S�t�ts�gre �bredve

Megpr�b�lt aludni, miel�tt elj�n az �jszaka. �sszeg�mb�ly�d�tt az �gy�n, lehunyta a szem�t, de valami nem hagyta nyugodni. Egyszer�en k�ptelen volt �lomba szender�lni. S�hajtva fel�lt, h�t�t a hideg falnak vetette, �s n�zte az ablakon besz�r�d� f�ny pajkos j�t�k�t az �sszegy�r�d�tt, red�kben �ll� paplanon.

Mi�ta itt lakott a Grimmauld t�ren, valahogy k�nnyebb volt az �lete. Minden n�gy �vvel ezel�tt, a S�t�t Nagy�r hal�l�val kezd�d�tt. Harry teljesen �sszet�rt, Remus pedig a gondjaiba vette, vagy fogalmazhatn�nk �gy is, hogy egym�st vett�k gondjaikba. Legsz�vesebben �r�kbe fogadta volna a fi�t, de nem lehetett, hiszen egy v�rfarkasnak nincsenek jogai, lehet�s�gei, csak k�telezetts�gei. Soha nem engedt�k volna meg, hogy a Kiv�lasztott gondvisel�je legyen. V�g�l is, miut�n Harry bet�lt�tte a tizenhetet, m�r nem is kellett volna, de a fi�nak kellett valaki, sz�ks�ge volt a t�rsas�gra. Remusnak nem volt otthona, ez�rt �gy d�nt�ttek, hogy mindketten a Grimmauld t�rre k�lt�znek, �s vigy�znak egym�sra. Neh�z volt mindkett�j�knek, hiszen Lupin �gy �rezte, vigy�znia kell a fi�ra, m�gis, mintha Harry vigy�zna �r�. Sok�ig nem volt munk�ja, hiszen egy v�rfarkast ki alkalmazna? De egy �vvel az �sszek�lt�z�s�k ut�n, megjelent n�luk Hermione. Idegen, �r�lt hal�lfal�k meg�lt�k a sz�leit, �gy � is hozz�juk k�lt�z�tt. Neh�z volt a l�nynak a k�t f�rfi mellett, de hamar megszokta, �s beler�z�dott. Szerzett munk�t Remusnak a muglikn�l, megtan�totta mindenre, amire sz�ks�ge volt. Hi�ba volt f�lv�r, sok dolgot � sem tudott arr�l a vil�gr�l.

Halk kopog�s z�kkentette ki a mereng�sb�l, majd a ny�l� ajt� nyikorg� hangja, ami m�g�tt megjelent Harry.

- Hermione k�ldi – mondta, mik�zben egy �vegcs�t ny�jtott fel�, tele Farkas�l�f� F�zettel.

Remus m�r a gondolatra is megborzongott. Mindig is ut�lta ezt a b�jitalt, b�r m�r megszokhatta volna, de ezt egyszer�en nem lehet. Gyorsan lehajtotta, majd a fi�hoz fordult.

- K�sz�n�m. Mi�rt te hoztad fel? – k�rdezte �rdekl�dve.

- Hermion�nak valami dolga van, de azt mondta, hogy felj�n hozz�d egy kicsit, ha v�gzett.

Remus csal�dottan b�lintott. Mostan�ban, mintha ker�ln� a l�ny, amit nem tudott mire v�lni. Harry a f�ldet n�zte, mik�zben idegesen j�tszott az ujjaival.

- Valami baj van, Harry?

- Baj az nincs, de… Besz�lhetn�nk? Szeretn�k t�led tan�csot k�rni – mondta a fi� f�l�nken.

- Persze, �lj le mell�m – invit�lta k�zelebb a fi�t. – Mes�lj, mi b�nt?

Miut�n Harry k�nyelembe helyezte mag�t mellette, belekezdett.

- Nem tudom, kit�l k�rhetn�k tan�csot. Igaz�b�l fogalmam sincs, mennyire vagy j�rtas az ilyen t�m�ban, de biztosan jobban, mint �n… - habogta.

- B�kd m�r ki, Harry – mondta j�t�kosan, �szt�n�zve a fi�t.

- Azt hiszem, Remus, hogy szerelmes vagyok – suttogta vigyorogva, f�lszegen.

