Madárcsicsergésre ébredt. Rossz érzése vegyült a megkönnyebbüléssel. A levél, ami mindkettőt egyszerre váltotta ki, tegnap érkezett. Meg fog nősülni, cserébe nem lesz halálfaló. Vagy éppen ezért. Nem értette, hogy hogyan és miért történt ez a váratlan fordulat. Apja mindig azt tanította, hogyan kell viselkednie, mit kell tennie, ha majd hivatalosan is halálfalóvá válik. Márpedig neki most csomagot kellett volna kapnia, mint a többieknek.

De Voldemort, úgy tűnik, más utat szánt neki. Abban biztos volt, hogy a házasság az utódok miatt kell. De az már nem volt világos előtte, hogy a két dolog hogyan zárja ki egymást.

Talán tervez valamit a Nagyúr, ami sok áldozatot követel?Ahogy belegondolt, nem mindenki kapott csomagot. Crak és Monstro igen, sőt még Pansy is, pedig lányok ritkábban kapnak. De Blaise és ő nem. Legalábbis a szobájukból ők ketten maradtak ki. Talán ő is nősülni fog?

Hirtelen megfordult vele a világ. Tenyészcsődőr! Milyen megalázó. Viszont nyugodtabb és hosszabb életet jelent. Észre sem vette, mikor kezdett el körbe-körbe járkálni.



- Nem tudsz aludni? - Zökkentette ki gondolataiból Blaise, aki a szomszédos ágyban feküdt. A tejfölszőke hajú fiú ezt a kérdést figyelmen kívül hagyva feltette a sajátját.

- Kaptál csomagot? Vagy levelet?

- Igen. Levelet. De csomagot, azt nem - felelte laposakat pislogva a fiú és felült az ágyában - Te?

- Levelet, én is. De nem értem, egyszerre kellett volna megkapnia mindenkinek. Tegnap este láttam Crak, Monstro és Whithouse ágyán, hogy ők megkapták a csomagjukat. Nem hiszem, hogy a miénk a bagolyposta áldozatává vált volna. Mi lehet a közös bennük?

- Hogy hülyék - Ezen mindketten elvigyorodtak. Majd szinte egyszerre fagyott az arcukra a vigyor. Úgy sújtott le rájuk a felismerés, mint mikor villám csak az emberbe.

- Katonák - suttogta bele az éles csendbe Draco - Te is nősülsz? - Hadarta a kérdést a most már teljesen éber fiúnak.

- Igen, de... Öhh - Hirtelen szóhoz sem jutott. - Ez faji tisztogatás a javából. - bukott ki belőle végül.

- Intelligens aranyvérűek. A többi elszámolható veszteségként - motyogta inkább csak magának Draco, aki a folyamatos döbbenet érzetében, tudtán kívül leült az ágya szélére.

Egyikük sem mondta ki, de egyre gondoltak. Senkinek nincs joga eldönteni, hogy ki éljen és ki nem. Még Voldemortnak sem. A háborús veszteség teljesen különbözik ettől. Ez egy előre megfontolt, megtervezett faji tisztogatás, feláldozva a tökéletesség oltárán a kevésbé intelligens egyedeket. Dracónak kavarogni kezdett a gyomra. Hogy a muglik, sárvérűek és a félvérek feláldozhatónak számítanak, az rendben van viszonylag. De hogy aranyvérűek?

Ez megőrült!

Merengéséből az ablak irányából érkező kopogás rángatta ki. Idegesen ment oda, hogy beengedje a kis postást. Még egy levél. Mi jöhet még? Édesanyja szép, hosszúkás betűit ismerte fel a borítékon. Kapkodva bontotta ki.



Drága Fiam!



Ma reggel érkezett a válasz a leendő feleséged családjától. Holnap délután 3-kor várnak minket, egy beszélgetésre, délutáni teával összekötve. Kérték, hogy apádon kívül vigyünk magunkkal valakit, aki a kísérőd lesz, amíg mi megbeszéljük részletekre kitérően a dolgokat.

Szólj kérlek keresztapádnak!

Holnap fél 3-kor várunk a bejárati ajtónál. Készülj fel, vedd elő a legjobb a modorod!

