3. A 42-es sz�f

K�t nap kutat�munka ut�n felvirradt a nap, ami el� Harry hol megk�nnyebb�l�ssel – hogy v�gre v�ge -, hol f�lelemmel tekintett.

Reggeli ut�n indultak el az Abszol �tra, ahol m�r h�napok �ta nem j�rt.

A Gringotts bej�rata el�tt eg�sz koboldk�l�n�tm�ny v�rta �ket. Al��rtak n�h�ny pap�rt, majd n�gy kobold vezet�s�vel elindultak a lej�rathoz, ahonnan a sz�fekhez lehetett eljutni. Az utols� pillanatban csatlakozott hozz�juk n�h�ny biztons�gi�r-egyenruh�t visel� troll is.

- Ha nem v�rt esem�ny k�vetkezne be a sz�fajt� kinyit�sakor – magyar�zkodott a koboldok vezet�je.

Harry kez�ben tartotta var�zsp�lc�j�t, ujjai h�feh�rek voltak, mert idegess�g�ben t�l nagy er�vel szor�totta a v�mp�rok �ltal k�sz�tett m�gikus fadarabot.

A sz�fajt� kinyit�sa miatt lev�lben le kellett mondania a Felipp�vel megbesz�lt tal�lkoz�t, de a v�mp�rok Mestere azt �rta, hogy k�s�bb is �r�mmel v�rj�k, �gyis t�bb dologr�l kellene besz�lni�k. A lev�l egyes utal�sait nem tudta mire v�lni, de kisebb gondja is nagyobb volt ann�l, mint hogy azzal foglalkozzon. Amint megsemmis�lt a kehely, elmegy Erd�lybe, �s rem�lhet�en gy�gyultan t�r vissza.

Besz�lltak h�rom csill�be – a trollok miatt ennyibe is sz�k�sen f�rtek be – majd k�vetkezett a hossz� �s gyomorforgat� utaz�s a sz�fek v�gtelen sora k�z�tt.

Harry ez�ttal is hamar elvesztette a fonalat, hogy �ppen merre j�rnak, �gy gondolatban n�ma elismer�ssel ad�zott Draco Malfoynak, hogy igaz, hogy t�bb bet�r�s �r�n, de sikeresen megtal�lta a 42-es sz�fet. Kinyitnia neki sem siker�lt, r�ad�sul a koboldok el is fogt�k, �s egy �vre b�rt�nbe ker�lt.

Akkor j�tt r�, milyen k�zel j�rnak, amikor lassulni kezdtek, �s elhaladtak egy olyan sz�f mellett, ami haszn�laton k�v�l volt helyezve. Harry eml�kezett, hogy abban a sz�fben akarta elv�gezni Voldemort a var�zslatot, amivel �r�k halhatatlans�got rem�lt el�rni.

A 42-es sz�f �gy n�zett ki, mint a t�bbi, �tlagos, k�rny�kbeli sz�f. Semmilyen jelz�s, �bra nem figyelmeztette az arra j�r�t, milyen k�l�nleges tartalma van.

Piton arca semmilyen �rzelmet nem fejezett ki, m�g Hermion�n l�tszott, hogy rettenetesen izgatott, de emellett a v�gs�kig elsz�nt.

A n�gy kobold egy bonyolult m�velettel kinyitotta a sz�fajt�t. Harry nagy leveg�t vett, hogy felk�sz�lj�n a l�tv�nyra, majd – els�k�nt – odal�pett az ajt�hoz.

Petunia Dursley nem volt sz�p l�tv�ny. A meleg, sz�raz kl�ma miatt teste nem rohadt el, hanem valahogy �sszeaszott, �sszezsugorodott. Arcvon�sai m�rhetetlen r�m�letet sug�roztak, sz�ke haja groteszk�l keretezte m�miaszer�, behorpadt arc�t.

Ruh�ja l�gott test�n, cip�je leesett l�b�r�l, karjaival g�rcs�sen szorongatta a kelyhet, amit fogadott fia b�zott r� Voldemort legy�z�s�nek �jszak�j�n.

Harry elfordult, mert nem b�rta huzamosabban elviselni a l�tv�nyt. Pillant�sa a sziklafalra esett, amelyen ott voltak nagyn�nje v�rnyomai. K�ts�gbees�s�ben val�sz�n�leg puszta k�zzel akarta kikaparni mag�t a kelepc�b�l, �gy csontig koptatta ujjait a falon.

