nt �s legf�k�pp mi�rt is ker�lt ide. (Csak tudn�, hova!)

– Azt hitted, hogy ha elfogatod magad, akkor engem elengednek? – k�rdezett vissza Luka meglepetten.

Szeme sark�b�l a griffend�les fi�ra pillantott. Harry nem felelt, csup�ncsak m�g jobban leszegte a fej�t.

N�h�ny m�sodperc zavart cs�nd ut�n, v�g�l Luka g�nyosan elmosolyodott.

Nem kellett Harrynek feln�znie, hogy tudja ezt.

– Valahol vicces… – mondta a leanfay. Hangj�ba keser�s�g �s cs�p�s ir�nia vegy�lt. – Mindketten milyen naivok vagyunk!… �n azt hittem, hogy b�k�n hagynak titeket, ha…

Mondat�t f�lbehagyta. Ehelyett cs�fond�rosan felciccent.

– Mir�l besz�lsz? – kapta fel tekintet�t Harry. – Mit csin�lt�l?

K�v�ncsian fiksz�rozta bar�tj�t. Luka unottan v�llat vont.

– Megforduln�l v�gre?! – fakadt ki Harry, nem b�rv�n tov�bb. – Van fogalmad r�la, mekkora �lm�ny a h�tadhoz besz�lni?!

A fonott haj� fi� �rdekl�dve h�trapillantott. Harry r�meredt, mik�zben kez�vel s�rget�en intett.

Luka fintorogva elh�zta sz�j�t, majd megad� s�hajt�ssal megfordult.
Harry haragj�t egy pillanat alatt a d�bbenet v�ltotta fel. �gy kuporgott ketrec�ben, mintha vill�m csapott volna bele. Ujjai elfeh�redtek a r�csok g�rcs�s szor�t�s�t�l, pedig arra se eml�kezett, hogy mikor fogta meg azokat egy�ltal�n.

– Luka… – hebegte, le sem v�ve tekintet�t a fi�r�l. – Te k�pes volt�l…

Egyszer�en fogalma sem volt mit mondhatna.

A szomsz�d ketrecben �l� leanfay, olyan term�szetes nyugodts�ggal n�zett r�, hogy az m�r-m�r b�nt� volt. Nyak�n egy merev, f�mes sz�j csillogott tomp�n. Messzir�l ord�tott r�la, hogy annyira nem odaval�.
Harry egyszer�en nem hitt a szem�nek. Fej�ben �r�letes sebess�ggel kavarogtak a gondolatok: Hagyta, hogy r�tegy�k! Cser�be a s�rtetlens�g�nk�rt, k�pes volt felvenni!

Luka halv�nyan elmosolyodott.

– Mi van? Nem tetszik? – k�rdezte flegm�n. – Pedig ez az �j divat a macskaf�l�k k�z�tt.

Harry kis h�j�n els�rta mag�t. M�g �l�nken �lt benne, nem is olyan r�g lefolytatott besz�lget�s�k minden egyes szava:

„Sok olyan l�ny van, ami el�bb �ln� meg mag�t, minthogy hagyja, hogy r�tegy�k ezt az �vet.”

Ha eddig mardosta az �nv�d, ezek ut�n aludni se fog tudni, az tuti. Nem meg�lte Luk�t. Nem… Sokkal rosszabbat tett vele. A legnagyobb k�nz�sra k�rhoztatta, amit a fi�nak okozhatott.

Luka tekintette furcs�t villant.

– Nehogy elkezd, a „minden az �n hib�m” c�m� t�rt�netet! – n�zett Harryre.

A szem�veges fi� p�r pillanatig �rtetlen�l meredt bar�tj�ra, majd hirtelen beugrott neki, hogy a leanfay gondolatolvas�, �gy t�k�letesen tiszt�ban van vele, mi is j�r a fej�ben.

– De… – kezdte volna.

– Semmi de! – v�gott k�zbe Luka. – Komolyan mondom, ha megint ezzel j�ssz, �n az els� adand� alkalommal levettem magam egy szikl�r�l.

Harry k�nyszeredetten elmosolyodott.

– Vessed… – vont v�llat. – Tudsz rep�lni.

Luka zavartan a f�ldre szegezte tekintet�t. �gy t�nt m�g v�letlen�l se akar bar�tja szem�be n�zni.

– Mi van? – k�rdezte Harry agg�dva.

– Semmi – motyogta a leanfay.

– Ne hazudj! Nem �ll j�l neked! – csattant fel Harry. – Mi t�rt�nt?
Luka zavartan k�r�zgetni kezdett ujj�val ketrece padl�j�n.

