16. Fejezet - Mag�n�gy

- Ezt meg hogy �rti? – R�ndult h�tra Harry. Igaz m�r megb�zott Pitonban, de ez a bizalom, m�g nem volt annyira er�s, hogy a jelenl�t�ben megigya azt az �tkozott b�jitalt! De az is lehet, hogy ezzel jav�tani tudna valamit a kapcsolatukon…De ilyen �ron m�r ez sem t�nt annyira fontosnak…
- Mi a gond Potter? Csak nem megijedt�l? Att�l f�lsz, hogy kifecseged nekem a kis titkaidat, �s �n m�r szaladok is vel�k a S�t�t Nagy�rhoz?
- Nem err�l van sz�, de…
- Akkor ne raboljuk egym�s idej�t Potter. �n m�r hozz�szoktam, hogy nem alszom, de k�tlem, hogy te j�l b�rn�d. Ne f�lj nem szeretn�m r�d pazarolni az eg�szet, csup�n h�rom cseppet. – mondta a b�jitalmester, de hangj�b�l m�s is ki�rz�d�tt, mint kaj�n �r�m. Harry ebben a percben nagyon is szeretett volna belel�tni a f�rfi fej�be, de sajnos erre m�g nem volt k�pes. – Tal�n m�gsem vagy olyan b�tor, mint ahogy azt a „kis t�l�l�r�l” tartj�k. T�l sok minden der�lne ki igaz? – sziszegte tov�bb Piton.
Nem �rtette hogyan, de Harry �szre vett valamit. Valamit a tan�r szem�ben, de az eg�sz csak egy pillanatig tartott. Nem merte elhinni, amit l�tott. Mintha Piton f�lne… F�l, hogy � m�g mindig nem b�zik benne.
De ott volt a bizonytalans�g, hogy mi lesz, ha ez valami csapda? Mindazon�ltal Piton nem �lte meg Dumbledoret s�t, � mentette meg az igazgat� �let�t. Azt is tudta, hogy a volt b�jital tan�ra hergelni pr�b�lja, hogy meggondolatlanul megigya azt a l�tty�t. De v�g�l is nincs olyan titka, ami annyira k�nos lenne sz�m�ra… Esz�be jutott valami…

Mikor Piton mondta volna tov�bb a mag��t, � k�zbev�gott…
-Igaza van tan�r�r, megiszom a b�jitalt, de… - itt rem�nykedett, hogy nem megy t�l messzire – csak �nnel egy�tt.

Megfagyott k�r�l�tt�k a leveg�, Piton sok�ig nem reag�lt semmit, de mikor m�gis, att�l Harry teljesen led�bbent. Perselus Piton halv�ny f�lmosollyal, elismer�en b�lintott!
-J�lvan Potter, m�gis b�tor vagy, vagy �pp vakmer�, de mindegy is. Sajnos nem tehetek eleget a k�r�snek, mert az �n birtokomban egy kicsit nagyobb s�ly� inform�ci�k vannak, mint a ti�dben.
-�rtem… - Igyekezett id�t nyerni. - �s honnan tudhatn�m, hogy �n val�ban Perselus Piton?
- Nos ez val�ban jogos k�rd�s, de ebben nem lehetsz teljesen biztos…
Mikor Harry r�n�zett r�j�tt, hogy ilyen g�nyos mosolya csak egy embernek van. Hirtelen d�nt�tt, �s cselekedett. Odal�pett a tan�r asztal�hoz, �s sz�j�hoz emelte a b�jitallal teli kis �vegcs�t. Mire Piton reag�lhatott volna m�r le is nyelte azt a h�rom cseppet, amit az im�nt a sz�j�ba kim�rt. Megborzongott. �gy �rezte, az �letben t�bbet nem lenne k�pes hazudni. Valami mintha g�tolta volna agy�nak azt a r�sz�t, �gy m�r csak az igazs�g maradt. Piton arca megenyh�lt.