A rem�nyked�s ut�n r�d�bbenhetett, hogy innen sohasem fog �lve kijutni, �gy egy szikladarabbal r�vid �zenetet kapart bele a falba, amelyben biztos�totta fi�t �s f�rj�t, hogy szereti �ket. Az �zenet alatt, elk�l�n�tve egy �jabb mondatot kezdett el �rni, de azt m�r nem tudta hal�la el�tt befejezni.

- Visszat�? Ez mit jelenthet? – suttogta Hermione, aki hangtalanul Harry mell� l�pett.

- Visszat�rek – sz�lalt meg Piton is. – Petunia Dursley minden bizonnyal m�r l�lekhurcol� volt, amikor meghalt. Nem volt var�zsereje, �gy a horcrux nagyon k�nnyen �tvette felette a hatalmat. Ezt m�r nem � �rta fel a falra, hanem Voldemort lelk�nek utols� darabja, amely �tvette a teste felett az ir�ny�t�st. De m�r k�s� volt: nem volt, akihez visszat�rhetett volna.

- Lehet, hogy el�sz�r �rta az �zenetet, �s m�r l�lekhurcol�k�nt akarta kikaparni mag�t – borzongott meg Harry, de �r�lt, hogy legal�bb az a n� m�r nem a nagyn�nje volt, aki �t�lte a k�nhal�lt: Voldemort lelke halt meg a test�ben.

Harry kiny�jtotta a kez�t a m�g mindig f�nyesen csillog� kehely�rt, de Piton m�g id�ben elkapta, �s kiss� idegesen r�ripakodott:

- Ne �rj hozz�! Nem akarom megtudni, mire k�pes a t�rgyba visszak�nyszer�lt l�lekdarab.

- �gy gondolja, m�g mindig l�tezhet? – k�rdezte Harry k�v�ncsian, de f�lve is.

- Fogalmazzunk ink�bb �gy, hogy nem akarom megkock�ztatni, ha esetleg l�tezne.

Harry b�lintott, hogy meg�rtette, �s egy kicsit arr�bb �llt, hogy ne zavarja a f�rfit a var�zslat elv�gz�s�ben. Piton felemelte p�lc�j�t, �s latinul kezdett besz�lni, �s b�r Harry tudta, hogy mir�l sz�lnak a var�zslatok, nem tudta volna megmondani, hogy az egyes szavak mit jelentenek. Kez�t �k�lbe szor�totta, �s k�szen �llt b�rmire, ami t�rt�nhet vel�k. Mellette Hermione ugyanolyan mereven �llt, �s b�multa a var�zslat l�trehoz�s�ban elmer�lt Pitont.

A f�rfi hangja vissza-visszaver�d�tt a barlang fal�r�l, h�tborzongat� �rz�st hozva mag�val. Harry egy pillanatra megremegett, �s nagyon rossz �rz�se t�madt, de nem sz�lt, ink�bb elnyomta az �rz�st. A legkev�sb� sem volt r� sz�ks�g, hogy most, mindennek a v�g�n p�nikba essen. Ez az utols� dolog, amit meg kell tennie, hogy v�gleg szabadnak �rezze mag�t.

Piton k�zben befejezte a var�zslatot, �s a fiatalok fel� fordult.

- Azt hiszem, v�geztem – mondta, majd elindult a kehely fel�.

- Biztos benne, hogy... – kezdte Hermione, de nem tudta befejezni, mert Piton ujjai a kehely k�r� fon�dtak, �s a f�rfi, mintha sokkot kapott volna, megremegett, de nem mozdult.

Harry egy pillanat alatt �szbe kapott, �s f�j� l�b�val nem t�r�dve Piton m�g� ugrott, �s megpr�b�lta elh�zni a kehelyt�l. Azt v�rta, hogy valamilyen neh�zs�get fog okozni a m�velet, �gy t�l nagy lend�lettel r�ntotta el a f�rfit, aminek az lett az eredm�nye, hogy mindketten a padl�ra estek.

A f�rfi teljes tests�ly�val a fi� l�b�ra nehezedett, �s Harrynek minden erej�t �ssze kellett szednie, hogy ne ki�ltson fel. Seg�lyk�r�en Hermion�ra n�zett, de a l�ny teljesen kikerekedett szemekkel n�zett valamit, amit � nem l�thatott.