Lupin agy�n k�l�nb�z� vari�ci�k futottak �t, de csup�n vagy csak egy lehets�ges n�r�l tudott, aki ilyen t�ren sz�ba j�het: Hermione. Egyr�szt nagyon �r�lt, hogy Harry v�gre r�j�tt, nem csak bar�tilag kedveli a l�nyt, hiszen ez l�tszik rajtuk. M�sr�szt nem t�lzottan tudott seg�teni a fi�nak, hiszen nem volt soha nagy szerelem szak�rt�. A legt�bb n� elhagyta, mikor megtudta, hogy v�rfarkas. Ilyen az �let, sohasem k�nny� egy ehhez hasonl� k�rral.

De ott volt m�g egy halv�nyan szor�t� �rz�s is a gyomr�ban, amit nem tudott mire v�lni. Maga sem tudta, hogy mi�rt esett neki rosszul ez a kijelent�s. Tal�n f�lt, hogy � lesz az elhanyagolt, �tban �ll�, a gyerty�t tart� harmadik. Igen, biztosan emiatt �rzi rosszul mag�t, de nem akar a fiatalok boldogs�g�nak �tj�ban �llni. F�lre�ll, ha m�r nem lesz r� sz�ks�g.

- �s � tudja? – k�rdezte v�g�l, mire Harry megr�zta a fej�t. – Mondd el neki, hogy kedveled.

- De… mi van, ha � csak a bar�tom akar lenni? – k�rdezte k�ts�gbeesetten a fi�.

- Soha nem tudod meg, ha meg sem k�rdezed – mondta b�lcsen Remus.

- Ez olyan k�nos – g�rb�lt le a fi� sz�jsz�le. – Nekem soha nem volt egyetlen rendes bar�tn�m se. Azt se tudom, hogy kezdjem. Szeretn�m, ha � a bar�tn�m lenne, de �gy igaz�b�l, nem �gy, mint a t�bbi.

- Ezt hogy �rted? – k�rdezte a f�rfi k�v�ncsian.

Harry megforgatta szemeit.

- M�gis hogy lehet ezt �rteni? – kezdte inger�lten - Komolyabb kapcsolatra v�gyom vele, mint az eddigi n�kkel, �rted?!

- Mif�le eddigi n�kkel, Harry?! – k�rdezte Lupin megr�k�ny�dve. – �n csak egyr�l tudok.

- Arr�l is csak az�rt, mert elkapt�l az �jszaka k�zep�n, �s meg�rezted rajtam – mondta a fi�, enyhe szemreh�ny�ssal a hangj�ban.

- Csak agg�dtam �rted, hogy hol lehetsz – v�dekezett Remus, de mag�ban elk�nyvelte, hogy nem kell t�lzottan f�lteni Harryt. – De t�rj�nk vissza a kiszemeltedre. Szerintem mondd meg neki, hogy kedveled, �s lehetne k�ztetek valami. Ezt l�tom a legc�lszer�bbnek.

- Igazad van, de ehhez m�g er�t kell gy�jtenem – mondta Harry, mik�zben a kez�t t�rdelte.

Remus halkan felnevetett.

- Harry, ezt �gy mondod, mintha a S�t�t Nagy�rral kellene szemben�zned.

- Az k�nnyebb volt – morogta vissza a fi�, mire a f�rfinak leesett az �lla.

- Ezt most nem mondtad komolyan – h�ledezett.

- Remus, azon m�r t�l vagyok, de ilyet m�g sohasem csin�ltam – puffogott Harry.

- J�l van, �rtem. Holnap megbesz�lj�k az eg�szet r�szletesen, de most szeretn�k pihenni egy kicsit. Hossz� �jszak�m lesz – h�zta el a sz�j�t Remus.

- Kitart�s, nemsok�ra t�l vagy ezen a holdt�lt�n is – mondta Harry, mik�zben fel�llt az �gyr�l, �s az ajt� fel� indult.

- M�r megszoktam – legyintett Lupin, keser� fintorba torzult arccal.

- Pocs�kul hazudsz, Remus – vigyorgott vissza f�l�nyesen az ajt�b�l, majd elt�nt m�g�tte.