– Egy j� ideig biztos nem rep�l�k – mondta csendesen, majd alig hallhat�an hozz�tette: – Elt�rt�k a sz�rnyamat.

– Mi? – nyelt egyet Harry. �rezte, hogy a h�nyinger �jra fojtogatni kezdi.– Elt�rt�k?

A fonott haj� fi� halv�nyan b�lintott, tekintet�t tov�bbra is a f�ldre szegezve.

– De �gy tudtam te gyorsan gy�gyulsz – kezdte zavartan Harry. – P�r nap �s…

– Nem – sz�lt k�zbe a leanfay. – A sz�rnyam nem – lassan felpillantott. – Nem v�letlen, hogy teljes m�rt�kben el tudom rejteni.

– Azt hittem, k�nyelmi okokb�l tudod…

– Nem – r�zta fej�t Luka. – Az csak kellemes velej�r�ja… Az�rt tudom elt�ntetni, mert az a legs�r�l�kenyebb pontom. A sz�rnyam ugyan�gy gy�gyul, mint mondjuk egy �tlagos bagoly�. Legal�bb 1 h�nap, m�g egy�ltal�n pr�b�lkozhatok a rep�l�ssel… �s akkor se biztos, hogy siker�l.

– De mi�rt hagytad? – pr�b�lkozott tov�bbra is Harry. – �gy �rtem el tudod rejteni… Akkor mi�rt nyitottad ki…?

Mondand�j�t f�lbeszak�tva v�ratlanul elhallgatott. Nem volt sz�ks�ge Luka �that� tekintet�tre, ahhoz hogy r�j�jj�n, mekkora h�lyes�get is k�rdezett.

Luka nyak�n imm�ron ott vir�tott az az �tkozott �v. Annak seg�ts�g�vel k�nnyed�n „r�besz�lhett�k” a fi�t az egy�ttm�k�d�sre.
Eddig igaz�n fel se fogta, mit is jelent a nyak�rv. Hogy seg�ts�g�vel r�vett�k hordoz�j�t, hogy olyat tegyen, amelyr�l biztosan tudta, hogy �ri�si f�jdalommal fog j�rni… Merlinre!... Ha �gy ad�dna, Luka ak�r az � tork�t is �tharapn�. Minden porcik�j�val ellenkezne, de megtenn�, ha azt parancsolj�k neki. Nem lenne m�s v�laszt�sa…
Luka s�hajtva ism�t h�tat ford�tott neki, s visszat�rt a hideg vasrudak t�maszt�s�hoz. A leanfay eg�sz test�ben remegett. Homlok�t felh�zott t�rdeire t�masztotta.

– Sajn�lom… – motyogta Harry, b�r tudta, hogy jelen esetben ez nem t�bb mint �gbeki�lt� sz�.

– Mondtam m�r, hogy nem a te hib�d – morogta Luka a padl�nak.
Harry lassan lecs�sztatta kezeit a r�csokon.

– Nem lehet valahogy leszedni azt az iz�t? – k�rdezte rem�nykedve. – Hisz arr�l a griffr�l is levetted…

– A lelkembe tiporsz Harry, ha azt hiszed, ez ilyen egyszer� – csend�lt fel egy m�zes-m�zos hang.

Harry �gy kapta fel a fej�t, mintha az illet� legal�bbis r�ord�tott volna. Luka ellenben nem moccant, csup�ncsak m�g szorosabban �lelte l�bait.

A frissen �rkezett ruganyos l�ptekkel �tv�gott a termen, majd sz�tvetett l�bakkal meg�llt a ketrecek el�tt.

Kurta tal�rj�r�l �s az �v�be t�z�tt furcsa ostorr�l Harry egyb�l meg�llap�totta, hogy Idom�rral van dolguk. Val�sz�n�leg ugyanazzal, amelyik elk�b�totta �s idehozta Luk�t.

Igaz�n most volt alkalma el�sz�r alaposabban szem�gyre venni a hal�lfal�t. Kor�bban se a f�nyviszonyok, se a lelki�llapota nem volt alkalmas a vizsg�l�d�sra.

A negyvenes �veiben j�r� f�rfi s�t�tbarna haj�ba imm�ron �szes tincsek vegy�ltek. Le se tagadhatta volna arisztokratikus von�sait. Mozdulatair�l ord�tott a fels�bbrend�s�g �s a k�l�nlegess�g biztos tudatta. S�t�t, mocs�rz�ld szemei len�z�en f�rk�szt�k k�rnyezet�t. R�vid kecskeszak�lla feler�s�tette arc�nak ny�lts�g�t, egyszerre volt nevets�ges �s tekint�lyparancsol�.

