8. fejezet-Susan Ray

Aznap este nyugodtan alhatott, mert m�snap nem v�rt r� semmi kellemetlen. �pp ellenkez�leg, egy felh�tlen napot t�lthetett el pihen�ssel �s Hagriddal… Na �s persze gyakorl�ssal. Mikor reggel fel�bredt meglepte, hogy meddig alhatott, m�g a reggeli is k�l�n�sen �zlett neki, �s el�gedetten mosolyodott el arra a gondolatra, hogy ma v�gre j�napja lesz. M�g nem tudta, hogy t�ved.
Mivel k�t �ra m�lva, m�r felett�bb egyed�l �rezte mag�t, el�rkezettnek l�tta az id�t, hogy megl�togassa Hagridot. Nem l�tta �t a temet�s �ta, �s �szint�n agg�dott, hogy milyen �llapotban fogja tal�lni. Mikor les�t�lt a m�rv�nyl�pcs�n egy n� j�tt vele szemben – „Lehet, hogy az �j SVK tan�r?” – Gondolta mag�ban. Mikor jobban megn�zte mag�nak l�tta meg igaz�n sz�ps�g�t. F�nyesen fekete, gondosan f�s�lt, egyenes haj�t l�tva, Harry sz�gyenkezve gondolt saj�tj�ra, amely mint mindig most is ellen�llt b�rmi nem� f�s�l�snek. Karcs� termet�r�l, �s finom feh�r arc�r�l senki nem gondoln�, hogy lehetett ak�r egy kis k�ze is a s�t�t var�zslatokhoz, de a fi� megtanulta, hogy ne higgyen a l�tszatnak, mert az b�rmikor becsaphatja. �s abban a pillanatban biztoss� v�lt, hogy a l�tszat csal, mikor tekintet�k tal�lkozott egy pillanatra, �s a n� barna szemeiben egy cs�ppnyi melegs�get sem l�tott, ann�l ink�bb ravaszs�g, f�l�nyess�g, �s elt�k�lts�g t�kr�z�d�tt benn�k. Olyan benyom�st keltett, mintha �lland�an k�szenl�tben �llna. Harry megdermedt egy pillanatra az �lm�ny hat�s�ra, �s m�r abban a percben tudta, hogy lesz m�g dolga ezzel a n�vel.
R� gondolt, mik�zben �ts�t�lt a parkon. „Majd megk�rdezem Hagridot” – gondolta. V�g�l meg�llt a vad�rlak el�tt, s�hajtott egy m�lyet, majd bekopogott az ajt�n. Odabentr�l azonnal felhangzott a j�lismert menyd�rg�sszer� ugat�s amelyet Hagrid rendreutas�t� hangja k�vetett – Vissza Agyar! -, majd az ajt� hamarosan kit�rult, �s felt�nt m�g�tte az agyarral k�szk�d� Hagrid. Ekkor becsapott a sz�l az ajt�n �s a kuty�val birk�z� vad�rnek t�sszentenie kellett a huzatban megb�v� porszemekt�l. Ezzel eld�lt a k�zelharc kimenetele, ugyanis a k�vetkez� pillanatban Agyar m�r a tehetetlen�l kap�l�z� Harry arc�t nyaldosta, aki minden erej�vel pr�b�lta lel�kni mag�r�l a nagytermet� �llatot, hogy v�gre fel�llhasson a f�ldr�l, ahova az tasz�totta �t.
Szerencs�re Hagrid viszonylag hamar reag�lt, �s miut�n rendre utas�totta agyart, felseg�tette az arc�t b�szen t�r�lget� fi�t.
- Szervusz Harry! – sz�lt boldogan, majd hirtelen mag�hoz r�ntotta �t, �s egy csontropogtat� �lel�sben r�szes�tette.
- Szia Hagrid! – ny�gte, mik�zben elh�z�dott �s megviselt iz�leteit massz�rozta. K�zben egy boldog mosoly is megjelent az arc�n. �r�lt, hogy �jra l�thatja kedvenc �ri�s�t ,r�ad�sul �gy t�nt, hogy m�r teljesen �sszeszedte mag�t.
Hagrid betess�kelte �t a vad�szlakba, mik�zben nem gy�zte ragozni, mennyire �r�l a fi�nak. �ppen csokis s�tit k�n�lt, amit vend�ge udvariasan visszautas�tott, mikor Harrynek esz�be jutott valami:
- Nem tudsz r�la, hogy j�tt e �j tan�r?- k�rdezte – mert lefel� j�vet �sszefutottam egy n�vel. Gondoltam te tal�n tudsz valamit.
