�rta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com)

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: 12 �ven aluliaknak nem aj�nlott, AU

Megjegyz�s 1: seg�ts�g a lusta olvas�nak: v�lem�nyt �rok err�l a fejezetr�l a vend�gk�nyvbe

Megjegyz�s 2: mivel az elk�vetkezend� id�szakban hatalmas hajsza el�tt �llok a szakdolgozataim miatt, k�nytelen vagyok teljesen bizonytalan id�re elnapolni a folytat�st. Nem tudom, mikorra v�rhat�, k�rek mindenkit, ne is k�rdezze, m�g puszta k�v�ncsis�gb�l se. Ann�l kellemesebb lesz majd a meglepet�s, ha m�gis siker�l valamit felpakolnom. Megint szeretn�m lesz�gezni (ahogy m�r egyszer kor�bban), hogy semmik�ppen nem hagyom abba az �r�st, m�g akkor se, ha hossz� id�re elt�n�k. K�sz�n�m mindenki meg�rt�s�t.

Aj�nl�s: p�r elk�vetkezend� fejezetet egykori, �ltal�nos iskolai �vfolyamt�rsamnak, Szab� Petr�nak aj�nlok, aki a napokban csod�latos angliai fot�ival �rvendeztetett meg. Sok tekintetben megihlettek.

Felker�lt: 2006. m�rcius 8.

Emerald Destiny

17. fejezet - Melank�lia

Miut�n a mad�rra aggatta leveleit, Harry szomor�an k�vette szemeivel a t�volba vesz� Hedviget. M�g a reggeli el�tt felsietett a bagolyh�zba, hogy elk�ldhesse szeretteinek a leveleket, melyekben meg�rt�sre �s t�relemre inti �ket. De vajon…

Harry azon t�prengett, vajon meg�rt�s k�lt�zhet-e k�t olyan makacs l�lek term�szet�be, mint amilyen Sirius �s Marie.

Nagyb�tyja m�r ifj�kor�ban is nagy k�teked� h�r�ben �llt, �s most, �rett fejjel is ugyan�gy k�pes volt m�ltatlankod�s�val bajt okozni. Marie szint�n el�r�bb l�pett valamennyit az �n�ll�s�g l�tr�j�n azzal, hogy elv�gezte iskol�it, �s gy�kereinek b�cs�t intve Angli�ba k�lt�z�tt. Vajon k�pesek lesznek megt�rni egym�st, legal�bb addig, m�g �, Harry, nem besz�lhet a fej�kkel?

A fi� s�hajtott �s sarkon fordult. Ideje volt visszaindulnia a nagyterembe, miel�tt bar�tai keresni kezden�k.

- Jack, mi van? F�lreh�z a kezed?! Ne fel�m �sd m�r azt a gurk�t, ba-…!

Harry Ron k�romkod�s�ra t�rt mag�hoz. Mind a heten a kast�ly melletti kviddicsp�lya felett lebegtek, k�t csoportra bomolva. Ron egyed�l v�dte a h�rom g�lkarik�t mindannyiuk ellen, de terel�ik hozt�k �v eleji, szeleburdi j� szok�sukat, �s gyeng�bben teljes�tettek, mint �ltal�ban. �gyetlen �t�seikkel minduntalan Ront akad�lyozt�k, aki ocsm�ny szavakkal �s obszc�n k�zmozdulatokkal fejezte ki nemtetsz�s�t.

- Jack, Andrew, mi a fen�t csin�ltok?! - rivallt r�juk Harry. - �t k�r a p�lya k�r�l, �t�vel a jobb k�zben, �s �t bal k�zzel! Nyom�s!

A k�t terel� kelletlen�l emelkedett fel�j�k, hogy elv�gezze a b�ntet�feladatot.

- Harry! - rikkantotta a m�sod�ves Mark, aki Ginny meg�resedett hely�t foglalta el, �s akivel Harry volt p�rba �ll�tva.

A kapit�ny feleszm�lt, �s elkapta a fel�je r�ppen� kvaffot, m�g miel�tt Veronica megkaparinthatta volna azt. Hozz�simult sepr�j�nek nyel�hez, hogy gyorsabban szelje a leveg�t. A sz�l csak �gy s�v�tett a f�lei mellett: meglobogtatta rakonc�tlan, �benfekete hajsz�lait.

M�r-m�r azt lehetett volna hinni, �trep�l valamelyik karik�n, vagy hogy bel�j�k rohan, de ekkor v�ratlanul jobbra siklott, �s megfordult a tengelye k�r�l: �gy k�v�nta megt�veszteni a terpeszked� Ront, hogy fejjel lefel� kanalazta be a g�lt.

Bar�tj�nak ujjai s�rolt�k a kvaffot, amit�l a labda gellert kapott, �m nekiszaladt a karik�nak, �s becsorgott annak sz�l�r�l.

A kicsi Mark ujjongva tapsolt, ami�rt ilyen sz�p g�lpasszt tudott adni, Veronica pedig elismer�en f�ttyentett.

- Ez sz�p volt, kapit�ny. Hol tanultad?

Ron d�bbent tekintet�ben hasonl� k�rd�s b�jt meg.

- Nem tudom - vallotta be Harry kelletlen�l, �s �gy �rezte, t�l�rt�kelik teljes�tm�ny�t. Hiszen gondolataiban valahol eg�szen m�shol j�rt…

- Nem gond, ha megpr�b�ljuk megtanulni? - lelkendezett Will.

Harry s�hajtott, �s elmosolyodott.

- Dehogyis. Csak nyugodtan. Aki f�radt, pihenhet egy kicsit. Jack, Andrew, el�g lesz! - emelte fel a hangj�t, hogy terel�i is hallj�k.

A k�t fi� f�jdalmasan lengette mindk�t kez�t. �gy l�tszott, megviselte izmaikat az els� edz�s.