– Ugye sz�l�thatlak Harrynek? – pillantott a k�rdezettre. Tekintete egy�rtelm�en el�rulta, hogy szerinte csak egyvalamit lehet erre v�laszolni. – Akkor j� – mondta, miel�tt Harry ak�rcsak leveg�t is vehetett volna. – Te meg sz�l�ts nyugodtan uramnak.

Harry m�g a sz�j�t is elfelejtette becsukni nagy csod�lkoz�s�ban. Egyszer�en nem hitte el, hogy ilyen ember l�tezhet.

– Mint m�r eml�tettem, a lelkembe tiport�l azzal, hogy szimpla kis nyak�rvnek n�zted mesterm�v�nket – folytatta zavartalanul a f�rfi. – �n nem mondan�m ezt egy olyan t�rgyra, amelynek elk�sz�t�s�hez �t h�nap �s a h�rom legkiv�l�bb Idom�r valamint hat s�t�t var�zslatokban j�rtas szem�ly munk�ja sz�ks�geltetett – p�r pillanatnyi sz�netet tartott, hogy „hallgat�s�ga” ki�lvezhesse minden egyes szav�t. – A nyak�rvet speci�lisan Luk�ra tervezt�k, �gyhogy verd ki abb�l a butus fejedb�l az olyan szimplas�gokat, mint hogy „mi�rt engedelmeskedsz” vagy „m�rt nem veszed le” – g�nyosan a ketrec�ben kuporg� Luk�ra pillantott. – Mi van k�ly�k? Megint bal l�bbal kelt�l?

Luka szaggatott mozdulatokkal felemelte fej�t, majd lassan szembefordult a f�rfivel.

Ac�lsz�rke tekintete t�m�ny gy�l�lettel telt meg.

Harry m�g �let�ben nem l�tott ak�rcsak hasonl�t is.

Ugyanakkor a leanfay tart�sa �s mozdulatai furcs�n megal�zkod�v� v�ltak. �s ak�rmennyire k�zd�tt ellene, s�t�tt r�la a f�lelem.

Harry el se tudta k�pzelni, hogy mit �lhetett �t bar�tja az elm�lt h�t napban, ha m�r az Idom�r puszta megjelen�se is ilyen reakci�t v�ltott ki bel�le.

– Na pattanj fel �s kifele! – intett a ketrec fel� a hal�lfal�.

A z�r hangos kattan�ssal kiny�lt, s a neh�z vasajt� nyikorogva utat engedett.

Luka sz� n�lk�l felt�p�szkodott. Csigalass�s�ggal kicsoszogott a ketrecb�l, �s az Idom�rt�l h�rom l�p�snyi t�vols�gra meg�llt.
A f�rfi el�gedetten biccentett �s m�r indult volna kifel�, mikor Harry ut�nasz�lt.

– Minek maguknak Luka? – k�rdezte.

Az Idom�r meglepetten h�trafordult. Arc�ra ki�lt azir�ny� megr�k�ny�d�se, hogy hogy is k�rdezhettek t�le hasonl�t.

– Minek nek�nk ez a korcs? – intett a t�relmesen �lldog�l� leanfay fel�. – Semmire. A hozz�juk hasonl� alantas l�nyeknek semmi haszn�t nem vessz�k… Hab�r a Nagy�r szerint remek h�zi�llat v�lik bel�le – Luka halkan morogni kezdett, �m a f�rfi �gy t�nt meg se hallja ezt. – A k�ly�kben az egyed�li �rt�kes a nyak�ban f�gg� krist�ly.
Harry igyekezett meglepetts�g�t �s �r�m�t a lehet� legjobban elkend�zni.

Nem tudt�k elvenni Luk�t�l a krist�ly�t! M�g mindig a fi� kez�ben van annak hatalma!

M�r csak egyvalamit kell megtudnia.

– Ha annyira �rdektelen maguknak Luka, akkor mi�rt nem veszik el egyszer�en t�le a krist�lyt? Nem lenne t�bb f�radts�g vele.

A hal�lfal� f�radtan fels�hajtott.

