Tizen�t�dik fejezet

A var�zsl�k h�bor�ja

Mr Weasley m�g aznap elvitte Mundungus Fletchert az Auror Parancsnoks�gra, ahol hivatalosan perbe fogt�k, �s k�t nappal k�s�bb m�r el is �t�lt�k. Visszaker�lt az Azkabanba, de ez m�g nem tette meg nem t�rt�nt� a Prewett-csal�don esett s�relmet: Mundungus ugyanis a nappali h�rom vitrin�b�l kett�t kir�molt �s �tk�ld�tt a t�z�n Ragy�s Harrisnek. Mikor Muriel n�ni megl�tta, mennyi �kszer �s bagolyteny�szt�si oklev�l, s�t, m�g 1955-�s roxforti diplom�ja is elt�nt, nagyon k�ts�gbeesett, �s vid�m hangulata egy id�re elt�nt.

Mr Weasley persze nem hagyta ennyiben a dolgot, elindult megkeresni Mundungus b�nt�rs�t, hogy visszaszerezze az ellopott �rt�keket, de a Zsebkosz k�z sik�tora, �s a m�g�tte h�z�d� londoni s�t�t-negyed „illet�kesei” nagyon megv�logatt�k, hogy kinek adnak ki b�rmilyen inform�ci�t. R�ad�sul most, hogy jav�ban d�lt a h�bor� a fekete-m�gia �s Dumbeldore h�vei k�zt, �letvesz�lyes volt a s�rk�ny barlangj�ba mennie egy miniszt�riumi var�zsl�nak. Mr Weasley a Mundungus letart�ztat�sa �ta eltelt k�t napot t�lt�tte hasztalan nyomoz�ssal – amibe Fred �s George is bekapcsol�dtak, mikor megtudt�k mi t�rt�nt -, Mrs Weasley t�le szokatlan m�don k�ny�rg�tt f�rj�nek, hogy ne menjen vissza a h�rhedt negyedbe. �gy azt�n a Prewett-h�z n�h�ny kincse �gy t�nt, �r�kre elveszett.

M�r csak egy nap volt Halloweenig, amit Harry�k szorgalmas tanul�ssal t�lt�ttek. Visszat�rtek a tananyaghoz �s gyakorolt�k a bonyolult var�zslatokat, most �pp Mordont�l, aki a f�hadisz�ll�son tart�zkodott h�tv�g�ig.

- R�j�ttetek m�r, mi volt az a por, amit a kobold sz�tsz�rt? – �rdekl�d�tt Harry, miut�n r�vid sz�netet tartottak az element�lis m�gia gyakorl�s�ban. Az auror a sz�lvar�zslatokat tan�totta nekik, s ennek eredm�nyek�pp a gyakorl�helynek haszn�lt szalon �gy n�zett ki, mintha egy torn�d� s�p�rt volna v�gig rajta. A szekr�nyek fi�kjai mind kipotyogtak, tartalmuk szertesz�t r�p�lt a szob�ban.

Mordon rekedtesen s�hajtott �s megr�zta �szes �st�k�t.

- Nem, sajnos semmit se tudunk r�la. A Miszt�rium�gyi F�oszt�lyon vizsg�lj�k az �sszet�tel�t, de m�g nem jutottak semmire. A por mintha kioltan� a m�gikus rezg�seket…

- Muriel n�ni dolgozik rajta? – n�zett most Harry az �reg h�lgy fel�, aki egy toronymagas pap�rhalmazt n�zett �t – val�sz�n�leg titkos miniszt�riumi jelent�sek voltak, mert Harry egy �rva bet�t se l�tott rajta, mikor els�t�lt a n�ni m�g�tt, hogy belepillantson az iratokba. Muriel n�nit azonban l�that�an nem zavarta, hogy teljesen �res lapok voltak, buzg�n olvasta a semmit.

- Neeem – mondta Mordon. – A Miszt�rium�gy�n h�rman dolgoznak jelenleg, �s nagyon j�l tudj�tok, hogy t�bb aloszt�ly van.

- Mi l�ttunk ott furcsa termeket, de fogalmunk sincs, mire val�k – k�v�ncsiskodott Ron.

Mordon megvakarta a fej�t.

- Hmmm… nem sokr�l tudom pontosan, hogy mire val� - kezdte -, van az Id� Terme… A Miszt�rium�gy�n �gy h�vj�k ezeket, nem aloszt�lynak, hanem teremnek, pedig van, amelyik t�bb teremb�l �ll – na mindegy. Az Id� Term�ben az Id�nyer�kkel foglalkoznak. Azokat vizsg�lj�k, az anom�li�kat, paradoxonokat, �s a t�bbi. A Tud�s Term�ben az emberi elm�t tanulm�nyozz�k, az eml�keket, tapasztalatokat, ezek milyen hat�ssal vannak az emberre, mi t�rt�nik, ha megv�ltoztatjuk az eml�keket.