- Mi a gond, Harry? - r�ppent el a karik�kt�l Ron, otthagyva a h�rom lelkes hajt�t. - L�tszik, hogy valami nem ok�…

- Csak… Ginnyn j�r az agyam, amikor csak megl�tom Markot…

Bar�tja elszontyolodott egy kicsit.

- Semmi bajom vele - menteget�z�tt Harry. - Hiszen �gyesen j�tszik. M�gis…

- M�gis jobban szeretn�d, hogy �jra Ginny �lj�n azon a sepr�n - fejezte be Ron helyette. - Ak�rcsak �n…

- A sz�leid m�g mindig nem mondtak vagy �rtak semmit?

- Apa azt �rta a legutols� level�ben, hogy kezd mag�hoz t�rni… egyre �berebb… �s hogy pont emiatt �jra nagyobb er�kkel folytatj�k a nyomoz�st… tudod, vallom�s, meg minden… Azt rem�lik, meg tudja majd nevezni az igazi tettest… - pillantott le Ron a kviddicsp�ly�n folytatott tev�kenys�get fel�gyel�, k�t miniszt�riumi alakra. - Az�rt vigy�znak r�d megint… jobban. Nehogy… t�rt�njen valami, miel�tt Ginny kimondan� a b�n�s�k nev�t…

- Szem�t helyzet - s�hajtotta Harry.

- Kommand�sok?

- Nem figyeltem - felelte bar�tja hanyagul �s let�rten f�lrepillantott.

Ron ink�bb csak az orra al� motyogta:

- Vajon a k�t h�lye mit csin�lhat…?

- �ssze kell szednetek magatokat - dorg�lta meg a fi�kat Hermione. - Az �vad els� m�rk�z�s�t a Mardek�r ellen fogj�tok megv�vni. Ilyen hozz��ll�ssal…

- Semmi es�ly�nk a gy�zelemre, ezt akartad mondani? - mordult fel Harry. - Hermione! A h�t �v alatt m�r annyiszor mondtuk neked, hogy b�rmennyire is er�lk�dsz, semmi �rz�ked a kviddicshez!

- … vagy �gy egy�ltal�n a var�zsl�sportokhoz… - tette hozz� Ron halkabban, aki s�t�ten r�gcs�lt egy kem�ny kekszet. Sose sz�vlelte, ha a l�ny barbarizmusnak titul�lta a var�zsl�-sakkbeli k�pess�geit.

- A kviddicsben nagyon fontos, hol van az ember itt - mutatott a fej�re - �s itt - tette a kez�t a sz�v�re. - Ha valami az egyikkel nincs rendben, nem is megy a j�t�k.

Hermione, �gy t�nt, kin�tt abb�l a korb�l, hogy a sz�v�re vegye az ilyen kioktat�sokat.

- Nah�t, milyen k�lt�i vagy. Csup�n eml�keztetni szeretn�lek, hogy kviddicskapit�nyk�nt �s iskolaels�k�nt bizonyos k�telezetts�geid vannak, melyeket nemhogy nem teljes�tesz, de…

- K�teless�gek? - h�rd�lt fel Harry.

- Szorgalom… p�ldamutat�s… Odafigyel�s… Te pedig valahol nagyon messze j�rsz mostan�ban… Gyertek, induljunk k�zben McGalagonyra - nyal�bolta fel �ket a Griffend�l asztal�t�l. - Sz�val… ne hagyd, hogy az iskol�n k�v�li gondok lefoglaljanak…

- Szeretem, mikor �gy besz�lsz, mintha leveg� lenn�k - jegyezte meg Ron zs�rt�l�dve.

- Jaj, tudod, hogy semmi s�rt� sz�nd�k nem vez�relt!

- K�pzelem. De nekem is vannak �rz�seim!

- De Ron… r�d ez annyira nem vonatkozik! Te nem vagy se kviddicskapit�ny, se iskolaels�.

- Milyen el�z�keny vagy, hogy megjegyzed… - mas�rozott el mellett�k a fi�.

- Ennek most… mi baja…? - t�prengett hangosan a l�ny.

Harry felvonta a szem�ld�k�t: nem akadt m�g egy alkalom se, hogy Hermione el�tt lelki k�rd�sek hom�lyosak maradtak volna.

- Elk�stek! - csattant McGalagony hangja, ahogy betett�k a l�bukat a tanterembe. - Potter, tegye el azt a kekszet! Legk�zelebb egy eg�sz t�l levessel fog be�ll�tani az �r�mra?

Harry gyorsan tal�rja zseb�be gy�m�sz�lte a zacsk�nyi �dess�get, att�l azonban �gy n�zett ki, mintha meny�tet b�jtatott volna bel�je. Az orm�tlan p�p eg�sz �ra alatt ott �ktelenkedett az �l�ben, ki�rdemelve egy-k�t igencsak gunyoros pillant�st.

A k�ny�k�re t�maszkodva hallgatta McGalagony szavait, ami�rt Hermione ism�telten megr�tta: azt k�pet sugallta �gy mag�r�l, hogy r�mesen unatkozik. H�zvezet� tan�ruk azonban nem volt hajland� semmilyen tekintetben sem kiv�telezni vel�k, m�g akkor sem, ha mindketten megszerezt�k a Griffend�lnek az iskolaels�s�ggel j�r� dics�s�get.

�rai teljes�tm�nye alapj�n Harry n�ha kezdte �gy �rezni, hogy a kit�ntet�st f�lrepost�zt�k. Bar�tja messze a legtehets�gesebbnek bizonyult �tv�ltoz�stanb�l; �s b�r Hermione sz�r�l sz�ra bemagolt minden olvasm�nyt, Ron �szt�n�sen m�gis jobban bizony�tott. A professzor szerint sz�letett tehets�ggel b�rt az anim�gia ter�n, �s folyton csak dics�rte a gyors el�rehalad�s miatt. A fi� n�ha fel�j�k villantott egy-k�t el�gedett pillant�st, amit Harry a maga r�sz�r�l nem �rzett sportszer�nek: ha valaki letol�st �rdemelt, akkor az szerinte is Hermione volt.