– T�nyleg csal�d�st okozol, Harry. Azt hittem van egy kis s�tnival�d. H�t nem tan�tanak semmit nektek abban a koszf�szek iskol�ban? – ism�t hat�ssz�netet tartott, majd v�gre kib�kte a v�laszt. – Egy hatalomkrist�ly nem �truh�zhat�. Maga v�lasztja a gazd�j�t. Nem tudjuk elvenni ett�l a h�zcic�t�l – a morg�s m�lyebb� v�lt. – Ha meg�ln�nk is, csak annyit �rn�nk el vele, hogy a krist�ly v�gleg elt�nne… Azt tervezt�k, hogy mi ir�ny�tjuk a nyak�rv�n kereszt�l a krist�lyt, de nem v�rt mell�khat�sok jelentkeztek.

– Mell�khat�sok?

– A krist�ly nem engedelmeskedik ennek a korcsnak, mi�ta r�ker�lt a nyak�rv – cs�v�lta meg fej�t a f�rfi. Luka morg�sa m�r-m�r fenyeget�v� v�lt. – Valahogy meg�rzi, hogy nem sz�vb�l cselekszik a k�ly�k. A vil�g leghatalmasabb erej�t birtokl� krist�ly egyszer� nyak�kk� v�lt. D�szes csecsebecs�v�, ami ugyan sz�p, de haszn�lhatatlan. Mint a leanfayek.

Egy kecses k�zmozdulattal Luka fel� intett.

A fi� morg�sa v�ratlanul f�lbeszakadt. Hely�t f�jdalmas h�rg�s vette �t.

T�rdre rogyott, mik�zben er�lk�dve pr�b�lt n�mi leveg�t jutatni a t�dej�be.

– Ne morogj r�m! – k�z�lte vele nyugodt hangon az Idom�r. – �rt az eg�szs�gednek!

Azzal �jra intett egyet.

Luka megk�nnyebb�lten fell�legzett �s zih�lva pr�b�lta l�legzet�t a norm�lisra vissza�ll�tani.

Harry agg�dva figyelte bar�tj�t. Legsz�vesebben odarohant volna hozz�, hogy seg�tsen neki, de ennek t�bb akad�lya is volt.
El�sz�r is ott volt az a t�ny, hogy p�lca n�lk�l �cs�r�g egy massz�v r�csokkal keretezett ketrecben. M�sr�szt j�zan esze azt suttogta neki, hogy nem lenne szerencs�s felh�vni a hal�lfal�k figyelm�t arra, hogy kettej�k viszonya nem szimpla griffend�les �sszetart�s, hanem Luka egyike a legk�zelebbi bar�tainak.

– Egy �lm�ny volt veled csevegni, Harry – biccentett a hal�lfal� a fi� fel�. – �r�l�k, hogy siker�lt hi�nyos tud�sod n�mik�pp ellens�lyoznom. Ha b�rmi egy�b k�rd�sed van, �llok rendelkez�sedre… Mindig �r�mmel t�lt el, ha elt�vedt �s az eny�mn�l szer�nyebb adotts�gokkal meg�ldott egy�nekkel megoszthatom m�rhetetlen tud�som egy morzs�j�t…

Harry k�nyszeredett mosolyt villantott a f�rfire. De nem volt biztos benne, hogy b�jvigyorra nem alakult-e fintorg�ss�, avagy vicsorg�ss�.

– Hab�r k�pess�geid �s tud�sod soha nem �rte volna el az eny�m�t – folytatta az Idom�r, felb�torodva besz�de siker�n –, m�gis mindig k�r egy hozz�d hasonl� tan�that� �s potenci�lis fiatalember�rt – �lmodozva v�gigsim�tott kecskeszak�ll�n. – T�nyleg sajn�lom… Pedig annyi mindent ki tudtam volna hozni bel�led…

Harry nem tudta azonnal elt�ntetni arc�r�l a meglepetts�get, de a hal�lfal�t annyira lefoglalta a saj�t nagyszer�s�g�n val� elgondolkod�s, hogy fel se t�nt neki, utols� mondatai milyen reakci�t is v�ltott ki „k�z�ns�g�b�l”.

Szavai egy�rtelm�v� tett�k a fi� sz�m�ra, hogy tervek szerint � nem fogja meg�rni a 17. sz�let�snapj�t, de m�g csak a tan�vet lez�r� vizsg�kat sem.

– Talpra! – mordult v�ratlanul a f�ld�n t�rdel� leanfayre az Idom�r. – Dolgunk van �s nem �r�nk r� eg�sz nap!

A fonott haj� fi� merev mozdulatokkal �ll� helyzetbe k�zd�tte mag�t. M�g mindig nehezen l�legzett.