- Abban is j�rtunk! – kapta fel a fej�t Ron. – Az volt az agyas szoba, nem Harry? Ahol r�m t�madt az a rep�l� agy!

Mordon b�logatott, majd folytatta:

- A J�slatok Term�t ismeritek, a Hal�l Terme, �hm… h�t arr�l nem sokat tudok. Az a bolt�v m�r nagyon r�g�ta ott van. M�r az el�tt �llt, hogy a Miniszt�riumot fel�p�tett�k. A k�r� �p�lt a Miszt�rium�gyi F�oszt�ly. Ez volt a legels� f�oszt�ly, el�sz�r m�g a Var�zsl� Tan�cs �p�ttette �s m�k�dtette, persze akkor m�g m�s volt a neve, nem oszt�ly.

- �s hol vizsg�lj�k a port? – k�rdezte moh�n Harry. – �gy �rtem, Muriel n�ni eml�tette Srimgeour-nak, hogy a Miszt�rium�gyinek is feladata lenne a Voldemort ut�ni nyomoz�sban…

- Muriel arra c�lzott, hogy a tanul�sra �s vizsg�l�sra sz�nt f�oszt�lyt fejleszt�sekre is fel lehetne haszn�lni.

- Mi? �gy �rted fegyverfejleszt�sre?

- Nem hiszem – r�zta meg a fej�t Mordon – Nem a fegyverekkel lehet megnyerni a legk�nnyebben egy h�bor�t, fiam. Muriel arra gondolt, hogy el�nyt szerezhetn�nk Tudjukkivel szemben, ha a var�zsb�n-�ld�z�s �j m�dszereit dolgozzuk ki, amiket � nem ismer. A baj csak az, hogy szinte mindent ismer, ami lehets�ges a m�gia keretein bel�l. S�t a Gringottsnak is megvannak a maga k�s�rleti �p�letei �s a maguk tud�sai. Ott k�sz�lhetett el az a fr�nya por is. �s az csak egy dolgot jelenthet…

- Egy koboldl�zad�st – mondta ki Harry a k�vetkezm�nyt.

- Bizony, fi�k – b�lintott s�t�ten Mordon. - A h�rom pill�r k�z�l kett� m�r kibillent.

- H�rom pill�r? Mir�l besz�lsz? – k�rdezte Ron �rtetlen�l.

Mordon furcs�n n�zett r�juk, majd felhorkantott.

- Atya�g, hol vagytok ti m�giat�rt�net �r�n, he? – csattant fel az �reg auror. – Semmit se tanultatok abban az iskol�ban?

Harry �s Ron sz�gyenkezve beh�zt�k a nyakukat.

- A hatalom h�rom pill�re. �t�dikes tananyag. A var�zsvil�g jelenlegi fel�p�t�s�nek modellje. Na, semmi nem ugrik be?

A fi�k tan�cstalanul r�zt�k a fej�ket – sose hallottak semmif�le pill�rekr�l.

Mordon sebhelyes kez�vel gondterhelten belet�rt �sz lobonc�ba �s belekezdett a b�vebb magyar�zatba.

- A h�rom pill�r, mint a h�roml�b� sz�k, tudj�tok. Stabilan tartja a var�zsvil�g int�zm�ny�t. Ez a h�rom pill�r, mint h�rom tart�oszlop a hatalomhoz sz�ks�ges legf�bb t�nyez�ket tartalmazza: a p�nzt, az er�t �s a folytonoss�got.

- �s mi ez a h�rom oszlop? – k�rdezett k�zbe Harry.

- Az er�, mint t�rv�nyes ir�ny�t�s a M�gia�gyi Miniszt�rium. 1689-t�l m�k�dik, ekkor v�ltotta fel a Var�zsl� Tan�csot. Ekkor b�v�lt ki a f�ldalatti �p�let is, ami addig a Tan�cs �l�seinek sz�nhelye volt. T�bb szintet �stak ki hozz� �s a F�oszt�lyok is ekkor alakultak.

A m�sodik pill�r a p�nz, ez pedig a Gringotts, amit kezdett�l fogva a legnagyobb aranyk�szlettel rendelkez� koboldok tartottak a markukban. Ez a f�l volt a legprobl�m�sabb. Elvileg f�ggetlen a m�sik kett�t�l, a Miniszt�riumnak nincs k�zvetlen hatalma f�l�tte, m�gis folyton ellent�tben �lltak egym�ssal. A Miniszt�riumnak, a var�zsl�knak p�nzre volt sz�ks�ge az �p�tkez�shez, az �lethez. A koboldoknak pedig hely kellett. Olyan, ami rejtve van a muglik el�l. �s ezt a helyet csak a Miniszt�rium adhatta meg nekik.

