�rta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com)

Besorol�s �s figyelmeztet�sek: 12 �ven aluliaknak nem aj�nlott

Megjegyz�s: folyamatosan teret h�d�t n�lam a klasszikus Star Wars-os dramaturgia… Tudom, sokan panaszkodtok a t�bb-POV miatt, de egyszer�en annyi a szerepl�, hogy neh�z mindent csak Harry szemsz�g�b�l n�zni (�s szerintem nem is akarjuk mind csak �gy l�tni a dolgokat :)

Felker�lt: 2004. december 4.

A vallom�s

Csod�latos vas�rnap d�lut�n volt. Most, hogy k�zeledett a t�l, �s egyre hamarabb s�t�tedett, a nap is hamarabb t�rt mindig nyugov�ra. Lust�n �szott a horizont alja fel�, narancssz�n� sz�n�rban f�rdetve a majdnem tiszta eget. B�k�sen lebeg�, kicsi felh�k osztott�k meg csak, halv�ny�tva a mer�sz sz�neket. A hideg, cs�p�s sz�l ellen�re sz�vet melenget� l�tv�nyt ny�jtottak.

Remus m�gis fagyos arccal n�zte a t�jat erk�lye ablak�b�l. Sz�p kez�nek kecses ujjai g�rcs�sen markolt�k a r�g�s korl�tot. Ifj� arc�nak szomor� von�sain k�v�r k�nnycseppek csordog�ltak. Nedves arc�t cs�pte a kegyetlen sz�l, t�r�keny teste f�zott is a ruh�in �ts�v�t� szell�t�l, de csak �llt ott, �s let�rten meredt a semmibe.

Egyed�l volt most. Szellemalak� bar�tai vagy nem is akart�k a t�rsas�g�t �lvezni, vagy meg�rezt�k, hogy a d�lut�nt mag�nyosan szeretn� t�lteni. Azonban pont miattuk hullajtott Remus most k�nnyeket. Halloween be�llt�val egyre nehezebb volt elviselni a jelenl�t�ket. Sirius r�veteg tekintettel �lt mindig valahol, James pedig egyre ostob�bb dolgokkal pr�b�lta meg felvid�tani a kedvese h�tlens�g�n b�slakod� f�rfit. Lily megrov� megjegyz�sei is mind ideges�t�bb� v�ltak. Bizarr l�tv�nyuk folyamatosan er�s�tette Remus �r�let�t. �rezte, hogy ez csak egy �tmeneti �llapot, �s hogy valamit tenni kell, k�l�nben esz�t veszti a zavarodotts�gt�l. Legsz�tesettebb pillanataiban n�ha m�r azt k�v�nta, b�rcsak �r�kre elt�nn�nek mind, hogy t�bb� ne kelljen hallani a hangjukat, tal�lkozni k�v�ncsi tekintet�kkel, hogy v�gre megsz�nj�n az a rettenetes b�ntudat, amit Harryvel szemben �rez.

M�r r�gen be kellett volna vallania a fi�nak, hogy minden nap l�tja halott szeretteit. Egy ideig j� m�ka volt, hogy az �rnyak k�vett�k mindenhova, �s testk�zelb�l figyelt�k a f�ltett gyermek mindennapjait. M�gis igazs�gtalannak �rezte, hogy m�g � l�thatja gyerekkori t�rsait, addig a fi�, akinek nagyobb sz�ks�ge lenne sz�l�i �tmutat�sra �s szeretetre, nem. B�n�snek �s hazugnak l�tta mag�t a t�k�rben minden alkalommal, ha belen�zett, �s a megt�rt arc egyre kivehet�bben ki�ltozott seg�ts�g�rt.