- Nagyszer�, Mr. Weasley! Tizen�t pont a Griffend�lnek! Potter, l�ssam, maga mire jutott!

Harry, k�sz�nhet�en el�z� ny�ri igyekezet�nek, m�g mindig k�nnyed�n alkalmazta a k�lsej�t v�ltoztat� b�b�jokat, fel�llt a padban, �s olyan ocsm�ny, l�nyos k�ls�t var�zsolt mag�ra, hogy a professzor ajkai megremegtek.

Haja megn�tt, �s olyan sz�ke lett, mint Draco� - ami miatt a mardek�ros fel is vonta a szem�ld�k�t, hogy kifejezze rosszall�s�t. Tal�rja megfakult, csipk�s-fodros ruh�v� m�dosult, melyb�l azonban kikandik�ltak sz�r�s l�bai. Tekintve, hogy nem mer�lt el kor�bban a n�i ruh�zkod�s rejtelmeiben, a cip�je meglehet�sen el�t�tt a ruh�t�l, zoknijai pedig sz�nben passzoltak ugyan, m�gis el�g rendetlen�l �lltak. Megny�lt, unott l�arc�val �gy festett, mint Petunia n�nik�je - fiatalkor�ban.

- Igaz�n b�jos, Potter - fintorgott McGalagony, aki egy l�p�st h�tr�lt az otromba „l�ny” l�tt�n. - K�v�ncsi vagyok, ki volt a modell… vagy hogy a maga agysz�lem�nye-e… ut�bbi esetben, nos… Bizarr, de kreat�v �rz�kre vall. Az �sszk�pen azonban m�g dolgozzon egy kicsit. Figyelem! - mondta hirtelen, a t�bbiek fel� fordulva. - Mindenki �rizze meg a transzform�ci�val el�rt form�j�t! Thomas az �ra v�g�n fot�t k�sz�t mindenkir�l. Ehhez m�rj�k majd el�remenetel�ket az �v folyam�n.

- �n is, professzor? - ny�jtotta fel sz�r�s r�ka-mancsait Ron k�nosan.

- Nos… Mr. Weasley… ha t�l k�nyelmetlen…

- V�g�l is… kib�rom… - vonta meg cs�kev�nyesed� v�llait a fi�.

Unottan kezdte kapargatni az asztal lapj�t, m�g a tan�rn� a t�bbiek munk�j�t oszt�lyozta. Dean ek�zben - aki lisztfeh�rr� fak�totta arc�nak b�r�t - fel�ll�totta a katedra mellett f�nyk�pez�g�p�t egy h�roml�b� �llv�nyra.

Harry tekintete visszakalandozott Ronra, aki mutat�ujj�nak hegyes karm�val egy kiss� olvashatatlan MIO-t karcolt az asztallapba. Harry elmosolyodott, �s k�zelebb csusszant hozz� a padban.

- Ne haragudj r�m… meg r� se… - seperte le a forg�csot a fel�letr�l. - Biztos nem �gy �rtette…

- Sz�vtelen d�g… - motyogta a fi� rezign�ltan. - �szre se veszi, hogy…

Fogta, �s ink�bb elfordult, semhogy kimutassa szomor�s�g�t vagy gyenges�g�t.

- Te szam�r - k�ny�k�lt fel az asztalra Harry, hogy l�ssa az arc�t.  

Addig-addig f�szkel�d�tt, hogy felh�z�dott a szokny�ja, �s kil�gott al�la az als�nadr�gja. Hermione, mikor ezt megl�tta, elpirult, �s pisszegni kezdett. Mivel a fi�k elmer�ltek egym�s vigasztal�s�ban, a l�ny is ink�bb k�zelebb csusszant, �s elkezdte b�kd�sni Harry l�b�t. Az a zoknin kereszt�l nem igaz�n �rezte a piszk�l�st, �gy Hermione, hogy csillap�tsa oszt�lyt�rsaik kuncog�s�t, elkezdte igazgatni Harry szokny�j�t.

- Na de Miss. Granger! - ny�gte McGalagony h�ledezve. - Mit keres a keze Potter szokny�ja alatt?

A k�t fi� felkapta a fej�t, �gy v�gre Harry is r�eszm�lt, hogy kil�g a feneke. Gyorsan a sz�kre huppant, �s a t�rd�ig leh�zta mag�n a szokny�t zavar�ban. Ron azonban vigyorogni kezdett k�t bar�tja l�tt�n.

- B�ntet�munka! �ra ut�n itt maradnak!

A serlegf�nyez�s tipikusan olyan munka volt, amit Harry sz�rnyen unalmasnak tal�lt. Ronnak nem kellett kivennie a r�sz�t a feladatb�l, csak ott volt vel�k, k�t bar�tja azonban let�rten t�r�lgette a d�jakat a koszos kend�kkel.

- �vek �ta nem kaptam b�ntet�feladatot - m�ltatlankodott Hermione. - Ez is csak a sz�tsz�rts�god miatt van, Harry!

- Bocs, hogy �lek, Hermione - felelte a fi� s�hajtva. - De am�g nem tudom biztosan, mi van az otthoniakkal, att�l tartok, ilyen leszek. El kell viselnetek…

- H�t jobb lenne, ha legal�bb kicsit magadhoz t�rn�l, hiszen el�g s�r� h�tv�g�nk lesz. P�ntek d�lut�n hoppan�l�si vizsga, szombaton kvi-…

- Micsoda? Most p�nteken? - h�rd�lt fel Ron.

- Nem �rtem, mi�rt vagy meglepve. Az elm�lt napokban folyamatosan ezt szajk�zom nektek…

- H�t ez csod�s. M�r csak ez hi�nyzott…

Harry nem sz�lt; elm�l�zva n�zegette az el�tte �ll� vitrint, �s a benne ki�ll�tott �rmeket, kup�kat, serlegeket. Az elm�lt �vek nyerem�nyei n�ztek vissza r� szomor�an, hom�lyosan a port�l, mely finoman belepte mindet. Kinyitotta a vitrin �vegajt�it, �s n�m�n n�zte �ket.