Egy �jabb f�jdalomhull�m elm�lt�val megpr�b�lt kim�szni a f�rfi al�l, aki ezut�n sem mozdult meg. Miut�n kiszabad�totta a l�b�t, �s siker�lt arr�bb cs�sznia, � is megl�tta, hogy mit figyel a l�ny: Piton ujjait �s a kelyhet p�kh�l�szer�, vil�gosk�k fonalak k�t�tt�k �ssze.

Harry egy pillanatig r�m�lten n�zte az esem�nyeket, �s m�g a saj�t �r�lt sz�vdobog�s�t is hallotta, de amint �szbe kapott, p�lc�j�t a fonalt�megre ir�ny�totta, �s pr�b�lta kital�lni, hogy mit tehetne.

- Ne, Harry! – ki�ltott r� Hermione. �gy t�nt, a l�ny m�r �tgondolta az eg�szet, m�g � a f�rfi al�l pr�b�lt kim�szni. – Lehet, hogy a kehely megpr�b�lja elsz�vni az �leterej�t, �s ha elv�god, Piton meghal!

- �s ha a l�lek pr�b�l...

- Akkor se! Ugyanazt �red el vele.

- Csak v�rjak itt, �s n�zzem, hogy mi t�rt�nik vele?!

- Harry, fogalmam sincs, hogy ennek hogy kellene m�k�dnie, de lehet, hogy ez a norm�lis.

- Mondhatsz ak�rmit, az sohasem norm�lis, ha kapcsol�dsz egy horcruxhoz – ellenkezett, de nem tett semmit, csak tehetetlen�l n�zte, ahogy egyre er�s�dik a fonal.

Egy id� m�lva lassan elhalv�nyultak a sz�lak, v�g�l teljesen elt�ntek Piton ujjaiban, de a f�rfi nem �bredt fel.

- Hermione, el kell vinn�nk a Szent Mung�ba!

A Harry �l�ben fekv� f�rfi hirtelen nagy leveg�t vett, �s k�h�gni kezdett. Majdnem egy percbe is beletelt, mire Piton norm�lisan tudott leveg�t venni, an�lk�l, hogy k�h�gne.

- J�l van? – k�rdezte Harry.

Piton r�n�zett, �s �gy t�nt, nem ismeri fel els�re, de v�g�l, amint k�rbepillantott, r�j�tt, hol lehet.

- Igen – v�laszolta rekedtes hangon. – Mi t�rt�nt?

Hermione gyorsan elmondta neki, mik�zben seg�tett a f�rfinak talpra �llni. Harry is felt�p�szkodott, �s hangot adott legnagyobb f�lelm�nek:

- Ugye nem lett l�lekhurcol�?

- Kiz�rt – v�gta r� a f�rfi, Harry meg�t�l�se szerint t�l gyorsan.

- Esetleg egy�b magyar�zatot tud erre? – k�rdezte Hermione, szint�n agg�dva.

- Egyel�re nem, de ki fogjuk der�teni. �r�ln�k, ha az itt t�rt�ntekr�l nem tudna senki – morogta Piton, majd elindult a csill�k fel�, amik idehozt�k �ket. – Menj�nk haza.

- A kehellyel mi lesz? – k�rdezte Harry hirtelen, mik�zben tekintet�t Petuni�ra emelte. Egy pillanatra leveg�t is elfelejtett venni, amikor megl�tta, pontosabban nem l�tta sehol az eml�tett t�rgyat. – Ez... ez nem norm�lis!

Mindk�t fiatal Pitonra emelte a tekintet�t, mintha t�le v�rn�k a megold�st. A f�rfi sz�tt�rta a kezeit, jelezve, hogy � is ugyanolyan tan�cstalan, mint �k.

- T�nj�nk el innen, majd otthon megbesz�lj�k – sz�lalt meg v�g�l halkan, �s Harry egyet�rtett vele. A helyt�l kir�zta a hideg, �s nem csak az itt v�vott Voldemort elleni utols� harca miatt, hanem a furcsa helyzet miatt is, amit most �t�ltek.

Nem is mert arra gondolni, hogy mi t�rt�nhetett a horcruxszal, �s arra meg v�gk�pp, hogy Piton t�nyleg l�lekhurcol�v� v�lt-e.

Mindh�rman egy-egy b�gre te�val a kez�kben pr�b�ltak valami �rtelmes magyar�zatot tal�lni arra, ami a Gringottsban t�rt�nt. Egy ideig mindannyian �tleteket vetettek fel, de egyik sem t�nt igaz�n hihet�nek, �s b�r Harry rem�nykedett benne, hogy nincs igaza, m�gis rossz �rz�se volt.