November elej�t sosem tudta f�jdalom n�lk�l �tv�szelni. Nem, nem a telihold miatt. Imm�r tizen�t �ve minden alkalommal el�t�rtek bel�le a k�nnyek, mert akkor, azon a tragikus �jszak�n mindent elvesz�tett, ami fontos volt sz�m�ra. Peter �rul�sa, Sirius b�rt�nbe ker�l�se �s Potter�k hal�la szil�nkokra t�rte �ssze ifj� sz�v�t. Mikor meg�rkezett a Godric’s Hollow-i h�zba, m�r hajnalodott, �s az eg�sz k�rny�ket ellept�k a miniszt�rium emberei. Nem l�tott m�st, csak szipog� szomsz�dokat, fejvesztve �s� munk�sokat, akik a t�rmel�ket pr�b�lt�k eltakar�tani…

A piciny lak�s romokban hevert. Remus akkor nem is rem�lte volna, hogy b�rki �lve kimenek�lt onnan. Megtudta azonban, hogy a kicsi Harrynek nincs semmi baja, �s ez egy pillanatra megnyugtatta zakatol� sz�v�t. De mikor szembes�lnie kellett a romok alatt hever� holttestekkel…

Napokig �lt az �t sz�l�n, az egykori h�zik�val szemben, s�rva n�zve az �ress�get, ami a boldog csal�di f�szekb�l maradt. Vissza-visszaj�rt, mert a l�tv�ny borzaszt�an megrend�tette. Nem seg�tett Dumbledore, nem seg�tett m�sok r�szv�t-nyilv�n�t�sa. Senki sem �rthette, mit vesztett el azokban a napokban. Fiatals�g�t, sz�v�nek boldogs�g�t, mindent, ami valaha �r�m�t okozott…

- Remus? – k�rdezte egy bizonytalan hang m�g�tte.

A professzort megijesztette a m�g�tte �lldog�l� fi�.

Harry tal�r n�lk�l, iskolai nadr�gj�ba cs�sztatott kezekkel feszengett, �s �gy t�nt, kellemetlen�l �rzi mag�t, ami�rt s�rni l�tja �t. El is komorodott az arca.

- H-Harry? – szipogott Remus, �s gyorsan megt�r�lte a szemeit.

- Te… s�rsz? Mi�rt s�rsz, Remus? – l�pett el�r�bb a fi�.

- Mi t�rt�nt veled? – k�rdezte a f�rfi �sszeszorul� sz�vvel.

Harry legal�bb h�rom �vvel id�sebbnek �s magasabbnak t�nt, mint �ltal�ban. Agg�d� arca olyan volt, ak�rcsak apj��.

Mi ez? Az elm�je v�gk�pp feladta volna, �s most az �r�let ilyen k�pekkel akarja megt�veszteni? K�pekkel, melyekre v�gyik?

- Hogy… lehets�ges ez?

Kezdett elmos�dni a hat�r Harry �s James alakja k�zt. Remus a fej�hez kapott, mert belesz�d�lt a vad k�pekbe.

- Mi a baj? Rosszul �rzed magad? – l�pett oda hozz� Harry, megfogva mindk�t reszket� kez�t. Eg�szen k�zelr�l n�zett borosty�nsz�n� szemeibe.

- Harry…? Te vagy az?

- Persze, hogy �n vagyok… - suttogta az. – Mi a baj, Remus? K�rlek…

A fi� smaragdz�ld szemei v�gre diadalmaskodtak, �s r�j�tt, hogy t�nyleg Harry �ll el�tte.

Megnyugod� sz�vvel megsimogatta a fi� arc�t, majd mag�hoz �lelte, �s hossz� m�sodpercekig n�m�n ringatta.

- �n is szeretlek, Remus – ny�gte Harry a meleg szor�t�sban. – De mondd el, k�rlek, mi b�nt…

Szavai bizserget�en morajlottak a professzor mellkas�n�l, olyan szorosan tartotta. El is mosolyodott.

- F�j valamid? – n�ztek �jra egym�s szemeibe.

Remus n�m�n b�logatott, �s mellkas�ra cs�sztatta a kez�t. A sz�ve f�l�tt meg�llt.

- Mi t�rt�nt veled? – k�rdezte, m�g mindig a nagy fi�ban gy�ny�rk�dve.