Hermione abbahagyta a szomsz�d t�rol� d�szeinek pucol�s�t, �s agg�dva Ronra pillantott.

Harry lassan megemelte a kez�t, �s ujjaival �vatosan meg�rintette a trim�gus kup�t. Bar�tai l�legzetvisszafojtva figyelt�k, mintha att�l rettegn�nek, hogy az m�g mindig meg van b�v�lve: m�g mindig egy alattomos zsupszkulcs, mely felkapja, �s messzire rep�ti a sokat szenvedett �rv�t.

Minden b�m�szkod�, aki g�nyos k�v�ncsis�gb�l akarta figyelemmel k�vetni a k�t iskolaels� b�ntet�munk�j�t, elt�totta a sz�j�t. Az id�sebbek r�gt�n tudt�k, hogy a k�t �s f�l �vel kor�bbi, tragikus esem�nyeken mereng; �k halkan suttogva mes�lt�k el a kisebbeknek, mi is t�rt�nt a legend�s bajnoks�gon.

Hermione �s maga Ron is sz�nakozva n�zte Harryt, akinek arca v�gtelen�l �regnek t�nt a d�lut�ni, r�s�t� napf�nyben.

- Minden akkor kezd�d�tt… - sz�lalt meg egy bels� hang elm�j�ben. - Aznap, amikor… Cedric meghalt…

R�n�zett a kupa mell� ki�ll�tott, k�zepes m�ret� fot�ra, melynek sark�t fekete selyemszalag takarta el. Cedric Diggory m�g mindig elk�peszt�en j�k�p�nek �s vid�mnak t�nt, id�tlennek a fot�n, mely �r�kre meg�rizni l�tszott r�vid �let�nek eml�k�t. Harry sose ment a kupa k�zel�be az�ta, hogy a miniszter annakidej�n hitetlenkedve a kez�be nyomta. Nem �rezte saj�tj�nak sem a gy�zelmet, sem a dics�s�get - amiben az�ta ugyan nem igaz�n f�r�dhetett, de ennek sz�vb�l �r�lt.

M�g ott �lt az eml�keiben az a magasztos monol�g, melyet az igazgat� int�zett hallgat�s�g�hoz: az �r�k h�rn�vr�l, arr�l, mik�nt ker�l be a bajnokok neve a t�rt�nelembe azzal, hogy kiv�lasztott� v�ltak… �s Harry hirtelen r�d�bbent, hogy a m�sik k�t t�l�l�vel tulajdonk�ppen alig foglalkozott a sajt� �s a var�zsl�t�rsadalom z�me. Mind Fleur, mind a hihetetlen �gyess�ggel �s k�pess�gekkel rendelkez� Victor neve elfelejt�d�tt, mintha a tusa sose l�tezett volna… Mintha nem pont Anglia, �s vele egy�tt a Roxfort adott volna otthont ennek a ritka, rangos esem�nynek…

Vele azonban, �nt�tte el a keser�s�g, vele mindenn�l t�bbet foglalkoztak… T�l sokat ahhoz, hogy azt �p �sszel �s teljes sz�vvel fel tudja dolgozni.

Tekintete a trim�gus kupa mellett �ll� huszonegy kit�ntet�sre v�ndorolt. Nyomban esz�be jutottak az el�z� tan�v v�gi �sszecsap�sok, �s az az egy�ttes v�lem�ny, amit akkor k�pviseltek.

- Akkor m�g m�k�d�tt minden… - t�prengett. - Most valahogy sz�tesni l�tszik minden…

- Miel�tt v�gleg elmer�lne az �nsajn�latban, Potter…! - emelte fel a hangj�t egy goromba alak k�zvetlen�l mellette.

Harry �gy megriadt, hogy elejtette a kend�t, amivel t�r�lgetett.

- Mag�n tartom a szemem, �gyhogy ne is rem�nykedjen abban, hogy elsum�kolhatja a b�ntet�feladatot! - rivallt r� Frics.

Harry homlok�n r�ncok jelentek meg. A gondnok rusny�bb volt, mint kor�bban b�rmikor, zs�ros haj�n pedig olyan massz�v porcic�k kapaszkodtak meg, amikt�l olyannnak t�nt, mint aki �pp a kinti h�es�sb�l l�pett be a csarnokba. A b�re koszos volt �s csak �gy csillogott az izzadts�gt�l. A legr�mesebb azonban f�rtelmes lehelete volt, mely fel�rt volna egy troll testszag�val is.

Rem�lte, hogy az undor nem �l ki t�ls�gosan az arc�ra, mert tudta, hogy szemtelens�ge miatt csak �jabb kioktat�sban r�szes�lne… abb�l pedig �ppen elege volt arra a napra.

- Nem akarom elsum�kolni - jelentette ki. - Csak gondolkoztam.

Frics nagyot szippantott az orr�val, amit�l Hermione h�t�n v�gigfutott a hideg.

- Valami baj van, Frics �r? - k�rdezte egy kedves hang a h�tuk m�g�l.

Ron megp�rd�lt, �s egy s�padtan mosolyg� Lupint pillantott meg.

- Potter megint el akarja l�gni a b�ntet�munk�j�t, professzor �r - sziszegte a gondnok.

- Dehogy akarom ell�gni! - csattant fel Harry imm�r inger�lten. - Maga tart fel engem!

- Hogy mondtad, Potter? - h�zta ki mag�t Frics, mellyel igencsak nevets�ges l�tv�nyt ny�jtott. Tart�s�t�l idegen volt a kiegyenesed�s.

Hermione r�m�lten integetett a f�rfi h�ta m�g�tt: nem akarta, hogy Harry �jabb bajt hozzon a saj�t fej�re.

- Majd �n fel�gyelem, hogy rendesen v�gzi-e a munk�j�t - aj�nlotta Lupin, �s elhessegette a gondnokot, aki kelletlen�l morogva hagyta ott �ket.