Ebből a helyzetből ez volt a legjobb a döntés, amit ki lehetett hozni.



Ölel:

Édesanyád





Olyan gyorsan futotta végig a levelet, hogy kétszer kell elolvasnia, mire eljutott az agyáig minden szó. Még egy kísérő? De hát minek? A dolgokat? Úgy hangzik, mint egy üzleti megbeszélés. De hát végül is ez, az. A legjobb, amit ki lehetett hozni? Kit találtak? Az angol királynő lányát? Anyától kitelne. Erre a gondolatra elmosolyodott. Most már nem aggódott. Anyja nem hagyná, hogy ronda, vagy csont hülye legyen a felesége. A Malfoy feleségek mindig is okosak és szépek voltak.

- Tudod már ki lesz?

- Nem, de anyám vette kezébe a dolgokat, tehát nagy baj nem lehet. - Vonta meg a vállait Draco.



Mindketten csendben kezdtek el készülődni. Mire a másik három fiú felébredt, ők már a Nagyterem felé vették az irányt, hogy reggelizzenek. Egyiküknek sem volt kedve beszélgetni, ezért egymás mellett ugyan, de a többiektől távol ültek le a Mardekár asztalához.

Holnap délután. Az nagyon közel van. Sopánkodott magában Draco.

Bezzeg Potternek nem kell érdekből házasodnia. Igaz ki is utasítaná erre? Black nem tenne ilyet, a szülei meg már rég 3 méterre a föld alatt vannak. Granger sem megy férjhez akarata ellenére. Igaz, ki adna érte akár egy lyukas garast is? A francba az egésszel! Félvérek, sárvérűek, mégis nekem kell szenvedni. Hol itt az igazság? Ekkor látta meg keresztapját, amint végighaladva a termen, leül a tanárok asztalához. Ráérősen elindult felé.

- Jó reggelt, Tanár úr.

- Jobbat, Mr. Malfoy. Minek köszönhetem megtisztelő figyelmét? - susogta a fiúra nézve. Perselusból csak úgy sütött a méreg. Méghogy ő gardedam?

- Édesanyám kéri, hogy holnap kísérjen el minket egy látogatásra, mint a keresztapám.

- Tudok róla, Narcissa engem is értesített. Most menj Draco, lekésed az órád.

Tekintetével az ajtóig követte keresztfiát. Az arcán nem látszott, de belül mélyen sajnálkozott.

Sajnálta a fiút. Amit kiderített, nem sok jóval kecsegtette. Ha sikerül nyélbeütni a frigyet, Draco folyamatosan pengeélen fog táncolni, tudtán kívül. Ha Eyla és az ő temploma valóban létezik, és valóban az Almássy család őrzi a titkot, akkor nincs mese, bele kell majd szólniuk a háborúba. Annak pedig tudjuk, hogy mi lesz a vége. Perselus egy aprót sóhajtott.



x x x



Egész nap ez járt a fejében, még akkor is, amikor a Harryvel közös büntetőmunkájára ment.

Ez volt az utolsó napjuk. Már nem cukkolták egymást. Két hétig még szórakoztatta a griffendéles mérge, de a negyedik hét végére már csak túl akart lenni az egészen. Ki nem mondott egyezséget kötöttek, nem szóltak egymáshoz, csak akkor, ha feltétlenül muszáj volt.

A Trófeaterembe már együtt mentek be, ahol McGalagony már várta őket.

- Ez az utolsó nap. Tudom, hogy már megférnek egymás mellett, de a biztonság kedvéért... Várakozón nyújtotta a fiúk felé felfelé fordított tenyerét, akik beletörődve tették bele a pálcáikat.

- 11-kor itt vagyok magukért. - Ezzel otthagyta őket.



A két fiú, mint az utóbbi két hétben mindig, elindultak, hogy elfoglalják a terem két ellentétes oldalát, hogy munkához lássanak. Mikor Draco elhaladt a fiú mellett, zsebéből egy pergamen esett ki. Mivel nem vette észre, ment volna tovább, de a papírzörgés megállította. Hátrafordult, és nézte, ahogy Harry lassan lehajol egy összehajtott levélnek tűnő pergamenért.

A fiú, mikor felvette, szólásra nyitotta a száját, de Draco megelőzte.