- �n… pont ezt akartam bevallani neked… - k�hintett Harry zavartan. – Mi… ittunk p�r kortyot a kor-korrig�l� f�zetb�l, �s… Ez lett. Az ellenszer most rotyog Myrtle v�c�j�ben…

A professzor ajkaira meglepett mosoly k�szott.

- Minek – nyelte le a k�nnyeit – minek itt�l a f�zetb�l?

- H�t… h�t…

L�tszott, hogy Harry nem tal�lja a szavakat.

- Sz�val… mi… megsz�kt�nk a Roxfortb�l… - vallotta be.

- M�r megint?

A fi� huncutul felpillantott, �s szemeib�l sug�rzott a h�la. �r�lt, hogy Remus nem megrov�ssal kezdi.

- Telefon�lnom kellett, de itt senkin�l sincs k�sz�l�k. Ez�rt ittuk meg a f�zetet. Hogy feln�ttnek t�nj�nk… Hogy ne ismerjenek r�nk… J�, nem? – k�rdezte b�tortalanul.

- Nagyon elm�s. De az�rt �r�l�k, hogy elmondtad.

- Haragszol?

- M�skor sz�lj nekem is… - simogatta meg a kusza hajsz�lakat Remus, melyek ugyanolyanok voltak, mint valaha James tincsei. A megjelen� mosoly is hasonl� volt…

- Mi�rt s�rsz, Remus? – k�rdezte Harry sokadszorra.

�m miel�tt v�laszolhatott volna, megjelentek az erk�ly ajtaj�ban a szellemek. A professzor n�m�n t�togott, ahogy tekintete tal�lkozott a bar�tai�val.

- Harry – fogta gyorsan k�t tenyer�be a fi� arc�t. – Mondanom kell valamit…

- Ne, Remus, ne! – ki�ltotta Sirius d�h�sen. El�relend�lt, mintha meg akarn� akad�lyozni.

- Akkor… mondd… - biccentett a fi�.

- �n… - g�rd�lt le egy �jabb k�nnycsepp Remus arc�n – l�tom a sz�leidet…

Sirius tehetetlen�l lass�tott le. K�ts�gbeesetten figyelte a fi�t, milyen reakci�kat fog ez kiv�ltani bel�le.

- Tudom… - kezdett el k�nnyezni Harry is. – �n is l�tom �ket…

Remus arc�ra ki�lt a meglepetts�g.

- H-hogyan?

- N�ha… �n is vel�k szoktam �lmodni… - kezdte a fi�, �s a professzor r�j�tt, hogy f�lre�rtette. M�r tiltakozott volna, mikor Harry folytatta. – Miel�tt… ideker�ltem volna, nem is tudtam, hogy n�ztek ki… Otthon… nem voltak r�luk f�nyk�pek… Mintha sosem l�teztek volna…

Elfordult �s a korl�thoz l�pett.

- �gy l�tszik, Petunia n�ni nagyon f�lhetett, hogy kider�l valami any��kr�l… Vagy elrejtett minden fot�t, vagy el is �gette �ket… Tudtad, hogy… - fordult Remus fel�, keser�en mosolyogva -, hogy abban a hitben neveltek, hogy… aut�balesetben haltak meg?

Lupin egyre nyomorultabbul �rezte mag�t.

- Nem, Harry, nem tudtam – tette a fi� v�ll�ra a kez�t.

- Tudod… mikor harmadikban a patr�nus b�b�jt tan�tottad nekem, az�rt haladtunk olyan lassan, mert… j�l esett hallani a hangjukat… �jra meg �jra hallani akartam a szavaikat. Sajn�lom, hogy annyit kellett vesz�dn�d velem – mosolygott r� Harry.

- Sokan ezt tett�k volna a helyedben – szor�totta mag�hoz a fi�t Remus.

- N�ha m�g mostan�ban is azt k�pzelem, hogy �ket l�tom az �lmaimban… Miattuk b�slakodsz? Amiatt, ami tizen�t �ve t�rt�nt?