Harry semleges arccal n�zett fel szeretett professzor�ra. A f�rfi �szbe hajl� hajsz�lai egy kimer�lt arcot kereteztek. Annyiszor k�rdezte mag�t�l, mi�rt nem k�pes t�bb� �gy megb�zni Remusban, mint kor�bban. Tal�n az a szemvillan�s volt, melyet gyanakv� pillanat�ban fenyeget�sk�nt �rtelmezett, tal�n Sirius rejt�lyes titkol�z�sa a t�k�rben…

- Minden rendben? Ez�ttal minek k�sz�nhetitek ezt a megtisztel� feladatot? - k�rdezte Lupin sz�v�lyesen.

- Nem viselkedt�nk valami… illend�en… - vallotta be Hermione sz�gyenkezve.

- �s val�ban el akart�tok bliccelni a munk�t? A tr�fe�k f�nyez�se igaz�n nemes feladat…

- Nem akartuk. Frics �l�lkodott itt k�r�l�tt�nk… - morogta Harry.

- Azt v�rta, mikor kaphatja mulaszt�son �ket - helyeselt Ron.

- Hiszen tudod, hogy ut�l minket. Fogadok, hogy legsz�vesebben m�r az els� napon kalod�ba z�rt volna…

- Biztos vagyok benne, hogy a lelke m�ly�n Argus nem rossz ember… - s�hajtott Remus der�lten. - Vagy legal�bbis nem annyira… Csak a di�kok jav�t akarja.

- Nekem mindig �gy t�nik, hogy ink�bb valamelyik bels� szervemre utazik - jegyezte meg Harry flegm�n, ahogy durva mozdulatokkal t�r�lgetni kezdte egyik saj�t kit�ntet�s�t. - Ves�m… m�jam… finom p�pet tudna bel�lem dar�lni…

Hermione kiss� keser� arccal jelezte, hogy m�g a gondolatt�l is felfordult a gyomra. Ron azonban vigyorgott a szemei el�tt megjelen� k�pen.

Lupin �szrevette Harry arc�nak sz�rkes�g�t, �gy hunyorogva m�regette a t�nyked� fi�t. Tan�tv�nya a szeme sark�b�l figyelte csak, �s kezdte egyre �get�bbnek �rezni a tekintet�t.

- Szeretn�lek megh�vni titeket egy d�lut�ni te�ra, amint ezt befejezt�tek - aj�nlotta Remus. - Kellemes fel�d�l�s lesz, azt hiszem.

A k�t prefektus h�l�san �sszepillantott, Harry azonban csak m�lyebbre mer�lt gyanakv�s�ban.

Az egyik irod�b�l valami sz�zad eleji zenei anyagot tartalmaz� lemez hangja sz�lt. Ahogy a sz�k�sbarna haj� l�ny, a kanna forr� v�zzel a kez�ben meg�llt az ajt�ban, megpillantotta a helyis�g gazd�j�nak koszos bocskor�t: a kopott talp� cip�k visel�je hanyagul feldobta a l�bait az �r�asztalra. Mivel m�lyen h�trad�lt a sz�kben, fej�t �s eg�sz fels�test�t eltakarta a sok doboz �s �rnival�, mely k�r�lvette. Egy ujja kandik�lt ki csup�n: ezt �gy mozgatta, mintha egy eg�sz f�v�szenekarnak dikt�lta volna az �temet vele.

Marie nem tudta, sajn�lja-e f�n�k�t, vagy megbotr�nkozzon rajta. A f�rfi minden lehets�ges munk�t a nyak�ba s�zott, hogy pr�b�ra tegye, vagy hogy bebizony�tsa, mennyire nincs helye a var�zsolni tud�k k�z�tt. Minden reggel tartott sz�m�ra egy kisebb el�ad�st az aznap elv�gzend� feladatokr�l, azok fontoss�g�r�l, tov�bb� szem�lyes k�telked�s�r�l, hogy be tudja �ket fejezni. A l�ny az els� napon m�g h�l�s is volt neki, b�szen lek�rm�lve minden utas�t�st �s nevet; �m ahogy szert tett n�mi gyakorlatra, el�g volt, ha k�pes volt k�z�mb�s arccal v�gighallgatni a f�rfit.

A sorozatosan lekezel� hangnem, melyben r�szes�lt, hamar elt�ntor�totta volna, ha nem edzik meg az elm�lt hetek szomor� esem�nyei. Harry t�voll�t�ben igencsak neh�z volt elviselnie �ket; �s mivel Siriusszal folyamatos s�rl�d�ssal teltek napjaik, valahogy mag�ra maradt a gondjaival.

Amikor az elhunyt mugli hercegn� test�t visszahozt�k Angli�ba, �s megszervezt�k a temet�s�t, egyed�l ment ki az utcai megeml�kez�sre. Vitt vir�got a n� k�zeli, kensingtoni palot�j�nak kapuja el� is. Megrend�tette a var�zstalanok szomor�s�ga, gy�sza, �gy egy r�vid id�re saj�t probl�m�ir�l is megfeledkezett.

Szomor�an �llt a t�megben, mikor a herceg �s k�t kisfia v�gigk�s�rte a kopors�t utols� �tj�n. Mindk�t gyermek sz�rnyen szomor�nak t�nt, �s Marie m�lys�gesen egy�tt �rzett vel�k: mint �rva, nagyon is j�l tudta, mik�nt kem�nyedik meg a sz�v egy sz�l� elveszt�sekor.

Amikor hazafel� bandukolt a megeml�kez�sr�l, a felszakadoz� t�megben a Weasley-ikerp�rra �s Lamerinre lett figyelmes. Megk�nnyebb�lten ugrott a nyakukba, noha azok nem kis megrov�sban r�szes�tett�k, ami�rt nekik nem sz�lt, hova megy.