A f�rfi nagyot s�hajtott, majd �jra bevackolta mag�t a paplanja al�, de le sem hunyta a szem�t, csak figyelte az �jjeliszekr�ny�n �ll� apr�cska g�mb�t, amit Hermion�t�l kapott. Az �tl�tsz� kis �veggoly�nak nem volt semmilyen m�gikus tulajdons�ga, csak a f�nyt bontotta r�szeire, amit�l az �jjeliszekr�ny lapja szikr�zott a k�l�nf�le narancs, ibolya, s�rga �s z�ld sz�nekben. A napf�ny visszat�kr�z�d�tt borosty�n szemeiben, amit�l �sszesz�k�lt a pupill�ja, �m n�h�ny percn�l tov�bb nem b�rta a f�nyt, lecsukta szemeit, �s hagyta, hogy a szemh�j�n �tsz�r�d� narancss�rga sz�n �lomba ringassa.

.o.O.}R{.O.o.

N�h�ny �r�val k�s�bb kopog�sra �bredt. Az ajt�n Sipor j�tt be, egy nagy t�lc�val a kez�ben. A man� m�r �vek �ta vel�k lakott. Az els� �vben egyszer�en elviselni sem lehetett, de mikor Hermione ide �rkezett – hogy elterelje a figyelm�t a gy�szr�l – Siporral kezdett foglalkozni, amennyit csak tudott. Pr�b�lkoz�sai, - hogy megzabol�zza a vad h�ziman�t - eleinte eredm�nytelenek voltak. Az apr� l�ny �lland�an k�l�nf�le s�rt�seket motyogott, �s ott tett keresztbe, ahol csak tudott. Azonban kar�csonykor �rdekes dolog t�rt�nt. Hermione napokig varrt egy apr�cska ruh�t, �s megbesz�lt�k, hogy elengedik a man�t, hiszen m�r �gysem tud semmilyen �rt�kes inform�ci�val szolg�lni senkinek. A l�ny, amikor elk�sz�lt a kis ruh�val, belecsomagolta egy d�szes pap�rba, �s kar�csonykor Sipornak adta.

A h�ziman� nem tudta mire v�lni, mire a l�ny elmondta, mi�rt pont ezt kapja aj�nd�kba. M�g most is eml�kszik a szavaira:

- Szeretn�m, ha tudn�d, nem tartunk itt er�szakkal, b�rmikor elmehetsz innen. Ez a mi aj�nd�kunk neked kar�csonyra. A ruha a tied, hogy ne f�zz t�len sem. Ha maradsz, tied lehet az emeleten az �res szoba. Boldog kar�csonyt, Sipor.

A man� percekig, sz�tlanul n�zte a csomagot; tudta, hogy mi van benne, m�gsem nyitotta ki, bontatlanul adta vissza a l�nynak.

- Maradok, Hermione kisasszony.

Ez volt az els� alkalom, hogy nem motyogta ut�na, hogy s�rv�r�, �s kisasszonynak h�vta.

- Nyugodtan megtarthatod, neked k�sz�tettem. Remus felk�s�r a szob�dba, �s seg�t neked berendezkedni, rendben?

Sipor meghatottan b�lintott, t�ny�rnyi szemei elf�tyolosodtak.

- K�sz�n�m – motyogta alig hallhat�an.

A man� att�l kezdve egyre norm�lisabban viselkedett. Hermione elv�rta Harryt�l �s t�le is, hogy �gy kezelj�k Siport �gy, mintha � is ember lenne. Remusnak nem esett nehez�re, hiszen � is tudta, milyen kitasz�tottnak lenni, de Harry napokig verg�d�tt �s d�h�ng�tt. Egy este Remus le�lt vele besz�lni. Sejtette, hogy a fi� Piton ut�n Siport tartja a legink�bb felel�snek Sirius hal�l��rt. Eg�sz �jszaka besz�lgettek, �s Lupin elmagyar�zta neki, hogy a var�zsl�ny mit mi�rt tett, �s hogy Sirius mennyire rosszul b�nt vele. Pr�b�lta meg�rtetni a helyzetet, de Harry nem t�nt meggy�z�ttnek.

M�snap reggel m�gis furcsa dolog t�rt�nt, Harry bocs�natot k�rt Hermion�t�l, �s Remus legnagyobb meglepet�s�re Siport�l is. Lupin csak egy mondatot b�rt kiny�gni, miut�n t�ltette mag�t meglepet�s�n.

- B�szke vagyok r�d, Harry – mondta vigyorogva, mik�zben h�tba veregette a halv�nyan mosolyg� fi�t.