- K�sz�n�m, hogy megtisztel bizalm�val Mr. Potter, ezt nagyra �rt�kelem, hogy l�ssa mennyire…- Nem fejezte be a mondatot, de amit ezut�n tett, minden bizony�t�kn�l t�bbet �rt a fi�nak. � is felemelte az �veget, �s lenyelt h�rom cseppet annak tartalm�b�l.
Egy teljes percig csak n�zt�k egym�st, mikor Harry sz�j�n kics�szott egy k�rd�s.
- Ezt mi�rt tette? – k�rdezte d�bbenten.
�gy t�nt, mintha Piton azon gondolkozna, hogy val�ban j� �tlet volt e a r�sz�r�l, az el�bbi cselekedete, de v�g�l megsz�lalt.
- Az�rt, mert te is megb�zol bennem, �s ez sokat …jelent…nekem – l�tszott, hogy nehez�re esik kiejteni ezeket a szavakat, �s mintha enyhe p�r is megjelent volna az arc�n. – Szerettem volna, ha te is tudod, hogy b�zom benned...
- Mi�rt? – k�rdezte ism�t Harry.
- Mert az ut�bbi napokban r�j�ttem, hogy m�gsem az vagy, akinek hittelek.
- Mi…
- El�g legyen Potter! Most �n j�v�k! – sz�lt kiss�g inger�lten a b�jitalmester. – Kezdj�k egy bemeleg�t� k�rd�ssel…m�sod�ves korotokban ti k�sz�tettetek sz�zf�l� f�zetet a bar�taiddal?- k�rdezte vontatottan, mint aki m�r sejti a v�laszt.
- Igen, tan�r�r.
- Biztos voltam benne… A m�sodik k�rd�sem; Tudja valaki rajtad k�v�l, hogy Dumbledore �letben van?
- Igen tan�r�r. Hermione azt hiszem tudja, de nem �n mondtam el neki, mag�t�l r�j�tt. – ez mindenk�ppen igaz volt, hiszen a l�ny r�gt�n levonta a k�vetkeztet�st, amint megtudta, hogy kihez megy k�l�n�r�ra. – Mi�rt b�nik �gy a tan�tv�nyaival, ahogy? – tette fel gyorsan saj�t k�rd�s�t, nehogy Piton megel�zze.
- Engem mindig is leny�g�ztek a b�jitalok. Azt szeretn�m, ha mindenki meg�rten� mi�rt, de ezt csak �gy tudom meg�rtetni a tan�tv�nyaimmal, ha min�l t�bb ismeretet szereznek. Ha nem lenn�k vel�k szigor�, senki nem foglalkozna a tant�rggyal, csak akit �rdekel. Ny�lv�n neked is felt�nt, hogy melyik az a tant�rgy, amivel a di�kok a legt�bbet foglalkoznak, ezt csak �gy lehet el�rni a b�jitalok eset�ben… Azut�n, hogy belen�zt�l a mereng�mbe- itt Piton arca megfesz�lt , de egy pillanattal k�s�bb ism�t nyugodt volt- mit �rezt�l?
Harry furcs�lta, hogy a f�rfi ilyet k�rdez t�le, kicsit meg is ijedt. Erre a t�m�ra nem gondolt, miel�tt megitta a b�jitalt, ez t�l �rz�keny pont. M�gsem tudta meg�llni a v�laszt. Kicsit haragudott a tan�rra, de elhat�rozta, hogy amint lehet visza v�g.
- d�h�t, �s csal�dotts�got! Csal�dtam ap�mban �s haragudtam r�. Nem �rtettem, hogy volt k�pes ilyet tenni. Mindenkit�l azt hallottam eg�sz �letemben, hogy milyen nagyszer� ember is volt �, de most l�thattam, hogy nem. Nem akartam, hogy mindenki hozz�hasonl�tson! – nem tudta meg�llni, egy k�nnycsepp lecsordult az arc�n, de nem t�r�d�tt vele, ink�bb gyorsan feltette saj�t, rem�nyei szerint „bossz� k�rd�s�t” – Mi�rt b�zik meg mag�ban Dumbledore felt�tel n�lk�l?
Piton szeme v�szesen megvillant, �s l�tszott rajta, hogy nem akar v�laszolni, de az igazs�gsz�rum nem hagyta mag�t.
- Az�rt mert. . .- a f�rfi szemmel l�that�lag remegett, lehunyta szemeit, de nem folytatta, csak motyogott maga el�. L�tszott rajta, hogy megpr�b�lja legy�zni a b�jitalt. Harry legsz�vesebben kereket oldott volna, mert �rezte, ha a tan�rnak siker�l fel�lkerekednie a sz�rumon, � semmi j�ra nem sz�m�that. Ekkor viszont olyan dolog t�rt�nt, amire nem sz�m�tott. Hallotta ahogy nyikorog az ajt�, de miel�tt m�g h�tran�zhetett volna, egy hang megel�zte:
- Finite incantatem! – mire Perselus Piton v�gre kinyitotta szemeit, �s az igazgat�ra n�zett, majd biccentett. Dumbledore most Harryt oldotta fel a b�jital hat�sa al�l, de miut�n v�gzett sem vette le r�la tekintet�t.
- Dumbledore professzor! – ki�ltott a fi� meglep�dve. – Hogyan j�tt le, hiszen megl�thatt�k volna.
- Nekem nem sz�ks�ges l�thatatlann� t�v� k�peny, ahoz hogy l�thatatlan legyek Harry, de mintha m�r sz�ba ker�lt volna egyszer k�zt�nk – n�zett a fi�ra cinkosan az igazgat�. Azt�n tekintete megkomolyodott, �s �gy n�zett le a fi�ra- ahogy az is, hogy az el�bbi t�m�tok Perselussal, csak r� �s r�m tartozik.
Harry igazat adott az id�s var�zsl�nak.
- Igaza van uram, eln�z�st k�rek.
- ami igaz�n meglepte az volt, hogy Piton egy sz�t sem sz�lt. Csak visza �lt az �r�asztala m�g�. – tan�r�r – fordult a b�jitalmesterhez, de az csak intett, hogy �rti a k�rd�st, �s az ajt� fel� biccentett, hogy t�vozhat.
Annyira f�radt volt, hogy nem kellett neki k�tszer mondani. Nagy nehezen felm�szott a v�gtelen sz�m� l�pcs�n a Griffend�l toronyhoz, hogy azt�n a h�l�term�be l�pve, ruh�val egy�tt bed�lj�n az �gyba �s engedje, hogy elragadj�k az �lmok.