A h�rom fiatalember nem tart�zkodhatott mindig mellette, hiszen napk�zben kik�pz�s�k folyt: elm�leti �s gyakorlati tanfolyamaik s�padtt� �s kimer�ltt� tett�k �ket est�re, de olykor-olykor jutott egy kev�s az idej�kb�l egy fagyiz�sra vagy v�rosn�z�sre. Egyik�k sem volt ismer�s London mugli v�rosnegyedeiben, �gy minden �jabb bev�s�rl� utca vagy k�v�z� felfedez�se fel�rt egy siker�lm�nnyel. Minden alkalommal egyre b�trabban �s bizakod�bban v�gtak neki a vil�gv�rosnak, �s egyre jobban �sszekov�csol�dtak.

A miniszt�riumban is �sszefutottak p�rszor: a fi�knak tartottak elm�leti �r�kat az �p�letben. Ilyenkor, eb�dsz�netekben, szinte fel�d�l�sk�nt hatottak besz�lget�seik.

Noha Marie-nak az els� id�kben kor�ntsem voltak ilyen boldog percei. Munk�ja sokszor ostoba okirat-m�sol�sra korl�toz�dott. Egy var�zsp�lca �s n�mi m�gia seg�ts�g�vel b�rki k�nnyed�n el tudta volna v�gezni a feladatot. E „b�rki” hangs�lyoz�s�ra a f�n�k mindig odafigyelt. A l�ny azonban v�rt izzadva igyekezte bebizony�tani, hogy megfelel az elv�r�soknak. M�r b�ty�k n�tt az ujj�ra a sok k�rm�l�s �s m�sol�s miatt, mikor megtal�lta mag�ban a megold�st.

Var�zsereje a szomsz�dos, mugli f�nym�sol� �zletben bujk�lt eddig, arra v�rva, hogy felfedezz�k. Egyik kez�ben a lem�soland� pap�rral, m�sikban a nagy halom �res pergamennel osont ki minden eb�dsz�netben, hogy kicselezzen mindenkit. Eleinte persze kiss� furcs�n n�ztek r� a muglik, �s nem kev�sb� gyanakv�an f�nym�solnival�j�ra. Id�vel azonban, miut�n t�rzsv�s�rl�v� avanzs�lt a sok m�sol�s miatt, szinte bar�ts�gosan kezelt�k.

Siker�lt is f�n�k�nek meglepet�st szereznie gyorsas�g�val. A f�rfi el�bb but�n, majd teljesen �rtetlen�l meredt r� minden alkalommal, amikor �tny�jtotta a k�sz k�tegeket.

Koll�g�i is el�gedettek voltak vele �s figyelmess�g�vel, �gy kedvesen b�ntak vele. Maga Arthur Weasley is bemutatta n�h�ny ismer�s�nek.

Aznapi eb�dsz�nete nyugalmasabbnak bizonyult; nem kellett a szomsz�dba sompolyognia. Te�zni szeretett volna, �gy megk�rt egy nyugd�jas kor�, kedves boszork�nyt, hogy meleg�tse fel neki a kancs�ban l�v� vizet. �pp visszafel� igyekezett apr�cska f�lk�je fel�, amikor f�n�ke bizarr zenehallgat�s�ra felfigyelt.

Lemond�an megcs�v�lta a fej�t, �s folytatta �tj�t. �m m�r messzir�l �szrevette a szokatlan t�leked�st munkaasztala el�tt. K�l�n�snek tal�lta, hiszen �gyfelei, m�r ha akadtak, mindig id�pontra j�ttek.

- De hogy n�gy-�t egyszerre…? - �llt l�bujjhegyre, hogy megsz�molja �ket.

Letette a vizes kancs�t, �s odalopakodott, mikor ismer�s hangokat �s akcentust hallott.

- Uralkodj magadon! Ne feledd, hogy ezent�l ez az �j munkahely�nk…

- Tiszt�ban vagyok vele… - sziszegte a m�sik, a magasabbik. - De hol van m�r? Azt mondt�k, ez az � helye… Szerinted kiment valahova eb�delni?

- Gilles…? - suttogta a l�ny rem�nykedve.

A n�v tulajdonosa eln�zett fiv�re mellett. Arc�ra sz�les vigyor �lt ki.

- Marie!

Jules is megp�rd�lt.

- Bonjour, kicsi l�ny! - rikkantotta sug�rz�an boldogan, kit�rva a karjait.

Marie �t�lelte a nyak�t, �s hagyta, hogy j�l megszorongass�k.

- Szervusz, dr�ga Gilles - nyomott cs�kot a f�rfi arc�ra. - Te j� �g…! - kapott a fej�hez. - Mi az �rd�g�t kerestek ti itt?

- Emigr�ltunk - kacsintott Jules. - Ezent�l Angli�ban fogunk dolgozni, aurork�nt.

- Hozz�d ir�ny�tottak, mert azt mondt�k, hogy itt, a Nemzetk�zi M�guskapcsolatok �gyoszt�ly�n v�gzik a k�lf�ldi �llampolg�rok �gyint�z�s�t…

- Persze! - dobogott a l�ny sz�ve egyre hevesebben. - Persze! Gyertek be! �gyis eb�dsz�-…

- No de k�rem! - csattant fel egy m�rges hang a k�t francia auror m�g�tt, germ�n akcentussal. - Mi voltunk itt el�bb!

Marie f�lreintette egykori test�reit, hogy l�ssa a hang forr�s�t. Megremegett azonban, �s k�ts�gbeesetten markolt bele Jules ingujj�ba, amikor r�j�tt: a felh�borod�s Aldemar von Rabenstein r�sz�r�l �rkezett.

A holl�fekete haj� f�rfi felemelkedett a sz�kr�l, melyen eddig �lve v�rakozott, �s szemei fenyeget�en megvillantak. A l�ny nyomban els�padt, �s elm�lt kezdeti lelkesed�se.

- Bocs�sson meg, uram… - dadogta. - Jelenleg eb�dsz�net van a Miniszt�riumban. Ilyenkor sz�netel az �gyf�lfogad�s. �n �rkezett tizenkett� harmincra?

Tudta, hogy nem, m�gis beszaladt az irod�j�ba, hogy kihozza hat�rid�napl�j�t.