Att�l kezdve egy kis csal�dd� v�ltak, �gy n�gyen. Ha Sipor valamit elrontott, vagy rosszat tett, soha nem b�ntettek meg. Hermione mindig le�ltette, majd � is mell��lt, �s megbesz�lte vele, hogy mit tett �s az mi�rt rossz.

Remus soha nem gondolta volna, hogy egy kis kedvess�g �s figyelmess�g a legrosszabb akaratot is k�pes megszel�d�teni. Mindig is tudta, hogy Hermione nagyon okos l�ny, de ezekkel a dolgokkal bebizony�totta, hogy nem csak a tudom�nyokhoz �rt, hanem az emberekhez, �s m�s l�nyekhez is. M�g egy dolog, ami�rt jobban tisztelte a l�nyt; b�r m�r az�rt is h�l�s volt neki, ami�rt megtanulta a Farkas�l�f� F�zet elk�sz�t�s�t.

A man� beegyens�lyozta a t�lc�t, majd lerakta Remus mell� az �gyra.

- Hermione kisasszony �zeni, hogy nemsok�ra mennie kell az �rnak, de el�tte egyen.

A f�rfi kimer�lten megd�rzs�lte a homlok�t, mik�zben kin�zett az ablakon. Sokat aludhatott, mert a nap m�r majdnem teljesen lement. Lassan itt az id�, hogy �tmenjen a kedves, v�rfarkas �nj�nek kib�lelt szob�ba.

- K�sz�n�m, Sipor – �s�totta. – Kedves vagy, hogy vacsor�t k�sz�tett�l nekem. Hermione gondolom m�g mindig nem �r r�.

- A kisasszony bez�rk�zott a szob�j�ba, mert nem �rzi j�l mag�t. De azt mondta, holnapra rendbe j�n.

- Beteg? – kapta fel a fej�t Remus agg�dva.

- Eg�sz nap s�padt volt, de nem mondta el, hogy mi a baja – v�laszolt a man� k�szs�gesen.

- Fura.

Hermione m�r akkor sem volt j� sz�nben, mikor � legut�bb �tv�ltozott. Csak nem megharapta, �s � is �t fog v�ltozni? Nem, az lehetetlen, hiszen a f�zetet megitta. Ha megharapta is, semmi baja sem szabadna, hogy legyen. Vagy m�gis? Egy�ltal�n mikor harapta meg?

- Sz�ks�ge van m�g valamire, Remus uram? – k�rdezte a man�.

- Nem, Sipor. Menj nyugodtan, ha dolgod van – v�laszolt komoran a f�rfi, mik�zben gondolatai m�g mindig a l�ny k�r�l forogtak. Besz�lnie kell vele. Megette a vacsor�j�t, majd kom�tosan �ts�t�lt Hermione szob�j�hoz, �s halkan bekopogott.

Kiny�lt az ajt�, �s Remus megl�thatta Hermione kiss� piros arc�t. Furcs�llotta, hiszen Sipor azt mondta, s�padt.

- J�l vagy? – k�rdezte Lupin.

- Ezt ink�bb �n k�rdezhetn�m t�led – v�laszolt a l�ny. – Egy�bk�nt, k�sz�n�m, j�l, csak kicsit f�radt vagyok.

- Biztos nincs semmi baj? Sipor mondta, hogy nem �rezted magad j�l ma. Legut�bbi holdt�lte el�tt sem n�zt�l ki valami j�l – mondta agg�dva Remus. – Ugye nem �n vagyok az oka?

A l�ny hirtelen megdermedt, m�g leveg�t is elfelejtett venni.

- Ezt hogy �rted? – k�rdezte.

- Nem haraptalak meg, ugye? – Remus furcs�nak tal�lta a l�ny reakci�j�t. Hogy lehet ezt m�sk�pp �rteni?

- Nem, dehogyis – v�laszolt a l�ny, �s k�zben, mintha kicsit nyugodtabb� v�lt volna.

- Akkor j�. Bez�rn�l?

Hermione habozott, de lassan b�lintott. Kij�tt a szob�b�l, �s elment Lupin el�tt. A f�rfi meg�rezte a l�ny szok�sos illat�t, m�gis, mintha abba valami m�s is keveredett volna. Nem eg�szen tudta, hogy mit �rez, de egy dolog jutott r�la esz�be. Szomor�s�g. Valahol m�r �rezte ezt az illatot, de nem tudott r�j�nni, hogy hol.