Sirius f�jtatva n�zte bar�tj�t, olyan pillant�ssal, mintha harapni akarna. Tekintete azt sugallta, hogy Remus nagyon megb�nn�, ha el�ruln� a jelenl�t�ket. Lupinnak azonban f�jt a m�rges szemp�r l�tv�nya.

- Igen… amiatt… - hunyta le a szemeit, �s s�haj szakadt fel a lelk�b�l az �jabb kegyes hazugs�g miatt.

A feh�r leveg�t szuszog� di�kok kezeiket d�rzs�lgetve �lltak Hagrid kunyh�ja mellett.

- A mai �r�n �jabb aranyosk�val fogunk megismerkedni – jelentette be a vad�r.

Ron elk�pzelte mag�ban az adott aranyosk�t nyolc sz�r�s l�bbal �s v�rszomjas szemekkel. Megremegve b�jt s�lj�nak rejtek�be. Hermione csak mosolygott rajta, Harry viszont l�bujjhegyen egyens�lyozva pr�b�lta kital�lni milyen l�nyr�l lesz sz�.

- Azt k�rn�m, hogy… maradjatok mind nyugton – vonta meg a v�llait az �ri�s. – Nem szabad felizgatnunk, mert akkor kereket old, �s l�ttek az �r�nak.

- Mi lehet az? – k�v�ncsiskodott Lavender az els� sorba, Parvati Patil t�rsas�g�ban.

- Biztos valami ronda sz�rny! Lavender, ne menj�nk el�re! – k�rlelte a bar�tn�je. – Nem akarom, hogy az a valami megint r�gni kezdje a tal�romat, mint az a m�ltkori…

- L�nyok, lesz�llhatn�tok m�r v�gre Hagridr�l! – r�tta meg �ket Hermione. – Hiszen mostan�ban nem is hozott vesz�lyes var�zsl�nyeket.

- Csak olyanokat, melyek v�dettek �s rezerv�tumokban lenne a hely�k – jegyezte meg flegm�n Malfoy m�g�tt�k. – Az any�m m�r felsz�lalt ellene a miniszt�riumban. Ilyen k�nyes �llatokat nem lenne szabad egy ilyen k�zvesz�lyes idi�t�ra b�zni. V�rjatok csak, m�g…

Harry a sz�rke �gre emelte szemeit, �s f�st�l�gve s�hajtott. Nem akarta Draco fej�hez v�gni, hogy az anyja vajmi kev�s befoly�ssal rendelkezhet most, hogy az apja az Azkabanban cs�cs�l. De semmi kedve sem volt most egy �jabb vit�hoz. Csak abban rem�nykedett, hogy vad�r bar�tjuk valami �rdekeset fog mutatni.

- A kis vend�g�nk nagyon f�l�nk – folytatta Hagrid. – Teh�t ne sikoltozzatok, ne futk�rozzatok, mert bottal �thetj�k a nyom�t. Gyertek velem a kar�mhoz! – intette �ket, majd d�c�g�s l�ptekkel elindult a kitaposott �sv�nyen. Id�nk�nt sip�toz� hang t�rte meg a halk pusmog�st, �gy egyre k�v�ncsibb lett az oszt�ly.

Egy magas, kocka form�j� kar�mot pillantottak meg, mely minden ir�nyb�l v�dte a l�nyt, melyet elz�rt a k�lvil�gt�l. Deszkapal�nkjai k�zt azonban j�l lehetett l�tni, hogy az �llat kiss� r�m�lten k�rbe-k�rbe szaladg�l. Tollai mindenfel� rep�ltek, ahogy l�pteivel a leveg�t kavarta. Egyre panaszosabb volt a hangja.

Lavender sz�ve �sszeszorult a l�tv�nyt�l.

Ahogy megpillantott�k az �llat tarajos fej�n a bozontos tollakat, a hajlott, sz�nes cs�rt, �s a v�r�s l�bakat, egyesek kuncogni kezdtek, m�sok k�v�ncsian k�zelebb mer�szkedtek.

