2. fejezet

A gy�tr� hideg

A hal�lf�lelem lett �rr� rajtam, mikor a k�mzs�s, csukly�s alakok lek�s�rtek az azkabani cell�mba, �s az addig sokak �ltal nagyk�p�s�gnek hitt vakmer� b�tors�gom teljesen elp�rolgott, amikor el�sz�r �reztem egy dementor hideg, sz�vet megdermeszt� lehelet�t. �gy �reztem, majd bele �r�l�k, amikor elkezdtek felsz�nre t�rni a legrosszabb eml�keim �s f�lelmeim, fejem �s a mellkasom majd sz�tszakadt.

L�ttam a sz�leim megvet� arc�t, amikor kider�lt, hogy a Griffend�lbe ker�ltem �s nem a Mardek�rba, �s az els� fagyos �s veszeked�ssel teli kar�csonyt, ami ezut�n otthon fogadott. L�ttam ap�m d�ht�l eltorzult arc�t, amint er�szakkal pr�b�l r�venni arra, hogy viselkedjek �gy, ahogy az egy hal�lfal� gyerek�hez illik �s ne �gy, mint egy irgalmas szamarit�nus, aki megv�di a gyeng�ket.

De tov�bb nem �z�nl�ttek az eml�kek, mert l�k�st �reztem a h�tamon, �s egy nyirkos, koszos padl�ra zuhantam. Reszketve pr�b�ltam fel�llni �s k�r�l n�zni, de a rossz eml�kek csak �z�nl�ttek, �s a megr�zk�dtat�st�l g�rnyedve, r�zk�dva kuporodtam �ssze a padl�n. Csendesen zokogni kezdtem, �s hamarosan elnyomott az �lom.

Arra �bredtem, hogy a szomsz�d cell�ban valaki eszeveszett�l, az �r�let k�ts�gbe esett hangj�n �v�lt �s teljes er�b�l puszta k�zzel, kaparja a falat. Hallottam a k�rme csikorg�s�t, ahogy rem�nyvesztetten keresi a nem l�tez� kiutat. Ekkor balj�s gondolatok f�rk�ztek tompa agyamba arr�l, hogy teljesen �r�lten t�pkedem a hajam, elvesztem a j�zan eszem, �s t�r�tt l�lekkel veget�lok itt, am�g valamelyik dementor meg nem „aj�nd�koz” jeges cs�kj�val.

Ett�l elborzadva elkezdett �rlel�dni bennem az a gondolat, hogy nem akarok megt�bolyodni, mert nem vagyok gyilkos, �rtatlan vagyok, igen is �rtatlan. �s ekkor eszembe jutottak az el�z� napok sz�rny�s�gei. K�nnyek g�rd�ltek le az arcomon percek alatt el�rasztva az arcomat �s ruh�mat, de nem t�r�dtem vele.

Kavarg� gondolatok �ml�ttek �s t�rtek utat a fejemben meg�ll�thatatlanul. El�sz�r Lily �s James az esk�v�j�k�n, ahogy boldogan a j�v�j�ket tervezt�k, ezut�n felr�mlett halotts�padt arcuk, amint holtan fek�dtek a h�zuk padl�j�n, �s v�g�l a kis Harry, amint elhagyatottan, t�grany�lt smaragz�ld szemekkel pislog az �t k�r�lvev� s�t�ts�gbe kil�t�stalanul. De ekkor megint, mint jeges karmok, ragad meg a hideg jelezv�n, hogy a dementorok elkezdt�k napi k�nz�sukat, ami abb�l �ll, hogy kegyetlen er�vel pr�b�lj�k kiszak�tani az emberb�l a j�t, de nem adom fel, hanem g�rcs�sen kapaszkodom a felejthetetlen roxforti �veim eml�keire, amelyek n�mi rem�nnyel �s er�vel t�ltenek fel. Mivel a dementor nem tudott mit kezdeni �jdons�lt „er�mmel” ezen a napon, hamar b�k�n hagyott.

�jra egyed�l voltam, �s �jabb eml�kek jutottak eszembe. Felvillantak a boldog, f�ktelen kviddics meccsek, amelyeket Jamessel v�vtunk, Remus �s Peter b�tor�t� szavai minden j�t�k el�tt, a k�z�s cs�nytev�sek, �s felh�tlen nevet�sek. De mindez a m�lt, amit m�r nem lehet visszahozni �jra, mert �r�kre elveszett.

�, kedves Remus ugyan mi lehet most veled?! Mit �rezhetsz? Mit gondolhatsz most r�lam? Biztosan tudom, hogy most gy�l�lsz, �s megvetsz, de honnan is tudhatn�d, hisz csak n�gyen tudtuk arr�l, hogy ki a titokgazda Lily, James, Peter �s �n. B�rcsak elmondhatn�m neked, vagy Albusnak az igazat! B�rcsak hinn�tek nekem! De ez csak hi� �br�nd, soha nem hinn�tek el, amit mondok, mert a szemetekben most egy aljas szen�t gyilkos vagyok, aki el�rulta a bar�tait �s most b�nh�dik �rte.

Nem b�rtam tov�bb. �gy �reztem valamit tennem kell, mert menten meg�r�l�k. Hirtelen eszembe jutott valami, �s er�teljesen koncentr�lni kezdtem, minden idegsz�lam megfesz�lt. Sok keserves koncentr�l�ssal t�lt�tt perc ut�n siker�lt kuty�v� v�ltoznom, �gy jobban el tudtam viselni a dementorok dermeszt� k�zels�g�t, de sajnos nem tartott sok�ig, mert nem volt p�lc�m, amivel tart�sabb �talakul�st tudtam volna el�rni. �gy hamarosan visszaalakultam, de el�tte m�g egy keserveset von�tottam, amivel csak azt �rtem el, hogy k�t dementor bej�tt �s nagy r�m�letemre most egy hang is megsz�lalt a fejemben, az egyik s�t�t d�mon�.

V�szj�sl� magas hangon a k�vetkez�ket mondta mik�zben szorongatott.

- Black, na mi van, az idegeid m�ris felmondt�k a szolg�latot? De ne agg�dj, ha �gy folytatod, hamarosan megv�lt�st nyersz. Akarod most r�gt�n? – sz�lt �s hal�los h�rg�ssel visszhangz�, s�t�ni kacajba kezdett.

Kisid� ut�n elhagyt�k a cell�mat, �s �n remegve kuporogtam a padl�n, �resen, kil�t�stalanul meredtem a semmibe, m�g el nem �jultam. A kavarg� k�d�n, ami r�m borult m�g l�ttam a nevet� bar�taim rem�nyt kelt� arc�t, de ezeket hamarosan kavarg� r�m�lmok v�ltott�k fel, amelyek az �r�k kil�t�stalan rem�nyn�lk�li s�t�ts�g �g�ret�vel kecsegtettek, amib�l nincs vissza�t, nincs �let.

A k�vetkez� �vek �gy teltek, peregtek, mint homok�r�ban a szemek, �s megtapasztaltam milyen �r�k a gy�trelmes hideg s�t�ts�g ereje, amely lassan-lassan elem�szt v�gleg.

Ugr�s a k�vetkez� fejezetre