A l�ny b�ztat�an r�mosolygott, miut�n bement abba a szob�ba, ahol �t szokott v�ltozni. Hermione r�z�rta az ajt�t, majd meger�s�tette a szok�sos b�b�jokkal. A f�rfi levette a ruh�it, �s az erre a c�lra k�sz�tett magas polcra rakta �ket.

Volt m�g egy b� f�l �r�ja azon gondolkozni, hogy mi t�rt�nhetett a l�nnyal, miel�tt teljesen �tv�ltozik. Egyszer�en nem tudta felid�zni, hogy hol �rezte azt az illatot. �des, m�gis keserny�s. Olyan ismer�s, annyiszor �rezte m�r, b�rmikor k�pes lenne felid�zni, m�gsem tudta. Majd holnap kital�lja, vagy kider�ti.

Ekkor halk szipog�st hallott, majd egy fura, cs�sz� hangot, k�s�bb l�p�seket, amik az ajt� el�tt �lltak meg.

- Mi a baj, Hermione? – hallotta Harry hangj�t. – Mi�rt s�rsz?

Remus felkapta a fej�t. R�j�tt, hol �rezte azt az illatot, a s�r�s�t: �desanyj�n, mikor k�zeledett a holdt�lte.

- Semmi bajom, Harry, csak… - Itt elakadt a l�ny, mik�zben halkan szipogott egyet.

- Csak?

- Csak olyan rossz �gy l�tni Remust – suttogta, de a f�rfi minden sz�t tiszt�n hallott.

�ssze�llt a k�p. Most m�r minden mozdulatot, mondatot a hely�re tudott rakni. Teh�t �rte agg�dik a l�ny ennyire. De soha nem l�tta, hogy megviselte volna az �tv�ltoz�sa, mi�rt pont most? �s mi�rt nem akarja bevallani? B�r… ha jobban belegondol, Hermion�t a kezdetekt�l fogva megviselte az �tv�ltoz�sa, de Remus eleinte betudta annak, hogy nem szeretne von�t� farkasokkal egy�tt �lni, m�gis, most mintha minden �rtelmet nyert volna. A l�ny csak meg szeretn� k�m�lni ett�l az eg�szt�l.

Furcs�n megk�nnyebb�lve �rezte mag�t. Valami halv�nyan megmozdult a sz�v�ben, ami j�les� �rz�ssel t�lt�tte el. Fogalma sem volt, mi�rt �rzi jobban mag�t att�l, hogy tudja, Hermione agg�dik �rte.

- Gyere, ne �lj itt a hideg k�v�n. – Hallotta �jra a fi� hangj�t. – Am�gy is besz�lni akartam veled.

�jra hallotta a halk csusszan�st, majd l�pteket, �s egy ajt� csuk�d�s�t. Remus tov�bb m�r nem hallotta, hogy mir�l besz�lnek a fiatalok, de tudta, hogy Harry most fogja elmondani Hermion�nak, hogy szereti. Tompa f�jdalmat �rzett a gyomr�ban, amit a kezd�d� �tv�ltoz�snak tulajdon�tott, de m�g semmi sem t�rt�nt. Fel�llt �s j�rk�lni kezdett a szob�ban, elm�j�ben kavarg� gondolatokkal. Mi�rt zavar engem, hogy Harry szerelmes? Nem zavar, csak nem akarok mell�z�tt harmadik lenni. Vagy ami rosszabb, kidobn�nak. Nem! Tudom, hogy ezt nem tenn�k, soha. T�l sok dolog t�rt�nt m�r k�zt�nk, hogy az ilyesmi gondot okozzon. De akkor mi bajom?

Pr�b�lta elemezni a gondolatait, az �rz�seit, de m�r nem volt sok ideje. Megkezd�d�tt az �tv�ltoz�s.