K�t teljesen k�l�nb�z� n�pr�l van sz� fi�k – tette hozz� Mordon -, akik teljesen m�shogyan var�zsolnak, de kieg�sz�tik egym�st, ha j�l egy�ttm�k�dnek. De egyik f�l se volt megel�gedve a helyzettel. A Miniszt�rium mindig t�bb ir�ny�t�st akart, a Gringotts pedig t�bb f�ggetlens�get – �s tiszteletet! Ez ut�bbit sosem kapt�k meg a var�zsl�kt�l �s boszork�nyokt�l, �s bizony els�sorban ez vezetett a l�zad�sokhoz, felkel�sekhez.

- �s a folytonoss�g? Az mit jelent? – kotyogott k�zbe Harry. – Mi a harmadik pill�r?

- A harmadik tart�oszlop a Roxfort – jelentette ki Mordon. – A Roxfort volt a var�zsl�k legels� hivatalos int�zm�nye, sokkal �regebb, mint a Miniszt�rium vagy a Tan�cs, vagy a koboldok szervezete, ami csak az 1500-as �vekben alakult ki. Tudj�tok a koboldok addig semmif�le csoportba nem t�m�r�ltek, minden tekintetben �nell�t�k voltak �s az emberek szeme el�l rejtve, a f�ld alatti barlangjaikban �ltek �s b�ny�sztak. A var�zsl�k ez�rt n�zt�k le �ket. Civiliz�latlannak tartott�k �ket. De mikor a koboldok l�tt�k, hogy a var�zsl�k a fej�kre n�hetnek, el��lltak ezzel a javaslatukkal a Var�zsl� Tan�csnak. �s megalakult a Gringotts.

De a Roxfort a legfontosabb a h�rom pill�r k�z�l. Az iskola mindig ugyanilyen volt. Mikor elk�sz�lt ezer �vvel ezel�tt, pont �gy n�zett ki, mint ma �s pont �gy m�k�d�tt. Csak a kviddicsp�lya �p�lt hozz�, a n�v�nyh�z is b�v�lt valamelyest, meg a di�kok egyenruh�ja v�ltozott a korral, de maga a Roxfort mindig is ilyen volt. V�ltozatlan �s �r�k, ahogy szokt�k eml�teni a k�lt�k a verseikben, ha az iskol�r�l �rnak. Ez�rt tiszteletbeli hatalma van a m�sik kett� f�l�tt, m�gpedig �gy, hogy a mindenkori igazgat�nak szava volt a Tan�csban �s van a Miniszt�riumban, s�t, a Gringottsban is.

A Roxfort a fel�gyelet szerep�t t�lti be a h�roml�b� sz�kn�l, megt�masztja a var�zsvil�got, �s nem hagyja eld�lni.

- De hogyan? Hogyan van ilyen hatalma a Roxfortnak? – k�rdezte Ron k�v�ncsian.

Mordon ravaszul elvigyorodott �s a fi�kra szegezte ves�be l�t� �vegszem�t.

- Rajtatok kereszt�l – mutatott r� az auror, �s folytatta, miel�tt Harry�k �rtetlen k�rd�sekkel kezden�k bomb�zni. – A Roxfort tan�rai �s di�kjai mindig is nagy befoly�ssal b�rtak, �s ha a sz�ks�g �gy hozta, beavatkoztak a Miniszt�rium �gyeibe. K�t koboldl�zad�st is a Roxfortnak k�sz�nhet�en siker�lt befejezni. Az igazgat� k�zvet�t� volt a k�t m�sik pill�r k�zt. Az iskola teh�t a folytonoss�g fenntart�ja.

Ez el�tt m�g sosem ker�lt r� sor, hogy a Miniszt�rium Roxfortot is az ellen�rz�se al� akarta vonni, mindig ad�ztak annyi tisztelettel az iskol�nak, hogy meghagyt�k a r�gi rendszerben. Az az Umbridge n�szem�ly teljesen p�ld�tlan esem�ny volt a Roxfort t�rt�nelm�ben.

- �s hogy �rtetted, hogy k�t pill�r m�r kibillent?

- Term�szetesen �gy, hogy a Roxfort m�r nem k�pes fenntartani a folytonoss�got. Nagyot csorbult az ereje Dumbledore hal�l�val. �s most a Gringotts is a Miniszt�rium ellen fordul.

Mordon h�trad�lt a sz�kben �s vadul forgatta m�gikus szem�t. Majd kis sz�net ut�n m�g hozz�tette:

- Tudj�tok fi�k, nem vagyok biztos benne, hogy az a fennmaradt egy pill�r meg�ri-e, hogy szembeforduljunk a Gringotts-szal.

Harry �s Ron felvont�k a szem�ld�k�ket, de hallgattak. Harry is pontosan erre gondolt. Ismerte a Miniszt�rium vezet�s�g�t, s abban biztos volt, hogy egy lyukas �st�t se b�zna r�juk, nemhogy egy int�zm�ny vezet�s�t.

Harry �s Ron m�g k�tszer-k�tszer kipr�b�lt�k a sz�lkavar�s var�zslat�t, ami hangosan m�r el�g j�l ment nekik, gondolati szinten azonban csak n�ha. Mordon v�get vetett a tanul�snak erre a napra, �s lezavarta Harry�ket vacsor�zni, majd a rendrak�s ut�n � is k�vette �ket.