- Igen, lehets�ges, hogy �j tan�r volt, mert ha j�l tudom SVK tan�r, se B�jitaltan tan�r nincs. Elk�pzelhet�, hogy m�r tal�lkoztam vele… Mond csak, hogy n�zett ki? – �rdekl�d�tt Hagrid.
Harry pr�b�lt felid�zni a n� alakj�t, de nem volt neh�z dolga. M�g mindig tiszt�n l�tta maga el�tt azokat a szemeket. Elmondta h�t, �s a vad�r csak b�lintott.
- Igen, m�r tal�lkoztunk. Nem lehet k�nnyen elfelejteni. �, ha j�l tudom…
Miel�tt azonban befejezhette volna mondat�t, kopogtat�s szak�totta f�lbe. Mindketten �sszerezzentek a hirtelen zaj hat�s�ra. Agyar, aki a kandall� el�tt hevert b�k�sen, s egy kicsit durc�san, hogy nem k�sz�nthette Harryt ahogy � szerette volna, nyomban az ajt�n�l termett �s onnan ugatta lelkesen az ismeretlen �rkez�t. – Nyughass Agyar! – sz�lt r� Hagrid a lelkesed�s�b�l mit sem veszt� kuty�ra, majd ajt�t nyitott. Mikor bel�pett az �rkez�, a fi� r�gt�n l�tta, hogy az a n� az, akir�l az im�nt sz� volt k�zt�k. Az csak egy biccent�ssel jelezte, hogy �szrevette Harry jelenl�t�t, �gy t�nt, mintha sietne.
- �dv�zl�m, Susan Ray vagyok �s Minerva McGalagonyhoz j�ttem, besz�lnem kell vele, de odaf�nn egy lelket sem tal�ltam. – mindezt olyan halkan mondta, hogy Harrynek komoly er�fesz�t�s�be ker�lt meghallani. A n� hangja k�l�nleges selymesen l�gy volt, de ugyanakkor lehetett benne hallani valami fels�bbrend�s�get, illetve k�z�mb�ss�get. – �n vagyok az �j B�jitaltan tan�r. – fejezte be v�g�l, majd egy fut� pillant�st vetett a fi� fel�.
�gy l�tszott, Hagridot nem zavarja, az amit a n� hangj�ban hallani lehetett, �s szinte ked�lyesen v�laszolt. – �n pedig Rubeus Hagrid vagyok, a Roxfort kulcs �s h�zt�j �rz�je. Ha �hajtja sz�vesen felk�s�rem az igazgat� irod�ba. – Susan Ray elfogadta ugyan a felk�n�lt seg�ts�get, de l�tszott rajta, hogy a legcsek�lyebb lelkesed�s n�lk�l.
Miel�tt a vad�r kil�pett volna a kunyh�b�l, m�g sz�lt Harrynek, hogy miut�n ezt elint�zte, m�g lenne egy kis dolga a rengetegben, ez�rt majd m�skor bep�tolj�k, azzal kil�pett a naps�t�ses parkba �s a fi� egyed�l maradt. M�g egy ideig elm�l�zva vakargatta Agyar f�le t�v�t, azon gondolkodva, hogy vajon mi�rt �rzett ugyanolyan nyugtalans�got a n� jelenl�t�t�l, mint mikor el�sz�r l�tta Pitont.
Erre a gondolatra belehas�tott a felismer�s, hogy mindj�rt egy �ra, �s � m�g nem gyakorolt semmit, pedig legk�zelebb mindenk�ppen leakarta gy�zni a Legilimens b�b�jt. Most t�nyleg fontosnak �rezte. M�r csak egy nyugodt helyet kell keresnie, ahol nem zavarja senki. M�r tudta is hova megy. A kviddics p�ly�n, ny�r l�v�n biztosan nincs senki. El is indult, s mikor oda�rt, d�bbenten vette �szre, hogy m�g sincs egyed�l. Perselus Piton az egyik lel�t�n �lt, t�rd�n k�ny�k�lve temette tenyer�be arc�t. Harry zavarba j�tt hirtelen, hiszen m�g sosem l�tta ilyen �llapotban tan�r�t. Hirtelen nem is tudta mihez kezdjen, legink�bb elfutott volna, Piton nehogy megl�ssa, hogy ilyen �llapotban l�tta �t, de k�s� volt, mert ekkor a f�rfi �gy kapta oda tekintet�t, mintha csak a nev�n sz�l�tott�k volna.

k�vetkez� fejezet