9. fejezet - Bál
2008.01.06. 14:02
Camille megmutatja, mit jelent nemesi származásúnak lenni.
Miközben otthona felé tartott, felállította magában a tervét. Peppy, mivel sötét volt, nem érzékelte a magasságot, így most nyugodtan ült a helyén, elszunnyadva. Feje előrebukva, kezei esetlenül a teste mellett pihentek. Camille-nak nem volt szíve felébreszteni. Épp elég volt neki, hogy ez alatt a röpke két hét alatt, súlyos titkokat tudott meg, amiket még az élete árán is meg kellett védenie.
Karjában vitte a bejáratig, ahol az elé siető inas gondjaira bízta, meghagyva neki, hogy bánjon vele rendesen, sok dolog történt vele a kiruccanás ideje alatt, és holnap már készen kell állnia úrnője számára. Az inas nem kérdezett semmit, átvette és elvitte a manók szállására.
Fáradtan lépett be szobájába, ahol férje már aludt.
Milyen kedves az arca ilyenkor. Örülnék, ha egyszer harmonikus lehetne a kapcsolatunk.
Levette a varázslatot róla, hogy a valódi személyiségét ismerhesse ki. Úgy döntött, félreteszi egy időre a bosszúját, ennél fontosabb, hogy teljes képet kapjon mindenről, ami ehhez a családhoz kapcsolódik.
Fáradtan készülődött az alváshoz, majd férje mellett párnájára hajtotta a fejét és szinte abban a percben elaludt.
Mikor felébredt, felesége mellette szuszogott, arca békességet sugárzott. Összegömbölyödve feküdt, mint egy kisgyerek. Teljesen kipihentnek érezte magát. Kicsit sajnálta, hogy erotikus álmai elhagyták az éjjel, de érezte, hogy ennek köszönhetően ébredt frissen, és végre nem napkeltekor.
Halkan, hogy Camille-t fel ne ébressze, felöltözött és lement reggelizni, mivel gyomra a kelleténél hangosabban jelezte, hogy kong az ürességtől.
Az étkező üres volt, így a konyha felé vette útját, ahol javában sürögtek, forogtak a konyhaiak.
Készült az ebéd. Draco nagy szemeket meresztett döbbenetében. Most tudatosult benne, hogy már bőven dél felé jár az idő. Jól indul a nap. Asszony mellettem, mire felébredek, kialudtam magam, és az illatokból ítélve finom lesz az ebéd is. Ennél jobban nem is kezdődhetne.
Már dél körül járt az idő, mikor felébredt. Nyomott hangulatára csak pár perc múlva tudott választ adni. Voldemort. Nehezen mászott ki az ágyból, legszívesebben soha nem kelt volna fel. Egyáltalán nem fűlött a foga a terv kivitelezéséhez. Összeszedte magát, majd elindult a parkba, hátha jobb kedvre derül, vagy legalább a szorongástól megszabadul a friss levegőn. Tévedett. El sem jutott az ajtóig, Draco megállította.
– Miért olyan későn értél haza? – Feszültséggel teli hangja idegesítette Camille-t, de nem vághatott vissza, most nem.
– Mert jól esett a hűs levegőben utazni. Magyarországon ilyenkor száraz hőség van.
– Máskor nem mászkálj ilyen későn, nem biztonságos. Ha olvasnál újságot, tudnád, hogy háború van.
– Csak nem féltesz?
– Nincs kedvem utánad rohangálni, hogy megmentselek állandóan. Tudod, az eskünk.
– Nem ismersz te engem Draco Malfoy. Hamarabb oldom meg az ilyen jellegű problémáimat, mint ahogy neked kiszalad a szádon egy ijedt kis sikoly.
Dracón láthatóan végigfutott a düh.
– Hogy képzeled, hogy sértegethetsz te idióta, tudatlan némber? – sziszegte vörös arccal – Mit képzelsz te magadról?
– Nem szokásom képzelődni, veled ellentétben. Én nem hiszem magamról, hogy isten vagyok, miközben emelt orral kérkedek a manóknak.
– Még egy szó, és esküszöm, felpofozlak – Már nem is próbálta leplezni, hogy valóban megtenné.
Camille szenvedélyt mutatva, vággyal teli hangon lihegte a férfinak, leeresztett pillái mögül.
– Üss meg, te állat. – Úgy kapkodta a levegőt, mintha valóban izgalom járná át minden porcikáját.
Draco döbbenetében elfelejtette elrejteni az érzéseit, így arcán tisztán látható volt a döbbenet.
Akadozva, hitetlenkedve nézett feleségére, aki szemeit behunyva, finom, lassú mozdulattal simított végig nyaka ívén az ujjhegyeivel.
– Te... Tényleg?... Ez most…
A nő ránézett, majd szemeit összehúzva, ajkán gúnyos mosollyal várta, hogy férjében tudatosuljon, elvesztette a csatát, majd diadalittas halk kacajjal elsétált mellett a második emeleti titokzatos könyvtár felé.
Draco percekig a döbbenet világában rekedt. Tudta, hogy a nő érintetlenül lépett a házasságba, és most erős gyanú ébredt benne, hogy több történt ez alatt a hétvége alatt, mint gondolta volna. Tehetetlenül tűrte, hogy a féltékenység szörnye eluralkodjon bensőjében.
Ebédnél Narcissa közölte a menyével, hogy aznap este bál lesz, egy nagyon fontos családi jó barát születésnapja alkalmából.
– Kis összejövetel, vagy nagy fogadásra készüljek?
– Meglehetősen sokan leszünk, etikett bál lesz.
– Rám bízod a ruha kiválasztását, vagy van valamilyen kritérium?
– Hercegi családból származol, megbízom az ítélőképességedben.
– Rendben.
Úgy döntött, hogy ma este megmutatja, hogy kit is kaptak a Malfoyok az ő személyében.
Erre az alkalomra, egy pezsgő színű, hátát teljesen szabadon hagyó, elöl elegáns, csak egy picit kihívó, hajszálvékony pántos nagyestélyit választott ki. A ruha csípőig követte teste vonalát, amely úgy simult rá, mintha rá öntötték volna. Az alja kellemesen bővült, így a tánc is kényes lesz benne.
Napbarnított bőréhez kifejezetten illett a ruha színe, amit narancsszín gyémánt ékszerekkel tett előkelővé. Haját félig kiengedve, félig felfogva viselte, amely így kiemelte arcának arisztokratikus voltát. Finom, nyárias esti sminket tett fel, végül egy, a ruha színéhez illeszkedő magas sarkú, gyémántokkal díszített szandálba bújtatta a lábát.
Hogy megjelenését összetéveszthetetlenül tökéletessé tegye, egy enyhén fűszeres, citrusos, picit édeskés illatot tett magára. Kritikusan szemlélte magát a tükörben, és elégedetten konstatálta, hogy tökéletes munkát végzett.
Draco már bosszúsan topogott, mikor elindult a lépcső felé, hogy fogadják a vendégeket. Már szólásra nyitotta a száját, mikor szobájuk felé fordulva meglátta a közeledő tüneményt. A sértés a torkán forrt, csak egy halk sóhaj jött ki, a látvány hatására. Végül összeszedte magát, és karját nyújtva sétáltak le a lépcsőn.
Meglehetős késésben voltak, hiszen elég sok vendég látta levonulásukat. A férfi büszkén húzta ki magát a királynői tartással ereszkedő nő mellett.
Elismerő moraj futott végig a lent állók között. Camille magában megveregette a saját vállát. Az első csatát megnyerte, a hatalmaskodók ma esti háborújában.
|