A vacsora volt az az id�szak, amikor �ssze�lt a h�z lak�inak minden tagja, Mr �s Mrs Weasley, Muriel n�ni, Harry �s k�t bar�tja, �s a kis Paulina. Bill m�r h�napokkal kor�bban kik�lt�z�tt innen, Roxmortsban b�relt egy lak�st, hogy k�zel legyen feles�g�hez. A Rend t�bbi tagj�nak, Mordonnak, Tonksnak, Lupinnak pedig megvolt a saj�t lak�sa, csak n�hanapj�n aludtak a f�hadisz�ll�son.

A vacsor�t Paulina fejezte be a leggyorsabban, mert alig evett valamit, Ron padig hajlamos volt a szem�be mondani a kisl�nynak, hogy ha �gy folytatja, olyan sov�ny lesz, mint egy csontv�z. Paulina j�kat nevetett ezen, �s Hermione utas�t�s�ra elment fogat mosni.

- Mrs Weasley – sz�l�totta meg Hermione az asszonyt, mikor a kisl�ny kil�pett a konyh�b�l. – Amir�l besz�lgett�nk kor�bban… tudja… 

Mrs Weasley egy pillanatig r�ncolta a homlok�t, majd felcsillant a szeme.

- Igen, igen – b�logatott. – Elhat�roztad v�gre?

Hermione is b�lintott de csak �gy, mint aki valami kellemetlen dologba egyezik bele.

- Mir�l besz�ltek? – k�rdezte Ron, aki megel�gelte a tudatlans�got.

- Arr�l, hogy a kis Paulin�nak v�gre sz�l�kh�z kell ker�lnie – v�laszolta Mrs Weasley. – Nem maradhat tov�bb itt, ez vesz�lyes neki.

- �s kinek akarn�d adni, Hermione? – tudakolta Harry.

A l�ny megt�masztotta a fej�t az asztalon �s abbahagyta az ev�st.

- Mikor Franciaorsz�gban j�rtunk a sz�leimmel, �sszeismerkedtem egy kedves var�zsl� h�zasp�rral, akiknek nem lehetett gyereke. Nagyon rendesek voltak, m�g a ny�ri m�giat�rt�net dolgozatomban is seg�tettek… �gy gondoltam, hogy r�juk b�zn�m Paulin�t. M�r meg�rtam nekik a levelet, �s vissza�rt�k, hogy nagyon �r�ln�nek neki.

Harry a fej�t hajtogatta, de csak �szrev�tlen�l – nem tetszett neki Hermione �tlete.

- �s mikor akarsz indulni, kis dr�g�m? – k�rdezte Mrs Weasley, mik�zben Harry �s Ron seg�ts�g�vel lepakolta az asztalt.

- Min�l el�bb, ha lehet. Arra gondoltam, hogy mugli m�don utazn�nk, mert az biztons�gos, meg…

-… meg pokoli hossz� – v�gott k�zbe Harry.

Hermione megvonta a v�ll�t. Muriel n�ni a tork�t k�sz�r�lte.

- Van n�mi befoly�som a Var�zsk�zleked�si �llom�son – kezdte a n�ni. – A kor�bbi miniszt�riumi st�tuszomat vissza�ll�tott�k, sz�val elm�letileg ingyen utazhatok az �llom�son. �n is, �s akit viszek. Sz�val, mi lenne, ha holnap felkerekedn�nk, �s �gy �ten, Hermione, a kicsi, Harry, Ron �s �n sz�pen ell�togatn�nk P�rizsba. Ott m�r csak a helyi hop-h�l�zatot kell haszn�lnunk, �s pillanatok alatt az ismer�seidn�l lesz�nk.

- Az nagyon j� lenne Muriel – sz�lt k�zbe Mr Weasley. – Egy nap alatt forduln�tok, biztons�gosan.

A t�bbiek b�logattak, de Hermione, aki �ppen sz�lni k�sz�lt, �szrevette, hogy a kisl�ny a l�pcs�r�l hallgatja, mit besz�lnek.

- Paulina…

- El akarsz k�ldeni? – k�rdezte a kisl�ny sz�monk�r�n.

Hermione egy pillanatra nagyon zavarban volt, nem �pp �gy akarta k�z�lni Paulin�val a h�rt.

- N�zd, ez egy vesz�lyes hely, �s mi nem vigy�zhatunk r�d mindig…

- Ugyanazt mondod, mint az anyuk�m – morogta halkan a kisl�ny, de mindenki hallotta a konyh�ban.

- Tess�k?

- Elmondt�k az �rvah�zban. Az�rt hagyott ott, mert � nem tudott vigy�zni r�m.

Hermione erre nem tudott mit sz�lni. Jobb h�j�n fel�llt �s a kisl�nyhoz ment, de Paulina zavartalanul folytatta.

- Azt mondt�k, az�rt hagyott el, mert megijedt. Te is megijedt�l?