- Lehets�ges, hogy a horcrux rosszul reag�lt arra, hogy megpiszk�ltam– sz�lalt meg Piton. – Lehet, hogy egy egyszer� reakci� volt arra, hogy b�ntottam.

- Vagy lehet, hogy Voldemort �jabb tr�kk�s megold�sa arra, hogyha valaki valamilyen m�don megpr�b�l �rtani a horcrux�nak, akkor a l�lekdarab r�gt�n �tsz�ll az illet�be – jegyezte meg Harry s�t�ten.

Hermione felismerhetetlen hangot adott ki.

- Ennyire hihetetlen? – n�zett a l�nyra.

- Pont az a baj, hogy nem – v�laszolt Hermione szomor�an.

Teljes csend honolt az �tkez�n, senki sem mert, vagy nem akart megsz�lalni.

- Tegy�k talonba a dolgot – s�hajtotta v�g�l a f�rfi, majd fel�llt. – Megyek, megpr�b�lok pihenni.

A k�t fiatal b�lintott, �s miut�n Piton els�t�lt, f�lve n�ztek �ssze. Agg�dva b�mult�k egym�st, de nem tudtak mit mondani, �gy nem is er�ltett�k a t�rsalg�st.

Harry lemond� s�hajjal pr�b�lta elterelni a t�m�t.

- Hogy van Flammy?

- Nem enged mag�hoz k�zel senkit. Any��k hal�ls�padtan j�rk�lnak eg�sz nap, m�r kivettek egy h�nap szabads�got, mert fogalmuk sincs, hogy meddig fog tartani ez az eg�sz. A h�gom nem besz�l senkivel, nem akar tal�lkozni senkivel, �s nem enged be senkit a szob�j�ba. Pr�b�ljuk nem er�ltetni a dolgokat, de nem tudom, meddig b�rjuk n�zni, amit csin�l.

- K�rd�s, hogy egy�ltal�n mit csin�l?

- Nem tudom. Nappal f�leg alszik, �jszaka, mikor mi alszunk, elv�gez mindent, amire sz�ks�ge van, de legt�bbsz�r akkor is alszik. Szoktam hallani, amikor els�t�l a szob�m el�tt. Tegnap v�ltottam vele n�h�ny sz�t, de csak inger�lten v�laszolgatott, �s gyorsan elt�nt a szob�j�ban.

Harry b�ntudatosan n�zett a l�ny szem�be, �s fogalma sem volt, hogy mit mondhatna.

- Van valami halv�ny sejt�sed, hogy mi�rt hozz�d j�tt el�sz�r? – k�rdezte meg �jra Hermione, �s Harry gyomra g�rcsbe r�ndult.

- Van.

- �s mi az, ha tudhatom?

- Nem tudom, hogy mennyire tartozik r�d – felelte, mik�zben fel�llt, �s kib�mult az ablakon. Mindegy volt, hogy hova n�z, csak ne Hermion�ra.

- Harry, k�rlek, ne kelljen mindent harap�fog�val kih�znom bel�led! Igenis r�m tartozik, elv�gre a h�gomr�l van sz�.

- Az unokatestv�redr�l – helyesb�tett Harry.

- Ne mer�szeld megk�rd�jelezni, hogy mennyire tartom a testv�remnek Flammyt – morogta Hermione, �s Harry tudta, hogy most nagyon megb�ntotta a l�nyt.

- Sajn�lom, �n csak... – hebegte, miut�n ism�t visszafordult Hermion�hoz. – Nem akartam, egyszer�en csak... �gy �rzem, nincs jogom besz�lni neked ezekr�l a dolgokr�l.

- Nincs jogod, vagy nem akarsz?

- Is-is.

- Harry, te vagy az egyetlen, akinek legal�bb halv�ny sejt�se lehet arr�l, hogy mi t�rt�nhetett vele. K�rlek, seg�ts nek�nk kital�lni, hogy mi baja.

- Nem tudom, Hermione, �s hidd el, ez sem fog seg�teni, de ha annyira akarod, elmondhatom.

A l�ny v�rakoz�an n�zett r�, de Harrynek nem j�ttek a sz�j�ra a szavak. Hogyan mondja el?

- Miel�tt elt�nt, mi... – de nem tudta befejezni a mondatot. Hogyan vallja be, hogy kiab�lt Flammyvel?