Remegni kezdett, mik�zben l�bai nem b�rt�k el, �s t�rdre esett. A remeg�s egyre er�s�d�tt, enyhe f�jdalommal t�rsulva. B�re minden n�gyzetcentim�tere �gni kezdett, majd az izmai, �s a h�sa is fokozatosan, egyre jobban bizsergett, k�s�bb m�r f�jt, pokoli k�nokat okozva. �p esz�re hallgatva tudta, hogy nem tart sok�ig, mindj�rt �tveszi a tudat�t a farkas �nje, m�gis sz�rnyen neh�z volt ord�t�s n�lk�l kib�rni ezt a p�r percet. Szemeib�l f�jdalomk�nnyek hulltak a padl�ra, mik�zben k�rmei megny�ltak, teste deform�l�dni, sz�r�s�dni kezdett, am�g v�g�l teljesen �t nem alakult. Ekkor m�r nem � ir�ny�totta a test�t, hanem az eldugott, �szt�n�s l�nye, ami most a Farkas�l�f� F�zetnek k�sz�nhet�en, megszel�d�tve t�rt a felsz�nre.

.o.O.}R{.O.o.

Mikor kinyitotta a szemeit, legnagyobb megd�bben�s�re m�g mindig s�t�t volt. Reszketve, meztelen�l fek�dt a padl�n, v�re lassan csordog�lt v�gtagjaib�l; megint �sszeharapd�lta mag�t, mint mindig. Ezt a Farkas�l�f� F�zet sem akad�lyozza meg, sajnos. Nem f�j el�g pokolian az �tv�ltoz�s, hogy m�g az �nk�nz�, �nmardos� viselked�s k�vetkezm�nyeit is meg kell szenvednie?!

De mi�rt �bredt fel, vagyis mi�rt v�ltozott �t, ha m�g s�t�t van, �s fent van a hold? Nem �rtette, semmi �rtelmes magyar�zat nem jutott esz�be. �vatosan, k�m�lve harapott v�gtagjait, fel�llt, �s a s�rtetlen ruh�ihoz indult, de f�l�ton �sszeesett a f�jdalomt�l. �sszekuporodott a hideg padl�n, �s �rtetlen�l, f�radtan, f�zva, a f�jdalomt�l kimer�lten n�zett maga el�. Azt sem tudta, h�ny �ra lehet, kin�zett a holdra, h�tha abb�l meg tudja �llap�tani. �rdekes, m�g soha sem l�tta �gy, teljes pomp�j�ban, legfeljebb a mumus-ut�nzat�t. De az id�t nem tudta bel�le kicsikarni.

Halk l�pteket hallott, majd ajt�nyit�d�st, de nem l�tta, hogy ki j�tt be, mert teljesen h�ttal fek�dt a bel�p�nek. Egy p�r l�p�s ut�n meg�rezte Hermione jellegzetes illat�t, ami m�g mindig keveredett azzal az �desk�s, keserny�s k�nnyillattal. A l�ny egy puha, meleg takar�t ter�tett a f�rfira, majd seg�tett neki fel�lni.

- Honnan tudtad? – k�rdezte a f�rfi �sszekoccan� fogakkal.

- B�b�jt helyeztem az ajt�ra, az jelzett, hogy visszav�ltozt�l. Idd meg ezeket – mondta, mik�zben Remus kez�be nyomott n�h�ny �vegcse b�jitalt. A f�rfi mindet felismerte, a v�rz�smeg�ll�t�t�l a sebtiszt�t�n kereszt�l eg�szen a gy�gy�t�st seg�t� f�zetig. M�r azt is tudta, hogy milyen sorrendben kell �ket meginnia, �gyhogy neki is l�tott.

Hermione ezalatt levette a magas polcr�l a f�rfi ruh�j�t, majd mell��lt a f�ld�n. Remus sz�gyenl�sen pr�b�lta maga k�r� csavarni a pl�det, nem sok eredm�nnyel, hiszen kezei alig voltak haszn�lhat�ak. A l�ny egy halv�ny mosoly k�s�ret�ben seg�tett neki.

- Most pont �gy csin�lsz, mintha m�g nem l�ttalak volna meztelen�l – korholta meg Remust, mire � megvonta a v�ll�t.

- Nem kell bel�le rendszert csin�lni – v�laszolta egyre v�r�sebben a f�rfi.

Hermione fel�llt, �s a magasb�l n�zett le Remusra, aki nem teljesen �rtette, mi �t�tt a l�nyba.

- Legk�zelebb majd Harry j�n be hozz�d, ha att�l jobban �rzed magad – mondta h�v�sen.