- �n… �n… - hebegett Hermione. – Paulina sajn�lom, de �n se vagyok k�sz erre.

- Nem is kell, majd belej�ssz! – mondta hevesen a kisl�ny, �s ezzel mosolyt csalt Muriel n�ni �s Mr Weasley arc�ra. Hermione azonban egyre k�ts�gbeesettebb volt.

- Nem maradhatsz velem, �rtsd meg – jelentette ki Hermione.

- De… de nem maradhatn�k m�g egy kicsit?

- Holnap el kell menn�nk…

Paulina egy pillanat alatt felf�jta mag�t �s kipirult arccal n�zett Hermion�ra. Sz�m�ra a l�ny d�nt�se egy�rtelm�en kegyetlen volt.

- Ut�llak! – csattant fel a kisl�ny is kiment a konyh�b�l.

Hermione szomor�an n�zett ut�na �s ledobta mag�t az egyik sz�kre.

Harry �s Ron egym�sra n�ztek, �s mindketten ugyanarra gondoltak.

- Hermione… - sz�l�totta meg Harry a l�nyt. Hermione kelletlen�l felemelte a fej�t, szeme f�tyolos volt. – Mi�rt hoztad el az �rvah�zb�l, ha most m�sra akarod b�zni?

Hermione hossz� hallgat�s ut�n v�laszolt, hangja szokatlanul bizonytalan �s csendes volt.

- �n… �n csak tizennyolc �ves vagyok Harry – hajtogatta a fej�t, majd arc�t a kez�be temette �s m�lyet s�hajtott. – Hogyan vigy�zhatn�k r�?

- M�r egy h�napja vel�nk van – mondta Muriel n�ni. – Ragaszkodik hozz�d.

- �pp ez a baj! – v�laszolta a l�ny. – �n nem nevelhetem, m�sra kell b�zni… �s legf�k�pp nem itt. Ha vel�nk van… ha velem van, csak vesz�lyben lenne.

Felpattant a sz�kr�l �s idegesen j�rk�lni kezdett a konyh�ban.

- Nem kellett volna elhoznom onnan! – mondta hirtelen. – Az �rvah�zban kellett volna hagynom.

- Pont olyan vagy, mint Dumbledore! – v�gott k�zbe Harry, �s ezt nem dics�retnek sz�nta.

- Hogy �rted? – �rtetlenkedett Hermione. A t�bbiek is a homlokukat r�ncolt�k.

- � is folyton hib�snak �rezte azokat a d�nt�seit, amiket az �rzelmeire hallgatva hozott meg. Ez�rt mondtam, hogy olyan vagy, mint �. Hermione, te a legokosabb l�ny vagy, akit csak ismerek, de nem kellene mindig az eszedre hallgatnod.

- De h�t rosszul d�nt�ttem… - hajtogatta a fej�t Hermione.

- Nem – mondta Harry hat�rozottan. – D�nt�tt�l, �s az eredm�ny�t m�g nem l�thatod. Nem tudhatod mi lett volna vele, ha ott hagyod, de ez m�r nem is l�nyeges. �j d�nt�st kell hoznod. Csak ez sz�m�t.

Hermione abbahagyta az ideges j�rk�l�st, �s Harryre f�ggesztette barna szemeit.

- Ezt j�l megtanultad – jegyezte meg.

Harry elmosolyodott, de a l�ny m�g mindig zaklatott volt.

- Musz�j elvinnem inn�t! – ny�gte Hermione. – Nem maradhat itt… Besz�lek vele!

Azzal kiviharzott a konyh�b�l. Harry �s Ron lassan k�vett�k az emeletre �s a szob�ikba mentek. Cs�ndben v�gigd�ltek �gyukon, k�nyelmesen elhelyezkedtek, �s a plafont b�mult�k, de a pihen�s csak p�r percig volt zavartalan.

- Harry! – sz�lalt meg egy csendes hang Harry m�g�tt, a p�rna al�l, mire mindketten �sszerezzentek. – Harry Potter!

- Mi ez? Ki besz�l? – forgatta a fej�t Ron, de Harry m�r tudta, mi sz�longatja.

Azonnal ugrott, �s kikapta p�rn�ja al�l a kis ikert�kr�t, mely halv�nyan vil�g�tott. A t�k�rben Ginny arc�t l�tta.

- Mi ez, Harry? Mintha Ginny hangj�t… H�ha! – ki�ltott fel Ron, mikor megl�tta h�ga arc�t a t�k�rben.

- Sziasztok! – k�sz�nt a l�ny, de szok�s�val ellent�tben most nyoma sem volt vid�ms�gnak az arc�n.

- Honnan van ez a t�k�r? – k�v�ncsiskodott Ron.

- Siriust�l kaptam, majd k�s�bb elmes�lem… Mondd Ginny, tal�lt�l valamit?

A l�ny komolyan b�lintott.

- Igen, megtudtam, kicsoda Rose Montgomery, de… jobb lenne, ha szem�lyesen elmondhatn�m. Ez �gy nem az igazi. Mikor tudsz j�nni?