Hermione teljesen els�padt, �s �gy t�nt, a lehet� legrosszabb k�vetkeztet�st vonta le ebb�l a f�l mondatb�l, ez�rt Harry gyorsan folytatta.

- ... sz�val volt egy el�g kellemetlen vit�nk – ny�gte ki v�g�l.

- �s mir�l?

- Elmondta, hogy szerelmes bel�m. – Kimondta, �s nem is volt olyan neh�z.

�gy t�nt, Hermion�t annyira nem lepi meg a dolog, ink�bb a folytat�sra lenne k�v�ncsi.

- �n pedig elmondtam neki, hogy �n is kedvelem, de... sz�val ez nem olyan – hebegte. – V�g�l m�r kiab�ltam vele – vallotta be.

- Mit mondt�l neki? – k�rdezte Hermione.

- �n... mindenf�le h�lyes�get, m�r a fel�re sem eml�kszem, de akkor borult ki teljesen, mikor megeml�tettem neki Ginnyt.

Hermione vett egy m�ly leveg�t, de nem f�z�tt semmi komment�rt a Weasley l�nyhoz.

- Ezzel t�nyleg nem jutottunk el�r�bb. Megtenn�d nekem, hogy megpr�b�lsz visszaeml�kezni arra, hogy konkr�tan mit mondt�l neki?

A l�ny egy�ltal�n nem t�nt m�rgesnek, ink�bb csak agg�dott.

- Sajn�lom, Hermione, tudom, hogy az eg�sz miattam van. Egyszer�en nem eml�kszem, t�l d�h�s voltam, hogy figyeljek arra, hogy mit besz�lek.

- Rendben. Az�rt, ha valami eszedbe jutna, ugye elmondod?

- Persze. Haragszol r�m?

Semmi sem mutatta azt, hogy m�rges lenne r�, de Harry tartott t�le.

- Ink�bb csal�dott vagyok – felelte a l�ny.

Harry nem tudta, mit mondhatna erre, ink�bb csendben maradt. Meg�rdemelte, hiszen pocs�kul viselkedett a l�nnyal, de sz�ven �t�tte ez a p�r sz�.

Hermione sem sz�lt t�bbet, csup�n gyorsan elk�sz�nt, �s elt�nt a h�zb�l. Harry mag�ra maradt az �nv�ddal, a b�ntudattal �s a f�lelmeivel.

Nem akart egyed�l lenni, de nem akarta Piton sem zavarni, hiszen t�nyleg kimer�ltnek t�nt, mikor magukra hagyta �ket. Gondolt egyet, �s mag�ra kapta az egyik feh�r k�peny�t.

A j�l ismert, b�r r�g l�tott h�zik� ugyan�gy n�zett ki, mint m�sf�l �ve, amikor utolj�ra l�tta. Az Od� l�tv�nya olyan sok sz�p eml�ket �bresztett benne, hogy mosolyognia kellett, de ugyanakkor sok szomor� eml�k is az esz�be jutott, �gy vegyes �rz�sekkel n�zte azt a helyet, amit valaha az otthon�nak tekintett.

Sokszor gondolt arra, hogy megl�togathatn� a Weasley csal�dot, �s b�r nagyon sokszor eleve elvetette az �tletet, de az is el�fordult, hogy k�zvetlen�l a hoppan�l�s el�tt futamodott meg. Itt volt az ideje, hogy megbocs�sson nekik, �s hagyja, hogy neki is megbocs�ssanak.

Halkan kopogott az ajt�n, �s v�rt. Egy pillanat m�lva Mrs. Weasley jelent meg a sz�lesre t�rt ajt� m�g�tt.

- Harry – sz�lalt meg elf�l� hangon, miut�n v�gign�zett rajta.

T�l sokat v�ltozott az elm�lt k�t �vben, de annyit nem, hogy ne lehessen felismerni, ink�bb csak annyira, hogy mindenki fur�n-elismer�en n�zzen r�.

- Sokat v�ltozt�l, mi�ta nem l�ttalak – mondta neki a n�, majd betess�kelte a h�zba, �s egy fullaszt� �lel�sben r�szes�tette. Harry vissza�lelt, mintha ez a vil�g legterm�szetesebb dolga lenne, �s sohasem t�rt�nt volna semmi, ami ezt megv�ltoztatta volna.

Harry tudta, hogy ez �gy term�szetes, hiszen � ide tartozik.

- Nagyon �r�l�k, hogy l�tlak – engedte el a fi�t.

- �n is nagyon �r�l�k – v�laszolta egy halv�ny mosoly k�s�ret�ben.