A hal�lfal� g�nyosan r�vigyorgott, majd a kezd� l�k�st megadva neki, elind�totta a nyitva hagyott, neh�z t�lgyfaajt� �s a m�g�tte h�z�d� s�t�t folyos� fel�.

Luka a k�sz�br�l m�g lopva visszapillantott a ketrecben maradt bar�tj�ra.

Harry sz�ve �sszeszorult a fi� k�ts�gbeesett tekintete l�tt�n.
A leanfay �gy n�zett r�, mint egy hal�lra�t�lt, akit most visznek a veszt�helyre.

Harry k�nnyeit lenyelve egy „Tarts ki!”-t t�togott bar�tj�nak, miel�tt az elt�nt volna a folyos� s�t�tj�ben.

A s�lyos ajt� zengve becsap�dott, mag�ra hagyva a teremben a fi�t.
Harry szemlehunyva a r�csokra borult.

�rzelmei �s gondolatai megannyi gy�trelmes forg�sz�lk�nt kavarogtak benne.

Fogalma sem volt mennyi id� telt el �gy.

V�g�l szitkoz�dva a vasrudakra csapott.

Hab�r ezzel csak azt �rte el, hogy j�l megf�jdult a keze, m�gis valahogy visszar�ngatta �t a val�s�gba.

Szem�ben imm�ron elsz�nts�g �lt, mikoron �jra felpillantott.
Visszafojtott l�legzettel belet�rt a haj�ba, majd el�gedett mosollyal egy apr� t�rgyat h�zott el� bel�le.

– M�giscsak szerencs�s, ha �r�kk� k�cos az ember – vigyorgott, maga el� emelve a haj�val azonos sz�n� hull�mcsatot.

Rem�lte, hogy nem tal�lj�k meg n�la. M�g ha �tkutatj�k is, ugyan ki keresett volna ak�rmit is a haj�ba?

Na �s ha meg is tal�lj�k…?

A var�zsl�knak fogalmuk sincs, mi mindenre haszn�lhat� m�g egy f�mcsat, a frizurak�sz�t�sen k�v�l.

De Harry muglik k�z�tt nevelkedett. �s azok k�z�l is a legrosszabbakn�l.

A Privet Drive-on elt�lt�tt �lete folyam�n nem egyszer volt bez�rva.
Nem kellett sok id�, hogy az �hes �s elgy�t�rt fi� bet�r�i m�dszerekre k�nyszer�lj�n kijut�sa �rdek�ben.

Hab�r nem ment k�nnyen, de id�vel siker�lt neki egy f�mdr�t vagy egy hull�mcsat seg�ts�g�vel kinyitnia a z�rat. Gyakorl�sra volt lehet�s�ge b�ven, �gy m�ra olyan szintre siker�lt fejlesztenie k�pess�g�t, hogy egy-k�t perc alatt felt�rt b�rmilyen kulcsra z�r�d� ajt�t, avagy lakatot.

Idegesen a z�rra pillantott. A gyomr�t szorongat� �rz�s enyh�lt valamelyes, mikor l�tta hogy ketrece egyszer� Alohomor�val lett bez�rva, vagyis olyan, mintha szimpl�n kulcsot haszn�ltak volna.
�gy t�nt, a hal�lfal�k azt hiszik, p�lc�ja n�lk�l m�r elveszett ember, egy „szer�ny adotts�gokkal meg�ldott egy�n”.

Szorosan felsimult a r�csokra. Olyan k�zel h�z�dott a vasrudakhoz, amennyire ez csak lehets�ges volt, mik�zben k�v�lr�l a z�rba dugta az el�re kihegyezett hull�mcsatot.

N�mi csukl�mozdulat, �s m�sf�l perc ut�n halk kattan�s hallatszott.
Harry megk�nnyebb�lt mosollyal kil�kte a ketrecajt�t.
Ruganyos l�ptekkel a kij�rathoz sietett, majd miut�n n�mi hallgat�z�ssal meg�llap�totta, hogy senki sincs a t�loldal�n, �vatosan lenyomta a kilincset.

A s�lyos t�lgyfaajt� nyikorogva utat engedett.
Senki se ord�tott r� vagy ugrott neki, �gy Harry biztos lehetett afel�l, hogy igaza volt a terem �rizetlens�g�vel kapcsolatban.

Sz�ve vadul kalap�lt, mik�zben b�tors�got gy�jtve �lldog�lt a k�sz�b�n.

V�g�l vett egy m�ly l�legzetet, majd elsz�ntan kil�pett a folyos� s�t�tj�be.