- Holnap nem, de holnaput�n biztos – felelte a fi�.

- Az remek lenne – der�lt fel Ginny arca egy percre -, szombat lesz �s lemehet�nk Roxmortsba. Ott tal�lkozhatn�nk.

Harry elmosolyodott.

- Rendben. A H�rom Sepr� m�g�tt tal�lkozzunk, de vigy�znunk kell, hogy ne vegyenek �szre.

- J�, akkor szombaton. Vigy�zz magadra!

Ginny arca elt�nt a t�k�rb�l, Harry pedig a leveg�be bokszolt �r�m�ben, Ronnal egy�tt. V�gre! Egy �jabb nyom a horcruxok �s a h�bor� v�ge fel�.

*

A p�ntekre virrad� reggelen az indulni k�sz�l� t�rsas�gb�l Harry kelt els�nek. Mire Hermione �s Paulina lebotork�ltak a l�pcs�n, Harry m�r el is k�sz�tette a gyors reggelit, mely pir�t�sb�l, toj�sb�l �s egy cs�sze te�b�l �llt.

- Ron hol van? – k�rdezte Hermione �s nagyot �s�tott.

- Alszik, mint a bunda – v�laszolta Harry, aki m�r teljesen �bren volt, az �s�t�s perceken is t�l volt m�r.

Mik�zben Harry �s Hermione m�g jav�ban t�mte mag�ba a reggelit, Paulina gyorsan befejezte �s egy sz� n�lk�l a f�rd�szoba fel� ment. Harry n�zte, ahogy a kisl�ny elvonul, majd Hermion�hoz fordult.

- Hogy viselte, mikor besz�lt�l vele? – k�rdezte suttogva a fi�.

Hermione lenyelte a falatot, de olyan k�pet v�gott, mintha a tork�n akadt volna.

- Nagyon rosszul – s�hajtott szomor�an a l�ny. – Azt mondta… azt mondta, hogy �n is elhagyom, mint az anyja. Este �ta egy sz�t se sz�l hozz�m.

- Ne csod�lkozz rajta – mondta t�rgyilagosan Harry. – Az �rv�knak nem k�nny�, nekem elhiheted. Foggal-k�r�mmel ragaszkodnak azokhoz, akikt�l szeretetet kapnak.

Hermione les�t�tte a szem�t, �s unottan folytatta a reggeliz�st.

Az emeletr�l hallatsz� ajt�csapkod�s jelezte, hogy Ron is fel�bredt, s val�ban, a fi� p�r pillanat m�lva roppant morcos k�ppel megjelent a konyhaajt�ban.

- Mu-mu-musz�j volt ilyen kor�n felkelni? – �s�totta a fi�, �s megd�rzs�lte f�radt szem�t.

- Min�l kor�bban vissza kell �rn�nk Ron – v�laszolta Hermione. – Nem maradhatunk ott sok�ig.

Ron ut�n nem sokkal Muriel n�ni is fel�bredt, szok�sos vid�m hangulat�t Harry�kre is kisug�rozta, akiknek j� kedvvel ment az �lt�zk�d�s – kiv�ve Paulin�t, aki tov�bbra sem sz�lt semmit.

- Nos, felk�sz�ltetek? – k�rdezte a n�ni, mikor a n�gy fiatal felh�zta cip�j�t, kab�tj�t �s felsorakoztak a nappaliban. Harry�k b�logattak, Paulina makacsul elford�totta a fej�t.

- Helyes, akkor Hermione, te menj els�nek Paulin�val egy�tt.

Hermione el�re l�pett �s megfogta a kisl�ny kez�t. Paulina engedelmeskedett, �s egy pillanatra elfeledte minden bossz�s�g�t, mikor l�tta, hogy a kandall� fel� mennek, aminek l�ngjai k�z� Muriel n�ni most z�ld port sz�r. A l�ngok kiss� felcsaptak, ahogy smaragdsz�n�re sz�nez�dtek, s Paulina ijedten felsikkantott. Hermione befogta a kisl�ny szem�t �s nyugtat� szavakat mondott neki.

- Ne f�lj, nem fog meg�getni. Nyugi…

V�g�l be�lltak a t�zbe, ahol a langyos l�ngnyelvek csiklandozt�k a k�t l�nyt, Paulina m�g fel is kuncogott egy kicsit, de Hermione mag�hoz szor�totta, kimondta �ti c�lj�t �s elt�ntek.

Mikor Harry is �tjutott a t�z�n, utols�nak, k�r�ln�zett a Foltozott �st kocsmahelys�g�n, ami kongott az �ress�gt�l. Egyed�l Tom, a kocsm�ros volt itt, aki felder�lt arccal m�r j�tt is el�j�k, de Muriel n�ni elh�r�totta a kiszolg�l�st.

- K�sz�nj�k, de most nem k�r�nk semmit Tom, siet�nk – azzal m�r el is indult a fogad� h�ts� kij�rata fel�, nyom�ban Harry�kkel.