- Nem vagy �hes? �pp most k�sz�lt el az eb�d – k�rdezte az asszonys�g.

- Nem, k�sz�n�m.

Nem mert enni semmit, egyszer�en nem csak, hogy nem volt �tv�gya, de att�l is f�lt, hogy a gyomra most mindent kiadna, amit bevesz.

- Hogy van Mr. Weasley? – k�rdezte hirtelen, mikor eljutott a tudat�ig, mi�rt is ennyire �res a h�z.

- A gy�gy�t�k azt rem�lik, hogy n�h�ny h�ten bel�l m�r hazaengedhetik – s�hajtotta Mrs. Weasley. – Igaz�n ideje lenne egy �v ut�n, nagyon �res a h�z n�lk�le.

Harry halv�ny, b�ztat� mosolyt k�ld�tt a n� fel�, aki viszonozta azt.

- Annyira j� l�tni t�ged – ism�telte meg a n�h�ny perce elhangzottakat. – L�tom, hogy a l�baddal van valami baj, Ginny eml�tette n�h�ny napja, hogy tal�lkozott veled a temet�ben, �s mondta, hogy nem gy�gyult�l meg teljesen.

- Nos, igen – felelte teljes zavarban. – A gy�gy�t�k nem tudtak mit kezdeni a l�bammal, de legal�bb tudok j�rni.

- �rtem – b�lintott a n� elszontyolodva.

Egy darabig csendben �ltek, v�g�l Harry sz�lalt meg el�sz�r.

- Igaz�b�l Ginnyt akartam megk�rdezni, hogy nincs-e kedve elj�nni velem megl�togatni Neville-t.

- Reggel elment itthonr�l, valamikor mostan�ban kellene meg�rkeznie – b�ztatta Mrs. Weasley, majd a sokmutat�s �r�ra tekintett.

Harry legnagyobb meglepet�s�re az � arck�pe is szerepelt az egyik �ra mutat�j�n.

- M�r �ton is van – sz�lalt meg a n�, tov�bbra is az �r�t figyelve, majd egy perccel k�s�bb Ginny l�pett be az ajt�n.

Meglepetten fordult az asztal fel�, ahol Harry �cs�rg�tt.

- Szia.

- Szia, Harry. Csak nem r�m v�rtatok az eb�ddel?

- Nem eg�szen – felelte a fi�. – Nincs kedved megl�togatni velem Neville-t?

- De, persze, csak �hen halok – mosolygott r�.

N�mi unszol�s �r�n Harry is megevett egy t�ny�r levest, de t�bbet nem mert, mert m�g mindig �gy �rezte, mintha csom�t k�t�ttek volna az �sszes bels� szerv�re. Elfog�dottan b�cs�zott el Mollyt�l, �s azt is meg�g�rte, hogy m�skor is beugrik m�g l�togat�ba.

Egy �ra m�lva m�r a Szent Mung�ban voltak, �s Neville �gya mellett �ltek.

- Milyen ironikus az �let – sz�lalt meg Ginny, mik�zben n�zte a szuny�k�l� fi�t, aki �gy olyannak t�nt, mint b�rki m�s, amikor alszik.

- Igen, az – felelte szomor�an Harry, mik�zben tekintete a Neville mellett fekv� k�t emberre v�ndorolt: a fi� sz�leire.

Neville lassan �bredezni kezdett, �s mikor megl�tta k�t l�togat�j�t, egy darabig csak �veges szemmel n�zett r�juk, �s Harry tudta, hogy most sem ismeri fel �ket.

- Szia Neville, Harry vagyok – mutatkozott be, mint minden l�togat�sa alkalm�val. – � itt Ginny. A bar�taid vagyunk.

A fi� n�zte �ket egy darabig, majd halkan visszak�sz�nt.

- Szia Harry, szia Ginny.

- Hoztam neked csokib�k�t, amit nagyon szeretsz – vett el� a zseb�b�l n�h�ny darabot, �s �tadta a fi�nak.

Neville n�zte egy darabig, majd kez�be vette, �s megpr�b�lt beleharapni. Harry kivette a kez�b�l, kibontotta, �s �gy adta vissza neki. A b�ka nem �lt meg egy helyben, �gy Harrynek kellett elkapnia, hogy azt�n Neville megint elengedje. Ezt egy darabig elj�tszott�k, mik�zben a fi� gyermeki kacag�sa bet�lt�tte a szob�t.