- Tudod, Hermione, hogy nem �gy �rtettem. Csak kiss� k�nosan �rzem magam – felelte Remus.

Egyre elgy�t�rtebbnek �rezte mag�t, de amikor l�tta, hogy haszn�lt a v�rz�scsillap�t� b�jital, led�nt�tte tork�n a soron k�vetkez�t.

- Nem tudod, hogy mi�rt v�ltoztam vissza ilyen hamar?

- De. El is mondom, csak ne l�gy r�m nagyon d�h�s – mondta a l�ny, mik�zben f�lve vissza�lt a f�rfi mell� a f�ldre.

Remus mindig is nyugodt m�gus h�r�ben �llt, m�gis �sszesz�k�lt szemekkel n�zte Hermion�t.

- A f�zetet egy kicsit megv�ltoztattam – motyogta lehajtott fejjel a l�ny. – Egy h�napja k�s�rletezek vele, h�tha siker�l valami v�ltoz�st el�rni. Mivel el�g k�nyes f�zet, nem teljesen tudtam, hogy mivel jav�thatn�k rajta, de a holdk� semlegesnek bizonyult n�h�ny m�sik alapanyaggal. Azt nem tudtam, hogy haszn�lni fog-e, de abban biztos voltam, hogy nem fog �rtani neked – suttogta imm�r alig hallhat�an, f�lig pirosodva.

- K�s�rleti ny�lnak haszn�lt�l egy v�rfarkast? – mosolyodott el a f�rfi. – Tudom, hogy zseni vagy Hermione, �s k�sz�n�m, hogy ennyit f�radozol �rtem. De mi�rt nem sz�lt�l, hogy seg�tsek?

- �gysem tudt�l volna, ez egyszem�lyes munka. Akkor… nem haragszol r�m? – k�rdezte f�l�nken.

- De bolond vagy, mi�rt haragudn�k? Mert seg�teni pr�b�lsz? – mondta, mik�zben k�zh�ttal v�gigsim�totta a l�ny arc�t. – De legk�zelebb k�rlek, sz�lj, hogy ne csod�lkozzak, ha arra �bredek, hogy a telihold pislog r�m. Lehet, hogy fur�n hangzik, de nekem ez �jdons�g. De legal�bb m�r tudom, hogy mi�rt ker�lt�l engem mostan�ban. Azt hittem, megb�ntottalak valamivel.

A l�ny halv�nyan elmosolyodott, de nem t�masztotta al� Remus igaz�t, aki ett�l nem nyugodott meg teljesen.

- Mennyi az id�? – k�rdezte hirtelen Lupin.

- �gy hajnal egy lehet.

- Teh�t n�gy �r�n kereszt�l voltam v�rfarkas, nyolc helyett. Holnap tal�n nem fogom magam �gy �rezni, mint egy k�tszer kicsavart t�r�lk�z�, hanem csak �gy, mint akit csak egyszer csavartak ki – mondta a f�rfi mosolyogva, mire Hermione is megeresztett egy vigyort.

Remus megitta a marad�k h�rom b�jitalt, �s m�ris er�sebbnek �rezte mag�t. Hermione seg�ts�g�vel fel�llt, majd elment lezuhanyozni. H�l�s volt a l�nynak a seg�ts�g�rt, �s a b�jital�rt is, de megint csak j�ttek a k�rd�sek. Mi�rt csin�lja ezt az eg�szet Hermione? Mi�rt rossz neki, ha � �tv�ltozik, �s legf�k�ppen, mi�rt s�rt? Vajon most mi v�ltozott?

Mag�ra vett egy k�nt�st, majd elindult a szob�j�ba, a l�nyt m�g ott tal�lta a l�pcs�korl�ton �lve, l�that�an merengett valamin.

- Valami baj van? – k�rdezte a f�rfi.

- Semmi, csak el akartam k�sz�nni t�led – mondta mosolyogva. – Meg megbizonyosodni, hogy nem g�ncsolt el egy szappan sem.

- K�sz�n�m, kedves vagy – felelte meghatottan, majd k�zelebb l�pett a l�nyhoz, �s egy ap�s cs�kot nyomott a homlok�ra. – J� �jt.

- Neked is, Remus.

A f�rfi, miut�n �t�lt�z�tt, belezuhant a puha �gyba, �s m�r aludt is.