A h�ts� kis udvar ugyan�gy n�zett ki, mint mindig. Csak n�h�ny kuka foglalta el itt a ter�let nagy r�sz�t. Harry felpillantott a magas falak k�zt a szabad �g egy kicsiny szelet�re, melyen sz�rke, haragos felh�k �sztak. Harry m�r ezen a v�dett helyen is megborzongott a gondolatra, hogy kint micsoda sz�l s�v�thet.

Muriel n�ni el�h�zta hossz�, eleg�ns p�lc�j�t �s h�rmat koppintott a hegy�vel az egyik t�gladarabra. Paulina k�v�ncsian figyelte a m�veletet.

A harmadik koppint�sra egy kis lyuk jelent meg a t�gl�n, ami hamarosan �tj�r�v� sz�lesedett, s felt�rult m�g�tte az Abszol �t kacskaring�s utc�ja.

Hermione az elk�pedt Paulin�hoz fordult.

- Isten hozott az Abszol �ton.

Harry igencsak meglep�d�tt, mikor kil�ptek az utc�ra a magas falak v�delme m�g�l: ott ugyanis egy�ltal�n nem s�v�tett a sz�l – legal�bbis annyira biztos nem, hogy a felh�k szinte r�p�ljenek az �gen.

- V�rjatok, megkeresem a k�penyem… - sz�lt Harry, �s kutatni kezdett a Feneketlen Zs�kban.

Azonban ak�rmilyen er�sen koncentr�lt a l�thatatlann� t�v� k�peny�re, az nem akart megjelenni a kez�ben.

- Mi az, nincs meg? – k�rdezte Ron.

- Nem �rtem… pedig �gy eml�kszem, hogy m�r a Black-h�zban bele tettem.

Harry tan�cstalanul vakargatta a fej�t.

- Remek! – morgott Ron. – A var�zsp�lc�dat nem hagytad otthon, csak hogy teljesen v�dtelenek legy�nk?

- Nyugi Ron, nem vagyunk vesz�lyben – nyugtatta Hermione, b�r Harry sejtette, hogy a l�ny szavai nem fedik t�k�letesen a v�lem�ny�t.

Hermione k�zen fogta a kisl�nyt �s Muriel n�nivel el�re mentek, hogy megmutass�k Paulin�nak a valaha szebb napokat l�tott utc�csk�t, melynek �zletei z�rva voltak – s nem csak Halloween �s a k�zelg� halottak napja miatt. Az �zletek falain, ajt�in k�r�z�tt hal�lfal�k k�pei voltak l�that�k, melyeken a Miniszt�rium felh�v�sai is helyet kaptak. A r�gi, megszokott k�r�z�si plak�tok hely�re n�h�ny �j is ker�lt, s volt egy sz�veg, melyen a koboldokkal kapcsolatos �vatoss�gra intett�k a m�gusokat. Koboldok fot�i nem voltak k�zz� t�ve, Harry szerint az�rt, mert a Miniszt�rium csak a s�t�tben tapogat�zik.

- Miattuk kell elk�ldened? – k�rdezte Paulina Hermion�t�l, aki el�sz�r meglep�d�tt, hogy a kisl�ny �jra besz�l hozz�, de gyorsan v�laszolt.

- Igen, kicsim – b�logatott szomor�an Hermione. – Vesz�lyes most itt lenned, mert h�bor� van. De ahova k�ldelek, ott biztons�gban leszel.

- Engem nem �rdekel a biztons�g! – kardoskodott a kisl�ny.

- De engem igen – ingatta a fej�t Hermione. – Nem akarom, hogy bajod essen.

Ahogy egyre messzebb t�volodtak az id�k�zben bez�rult �tj�r�t�l, Harry m�g mindig az eget n�zte, �s a sz�guld� felh�ket, amik mintha �rv�nylettek volna egy pont k�r�l, melyet m�g takartak a magas h�zfalak.

- Dementorok… - sziszegte Harry a fogai k�zt �s el�h�zta p�lc�j�t. A mellette halad� Ron ugyan�gy tett.

Elhaladtak a r�gi var�zskell�kt�r bolt mellett, aminek bedeszk�zott ablakai alatt sz�tgurult �st�k �s �ssze-visszadob�lt l�d�k hevertek, elhagyt�k a Kviddics a jav�b�l �zletet, Fred �s George Var�zsvicc boltj�t, ami a t�bbi �zlettel ellent�tben meleg f�nyt �rasztott ablakaib�l, �s Florean Fortescue Fagylaltszalonj�t is, ami m�r t�bb mint egy �ve kihalt volt, s Harryben lassan az is tudatosult, hogy a k�d�s utc�n egy teremtett l�lek sincs rajtuk k�v�l.