- Nem, az azt hiszem, �n leszek - l�pett el� egy �t�dik f�rfi, a kalapj�t szorongatva. Ritkul�, �szes haj�r�l a v�llaira hullott a korpa. - Edland.

Aldemar becsm�rl�en v�gigm�rte, majd olyan d�lyf�sen fordult vissza a l�nyhoz, amennyire csak tehette.

- Nem inform�ltak minket, hogy �jabban ez a szok�s. Azok ut�n, hogy a maguk sz�tsz�rts�ga miatt elvesztek a kor�bbi irataink, �s most �jra be kellett, hogy f�radjunk, az a legkevesebb, hogy soron k�v�l kiszolg�l minket!

Marie sz�ve most m�r olyan keservesen vert, mint ami ki akar ugrani a hely�r�l. Megpillantotta az eddig unottan s�t�lgat� Larichs von Rabensteint, aki minden jel szerint elk�s�rte b�tyj�t. Ahogy a f�rfi felismerte �t, megremegett a keze. M�sodpercekig gy�ny�rk�d�tt benne, de nem sz�lt semmit.

- P-Persze - motyogta a l�ny. - Term�szetesen… K�rem, f�radjanak be… - terelte �ket az ajt� fel�. - M�lys�gesen sajn�lom, Mr. Edland! - k�rt eln�z�st a f�l egyes �gyf�lt�l. - Nem tart sok�ig, biztos�thatom…

A k�t auror sz�r�s pillant�ssal k�vette a k�t n�metet.

- V�rjatok meg! K�s�bb besz�l�nk! - s�gta oda nekik a l�ny, mire azok b�lintottak. - K�rem, foglaljanak helyet - csukta be az ajt�t maga m�g�tt.

Larichs m�g mindig a tal�lkoz�s rabja volt - ellent�tben b�tyj�val. Aldemar a s�tap�lc�j�t �s v�kony keszty�j�t szorongatta, tekintete pedig a kicsi helyis�g falait p�szt�zta.

Marie irod�ja k�ts�gk�v�l eklektikus rumli �s bizarr �zl�svil�g jeleit �rz�keltett�k. A falak szabad pontjain mes�s, sz�nes t�jk�pek, fot�k l�gtak, kellemes karamellsz�n� keretbe foglalva: mindegyik k�pen egy-egy kisebb, vid�ki templom volt l�that�. A szel�d, feh�r harangtornyok mindig sejtelmesen z�ld f�kkal voltak k�r�lv�ve, magasztos titokzatoss�got, elrejtetts�get sug�rozva. M�sr�szt viszont…

A var�zsl� megborzongott a keresztek l�tt�n. �gy t�nt, nem sz�vlelte a mugli egyh�zakat.

Marie k�nosan �sszevonta a szem�ld�k�t, ahogy Aldemar tekintete tov�bb v�ndorolt a Tonkst�l meg�r�k�lt Walpurgis L�nyai plak�tra, mely azt�n legal�bb annyira illett egy komoly munkahelyre, mint a keny�rpir�t� Arthur Weasley �r�asztal�ra. �sszepillantott Larichsszal, de nyomban azt k�v�nta, b�r ne tette volna. A sz�ke f�rfi sz�ps�ges arc�n egyfajta k�l�n�s, meghitt mosoly �lt. Amikor �szrevette a l�ny dekor�ci� miatti zavar�t, vid�man k�rben�zett, �s �gy t�nt, kedv�t leli a fotogr�fi�kban. A szeme elid�z�tt egy iskolaudvaron k�sz�lt csoportk�pen, melyen hat-h�t egyenruh�s l�ny p�zolt nevetg�lve. Mind Marie-korabelinek t�ntek, �m meglepet�s�re a fot� �ll�k�p volt.

A l�ny gondterhelten a szekr�nye fel� kapta a pillant�s�t, �s m�g jobban els�padt. F�lt, hogy rengeteg mindent megtudnak vagy kital�lnak r�la a f�nyk�pek l�tt�n.

- K�rem, foglaljon helyet - sz�lt Aldemarra, aki oly kitart�an b�m�szkodott, hogy az kezdett nevets�gess� v�lni. - Mr. … Ne haragudjon, att�l tartok, elfelejtett bemutatkozni.

A n�met erre m�r fel�je fordult, oly �rtatlan arcot v�gva, mint akit �pp ekkor t�r�tett mag�hoz egy poh�rnyi, arc�ba locsolt hideg v�z.

- Val�ban. Aldemar von Rabenstein. � pedig az �cs�m, Larichs von Rabenstein.

Marie k�nyszeredetten elmosolyodott.

- Nagyon �rvendek - rebegte. - Az �n nevem Marie Salboux.

- Nyilv�nval� - jegyezte meg a f�rfi, lepillantva a l�ny n�vt�bl�j�ra.

Larichs arc�n sz�lesedett a vigyor, �s Marie nem tudta megmagyar�zni mag�nak, mi�rt.

Kedvese figyelmeztet�se m�g mindig ott csengett a f�l�ben. �s ismerve Larichs ir�nta �rzett vonzalm�t, nyomban zavarba ejt� k�pek �s jelentek meg lelki szemei el�tt…

Hogy el�zze �ket, sebesen, �s tal�n kicsit gyorsan az iratos szekr�nyhez l�pett. Majdnem neki�tk�z�tt.

- �n is k�lf�ldi, kedves kisasszony? - k�rdezte Larichs cseveg� hangon, ahogy k�nyelmesen h�trad�lt sz�k�ben.

M�lt�s�gteljes elhelyezked�s�t l�tva Aldemar eg�szen elcsod�lkozott, �s ink�bb gyorsan le�lt. Bamba k�p�vel olyannak t�nt, mint aki elt�vedt egy vid�mparkban. Nem �rtette, hogyan v�lthatott �ccse ilyen ked�lyesked� hangnemre, mikor kor�bban mindig ink�bb hallgatott.

Marie csak f�lszegen v�laszolt.