- Hagrid… - kezdte Ron – mi ez?

- Ez egy… - sand�tott Dean.

- … dod�? – pislogott Harry nagyokat. – De h�t a dod�k m�r vagy sz�z �ve kihaltak, nem?

Hagrid m�r nyitotta volna a sz�j�t, de Hermione el�gedetten mosolyogva belekezdett a mond�k�j�ba.

- Ez nem dod�, Harry. Hanem dirik�l.

- Direktor? – vigyorgott Seamus.

- Dirik�l, te h�lye – r�zta meg a fej�t Parvati, �s eg�szen k�zel ment a pal�nkhoz. F�l�nken bedugta a kez�t, �s h�vogat� hangot adott ki, h�tha odacsalhatja mag�hoz az �llatot.

- Nos, �t pont a Griffend�lnek. Hermione, val�ban egy dirik�lr�l van sz�. Ezek a l�nyek roppant ijed�sek, hamar elmenek�lnek az ember el�l. Min�l jobban f�lnek, ann�l t�bb tolluk hullik ki.

- Malfoy, ha penn�t akarsz, most v�lassz egyet – vetette oda Ron, utalva a mardek�rosok kor�bbi akci�j�ra, mikor egy �r f�nixet akartak megkopasztani. – M�g a v�g�n elkapkodj�k a szebbeket.

- Hogy mer�szeled! – fortyant fel a sz�ke fi�. Megvet�en k�p�tt egyet, majd arr�bb l�kd�ste a griffend�leseket �s t�volabb vonult a k�vet�ivel.

- Ron!

A di�kok val�ban szedegetni kezdt�k az elhagyott tollakat. M�g Dean is be�llt k�z�j�k.

- A muglik – folytatta Hagrid, bossz�s pillant�st vetve a sutyorg� tanul�kra – t�nyleg azt hitt�k, hogy kihalt a dirik�l – vagy dod�, ahogy tetszik, Harry – tette hozz�, a fi�ra pillantva. – De csak az�rt, mert nem tudj�k a titk�t! – kacsintott sejtelmesen. – Halljam, ki tudja?

Sokan egyb�l Hermione fel� fordultak, aki kih�zta mag�t, �s b�szk�n v�laszolt.

- El tud t�nni, mik�zben menek�l. �gy r�zza le az �ld�z�it.

- Helyes. Hm, �t pont a Griffend�lnek.

Harry maga is a deszk�khoz l�pett, �s �tkukucsk�lt az egyiken. L�tta a soksz�n� mad�r szemeiben a riadalmat. Min�l t�bben �lltak k�r�je, ann�l ijedtebbnek t�nt. Leguggolt h�t Lavender �s Parvati mell�, �s � is bedugta a kezeit a r�seken. A l�nyok egy felszeletelt alm�val pr�b�lt�k meg odacsalogatni a madarat.

- Gyere ide – sz�lt Harry mosolyogva. – Te hoppan�l� dod�…

Lavender kuncogni kezdett szavai hallat�n, Parvatit�l azonban ki�rdemelt egy el�gedett pillant�st, ami�rt meg szerette volna nyugtatni az �llatot.

- Itt egy darabka gy�m�lcs, pr�b�ld ezzel.

H�rman h�vogatt�k a szerencs�tlen j�sz�got, ami, �gy t�nt, felfigyelt a friss alma illat�ra. Nagy, s�rg�sbarna szemeivel r�juk pillantott. F�lig megkopaszodott nyak�n �s fej�t kajl�n �lltak a megmarad� tollak �s pih�k. Gy�r�s l�baival el�bb tett egy bizonytalan l�p�st a s�ros, ingov�nyos talajon. Cs�r�vel el�reb�k�tt, mintha k�rdezne valamit. A l�nyok felb�torodva m�g jobban a pal�nkhoz simultak, hogy messzebbre �rjen a kez�k.

- Gyere!

- Nem b�ntunk! Gyere ide!