Mikor kil�ptek a Fagylaltszalon takar�s�b�l, felt�rult az �gnek az a pontja, ami k�r�l a felh�k �r�lt kering�j�ket j�rt�k. Harry szeme el� a legterm�szetellenesebb l�tv�ny t�rult, amit el tudott k�pzelni: vagy �tven fekete dementor raja �rv�nylett k�rbe-k�rbe, sz�ntelen�l, k�r�l�tt�k pedig a felh�k egy hal�los gy�r�be �ramlottak. Ahol egyes�ltek, a dementorok raja k�zt egy t�lcs�r ny�lt le, valahol egy mugli utc�ra. Egy torn�d� s�p�rt v�gig London utc�in, lerombolva �zleteket, h�zakat – b�r Harry ezt csak elk�pzelni tudta, nem l�tott bel�le semmit. A csak var�zsl�k sz�m�ra l�that� Abszol �t h�zai eltakart�k a mugli Londont, csak az eget mutatt�k, s az ott lej�tsz�d� barb�r t�mad�st.

Harryt iszonyatos d�h fogta el ennek l�tt�n, s p�lc�j�t a dementorok raj�ra szegezte. De miel�tt r�juk ereszthette volna a patr�nus b�b�jt, Muriel n�ni megl�tta, mire k�sz�l �s megragadta a kez�t.

- Ne! – figyelmeztette a n�ni. – Magunkra vonn�d a figyelm�ket.

- El tudom �zni �ket! – morogta Harry d�h�sen.

- �ket igen – v�gott vissza a n�ni, majd ler�ntotta Harry kez�t -, de �ket m�r nem!

A m�sik ir�nyba mutatott, ahol a h�zak f�l�tt �jabb csoport dementor k�sz�lt t�mad�sra.

- H�ny ilyen sz�rnyeteg van? – k�rdezte ny�vogva Paulina, s r�m�lten n�zte a fekete l�nyeket.

- T�bb, mint k�ne… - d�nny�gte Ron �s lassan elindult tov�bb az utc�n, indul�sra �szt�n�zve a t�bbieket is.

- Mi lesz, ha b�ntanak minket? – remegett a kisl�ny.

- M�ssal vannak most elfoglalva – nyugtatgatta Hermione, majd lehajolt �s felvette a kisl�nyt, �gy vitte tov�bb. – �rted m�r, mi�rt kell, hogy elvigyelek innen? Nagyon vesz�lyes itt maradnod.

Paulina nem sz�lt egy sz�t sem a tov�bbiakban. Az �tf�s t�rsas�g v�gigmas�rozott az Abszol �ton, figyelve mindenre – az �gre �s a f�ldre is k�r�l�tt�k. Harry gyakran h�tran�zett, nem k�veti-e �ket valaki, Ron �s Muriel n�ni pedig a jobbra-balra ny�l� sik�torokba kukucsk�lt be.

K�r�lbel�l h�sz perces lass� menetel�s ut�n az Abszol �t kisz�lesedett �s egy j� �tven m�teres, k�r alak� t�rbe torkollott, ami a kopott, ferde t�bla szerint az El t�r volt.

A t�r ugyanolyan macskak�vel volt lebor�tva, mint a k�rnyez� utc�csk�k, k�r�l�tte magas �p�letek emelkedtek, mindegyik a var�zsl�k valamelyik int�zm�nye volt – lak�h�zak itt nem voltak. A t�r k�zep�n pedig egy �rdekes, madarakat �br�zol� szobor volt, amit a legenda szerint maga Holl�h�ti Hedvig emelt, de erre semmi bizony�t�k nem volt.

Harry elcsod�lkozott rajta, mennyi fontos �p�let kapott itt helyet. A t�l�k balra l�v� �p�let a homlokzat�ra v�sett aranysz�n� felirat szerint a Transzform�ci�s Kutat�int�zet f��p�lete volt.

Jobbra a J�sok Brit Sz�vetkezet�nek k�zpontja emelkedetett a bej�rat melletti c�mer szerint.

Ezen k�v�l m�g h�rom int�zm�ny kapott helyet a t�ren, ezek k�zt volt az Obskurus kiad� �s a Pr�f�ta egyes�lt sz�khelye, a Londoni M�gus K�nyvt�r impoz�ns �p�lete �s Harry�k �ti c�lja: a Var�zsk�zleked�si �llom�s.

Az �llom�s �p�lete Harryt egy gy�ny�r� vas�t�llom�sra eml�keztette. Sz�les, massz�v fala a f�l teret elfoglalta, bej�rat�t csillog� �vegajt�k alkott�k, melyek h�vogat�an �lltak t�rva-nyitva a kietlen El t�rre. Magasan a homlokzaton egy gy�ny�r� r�zsaablak d�sz�tette az �p�tm�nyt.

Harry, Hermione �s Paulina csak egy pillanatra �llhattak meg csod�lkozni, mert Ron �s Muriel n�ni a b�m�szkod�st kihagyva r�gt�n tov�bb indultak. Harry ezen nem lep�d�tt meg, sejtette, hogy a k�t aranyv�r� m�gus m�r j� p�rszor j�rt ebben az �p�letben.