- Igen, uram…

- A nev�b�l �t�lve francia… ha j�l sejtem.

- �gy van.

Larichs elhallgatott, �s tov�bb mustr�lgatta. B�tyja lassan kezdett r�j�nni, mi�rt is vizslatja oly felt�n�en a fiatal n�t, �s felvonta a szem�ld�k�t.

Eddig nem sok figyelmet szentelt a l�ny k�lsej�nek, arc�nak vagy frizur�j�nak, de most, hogy alaposan v�gigm�rte, �ccs�re pillantott, �s tekintet�ben benne volt az elismer�s: „elragad�”.

Marie sz�rnyen �rezte mag�t szemeik keresztt�z�ben, �s azt k�v�nta, b�r a f�ldig �rne finom anyag� szokny�ja, �s nem csak a t�rd�ig.

- K�l�n�s… - jegyezte meg hangosan elm�lkedve. - Az „R” bet�n�l nem tal�lom az �n�k kartonj�t. H�tha az el�d�m a „V”-hez sorolta be magukat…

Azzal leguggolt, �s egy m�sik fi�kban kezdett el turk�lni.

- Mi�rt nem haszn�lja a p�lc�j�t, k�rem? - k�rdezte Aldemar furcs�llva.

- �, att�l tartok, ez lehetetlen - mosolygott fel r� Marie meggondolatlanul. - Kvibli vagyok.

A k�t f�rfi r�csod�lkozott a kijelent�sre.

- Bizony�ra f�jdalmas h�r lehetett ez a kedves sz�lei sz�m�ra - m�rte v�gig Aldemar �jra, csal�dottan.

- El�sz�r is, Mr. Rabenstein, k�tve hiszem, hogy a var�zser� megl�te vagy hi�nya �sszef�gg�sben lenne a sz�l�i szeretettel - felelte a l�ny cs�p�sen. Megtal�lta a dosszi�t. Kiemelte, a fi�kot pedig visszal�kte a hely�re. - M�sodsorban pedig… k�tlem, hogy a sz�leimnek sok ideje lett volna emiatt b�slakodni, tekintve, hogy a sz�let�sem ut�n nem sokkal elhal�loztak.

Le�lt a sz�k�be, el�kereste legjobb penn�j�t, �s felnyitotta tint�s�veg�nek tetej�t.

- �gy v�lem azonban, hogy ez m�r v�gk�pp nem tartozik mai besz�lget�s�nkh�z. Javasoln�m, hogy szor�tkozzunk ink�bb az �n�k csal�dj�ra.

- Nah�t, milyen kis szemtelen - olvasta le Larichs b�tyja arc�r�l.

A l�ny meg is r�tta mag�t, ami�rt �gy elkotyogott p�r r�szletet �let�b�l, de m�r olyannyira bosszantotta a k�t f�rfi tolakod� viselked�se, hogy alig tudott uralkodni mag�n. V�gre Aldemarra szegezte ig�z� tekintet�t, aki most, hogy el�sz�r n�zhetett szemeibe, els�padt.

Azonnal talpra ugrott, �s hevesked�s�nek k�sz�nhet�en felbor�totta maga m�g�tt a sz�ket.

- Verdammte Eila! - sziszegte, �s el�kapta a p�lc�j�t.

- Aldemar! - rikkantotta Larichs r�m�lten.

Marie felsikoltott a kivont p�lca l�tt�n, ijedt�ben behunyta a szemeit, �s az arca el� emelte a kezeit, hogy v�dje mag�t. V�ratlan dolog t�rt�nt azonban.

Porcel�nfeh�r b�r�t s�rga, pulz�l� ragyog�s vette k�r�l, egyre hevesebben, elvak�tva mindh�rmukat. Larichs r�m�lten h�tr�lt a falig, leverve onnan p�r k�pet, Aldemarnak azonban szinte f�ldbe gy�kerezett a l�ba. Fokoz�d� f�lelemmel n�zte a szemei el�tt kibontakoz� jelens�get, �gy szinte v�ratlanul �rte a l�ny aur�j�b�l kil�vell� f�nycs�va, mely akkora er�vel v�gta falhoz, hogy szinte g�rcsbe r�ndult a teste a f�jdalomt�l.

Amint a f�ny csillapodott, �s elm�lt, kiv�g�dott az iroda ajtaja, �s t�bb hom�lyos alak rontott be.

- Kicsi l�ny! - rikkantotta az egyik.

- Marie! - l�kte f�lre mindegyiket Sirius, aki holts�padtan kereste �ket minden�tt repked� iratok k�z�tt.

- Sirius! - vacogta a l�ny zokogva, valahonnan az �r�asztal m�g�l.

- Marie! V�laszolj! Merre vagy?

- Itt lenn… - motyogta az �sszeg�mb�ly�dve.

- Azonnal engedje el! - szegezte el�re a p�lc�j�t a f�rfi.

A sarokban Larichs k�t kez�vel szorosan �t�lelve tartotta a r�m�lt teremt�st. Fej�t v�ll�ra hajtotta, �s kezeivel v�dte mindent�l, ami nekicsap�dhatott volna. Marie reszketve b�jt hozz�. Amikor a f�rfi r�j�tt, hogy a felsz�l�t�s neki sz�lt, levette a l�nyr�l remeg� kezeit.

- Gyere, GYERE! - s�rgette Sirius, megfogva Marie kezeit.

Elh�zta a f�rfi mell�l, majd �lbe kapta �s kisietett vele az el�t�rbe. Mindenhonnan odaszaladtak hozz�, sokan azonban alig mertek el�b�jni az irod�ikb�l, �s csak a fej�ket dugt�k ki az ajt�kon.

Sirius le�ltette a l�nyt egy t�volabbi sz�kre, k�t kez�be fogta az arc�t, �s igyekezte mag�n�l tartani: nem akarta, hogy el�juljon. H�traki�ltott a k�t franci�nak.

- Ne hagyj�k megsz�kni �ket! - mutatott a Rabensteinokra.