A dirik�l k�zelebb bicegett, �s el�rekapott. Lavender halkan sikoltott egyet, �s elejtette a szorongatott gy�m�lcs�t. Att�l f�lt, meg akarja cs�pni a mad�r. �m a l�nynek esze �g�ban se volt b�ntani �t. � maga tal�n jobban megijedt, mint a l�ny. Felkapta a f�ldr�l a lepottyant gy�m�lcsdarabk�t, �s h�trabillentett fejjel elnyelte. �rdekl�dve pillantott az indiai ikerl�ny �s Harry karja fel�.

- Harry! – s�gta oda Parvati. – Ez sebesre fogja marni a kez�nket, ha odakap a cs�r�vel!

- Dehogy fogja! – pr�b�lta Harry megnyugtatni a l�nyt, noha maga sem volt igaz�n biztos abban, hogy nem �gy lesz.

- Hagrid, nem lehetne kiengedni ezt az �llatot? – fintorgott Ron. – Olyan borzalmasan n�z ki abban a ketrecben.

- De, az �ra v�g�n akartam, hogy k�z�sen szabadon engedj�k… - vallotta be a vad�r. – De �gy l�tom, a tollai jobban �rdeklik az oszt�lyt, mint maga szeg�nyke… - majd bossz�san horkantott egyet. – Hogy lehet, hogy titeket sohasem lehet fegyelmezni? Tizenhat �vesek vagytok, a mindens�git neki! Mikor tanultok m�r meg rendesen odafigyelni? Ugyanez volt a b�ty�iddal, Ron! – fenyegette meg a fi�t. – Fred �s George is csak a bajt kereste az �r�imon!

Ron menteget�zni pr�b�lt, de fell�legezhetett, mikor Lavender odaszaladt hozz�juk.

- Professzor �r! Kiengedhetj�k?

- M�g a v�g�n teljesen csupasz lesz! Meg fog fagyni t�len! – szaladt oda Parvati is.

Ron kuncogott, ahogy megjelent el�tte a mad�r tollak n�lk�l.

- Majd a s�t�ben felmelegszik!

A k�t l�nyt oly m�rt�kben felh�bor�totta a megjegyz�s, hogy sz� n�lk�l arr�bb vonultak.

- Mondd, Hagrid, finom a dirik�l h�sa?

- Ron – ny�g�tt a vad�r. – Rendben – intett a di�koknak -, nyiss�tok ki a kar�m ajtaj�t, hadd j�jj�n ki.

�jra elcsendesedett a gyereksereg, ahogy a kifel� tipeg� �llatot n�zt�k. Az szel�den pillantott hol az egyikre, hol m�sikra. M�g Malfoy is mell�zte egy kicsit a tettetett unatkoz�st.

- Gyer�nk, engedj�tek, hadd szaladjon az erd�be – sz�lt r�juk Hagrid.

�m a mad�r v�gig Harryt n�zte. A fi� leguggolt, �s r�mosolygott. Fel�je ny�jtotta a gy�m�lcs�t, amit a dirik�l �vatosan kivett a tenyer�b�l. Egy pillanatig elmer�lt a fi� smaragdz�ld szemeiben, majd a f�k fel� indult, �s lassan elnyelte �t az erd�.

Harry sok�ig n�zett ut�na.

- Sz�val? Valami csinos anim�gus volt? – ugratta Ron k�s�bb, mikor visszafel� mentek a kast�lyba.

- Vicces – vonta meg Harry a v�llait. – Volt valami k�l�n�s benne… biztos csak emiatt a dod�s dolog miatt – legyintett. – Egy�bk�nt meg sosem tudhatod.

- H�t – s�hajtott Hermione -, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem nem volt valami j� ez az �ra…

- Hagridnak biztos a k�rm�re n�ztek, �s most nem akar vesz�lyesebb l�nyeket hozni.

- De azzal sem lesz jobb helyzetben, ha ilyen bajos �llatokat tart fogs�gban. Hallhattad, mit mondott Malfoy.

- Malfoy egy g�r�ny, minek figyelsz r�?

- Jaj, Ron…