- Mi az a kezedben Potter? - kérdezte összehúzott szemekkel.

- A... a tiéd.

- És miért akadt el a hangod? Csak nem érdekel, hogy mi lehet benne? - nagyon igyekezett, hogy a hangja gúnyosnak hasson. Visszasétált Harryhez, és kivette kezéből az anyja levelét. Ősi ellensége felnézett a szőke srác szemébe. Meglepődve tapasztalta, hogy nyoma sincs gúnynak. Sokkal inkább feszültség, és félelem.

- Mitől félsz? - szaladt ki a száján. Mire rájött, mit is kérdezett, már régen késő volt.

Draco hosszan fürkészte a zöld szemeket, és az arcot, amin mindenáron kihívást keresett.

Nem talált.

- Megnősülök. Érdekházasság.

Harry hirtelen nem tudta, mit mondjon. Azt hitte, a fiú kineveti majd, és sértegetni kezdi. Teljesen meglepte ez a két őszinte szó.

- Az kemény - Sajnálta őt. Sajnálta, mert előre eltervezett élete volt a születése óta. És sajnálta, hogy élete végéig nem szabadul majd apja akaratától a házasság révén. Vagy nem is az apja van a háttérben? Mintha a legutóbbi gyűlésen szó lett volna a halálfalók hirtelen nősülési kedvéről. Még Pitont is kényszerítik.

- Ezt Voldemort találta ki igaz? - Álmában sem képzelte, hogy választ kap.

- Miből gondolod? - szűkült össze gyanakvóan Draco szeme ismét.

- Mert ha jól tudom, eddig úgy volt, hogy Pansy Parkinson lesz a feleséged. Csakhogy, most már tuti nem így van, mert akkor nem éreznéd így magad.

- Valóban így volt, de mondd csak, Potter. Mit tudsz te az érzéseimről?

- Semmit, de azt látom, hogy érzékenyen érint. Márpedig a Pansyvel való házasság gondolatához volt időd hozzászokni. Ergo, nem őt kell elvenned. Halálfalónak kell lennie a lánynak?

Draco percekig gondolkodott, mit is mondjon. Harry ezalatt feladta, hogy választ kap, ezért inkább nekiállt sikálni a padlót.

- Nem leszek halálfaló - hallotta a halk, megkésett feleletet.

Harry kezében megállt a rongy, majd elegánsan padlót ért. A fiú tátott szájjal nézte a másikat.

- Nem leszel? De... Hogy? Mármint… - Érezte, hogy elvörösödik. - Ne haragudj. Csak eddig úgy volt.

- Tudom - Vágott a szavába a másik. - Tizenhét és fél évig erre is készültem. Tudod, mi a legfurcsább? - Ezt már csak suttogta, hogy Harry is alig hallotta.

- Nem. Mármint azon kívül, hogy nekem mondod.

Draco mély levegőt vett, de az előbb lehajtott fejét nem merte felemelni.

- Egyáltalán nem bánom - Azt már nem merte mondani, hogy kifejezetten örül neki. Csak ne kéne ehhez nősülni.

- Ami azt illeti, én se - A griffendéles fiú csak ennyit tudott mondani, ezzel lezárta a beszélgetést. Meg kellett emésztenie, amit az előbb hallott. Draco Malfoy nem akar halálfaló lenni! A munkát csendben végezték el.



Mikor a tanárnő visszajött értük, már készen voltak. Pár lépésnyire egymás mellett ültek, hátukat a falnak támasztva és gondolataikba mélyedtek.

Harryt teljesen lesokkolta a pár órával ezelőtt folytatott beszélgetés. Nem lesz halálfaló? És nem bánja? Tudatosan készült? Talán… Nem. Harry Potter, ilyesmire, még csak ne is gondolj!

Ő nem áll a mi oldalunkra, soha nem is fog. De, ha mégis. Igen, hisz' nem bánja, ráadásul két hete nem csesztetjük egymást. Még nap közben sem kötözködik, sőt, Ront és Hermoinét sem piszkálja. Ha nekik nem is, de Dumbledore-nak mindenképp el kell mondanom. Neki ezt mindenképp tudnia kell.

- Draco?

- Hm? - morrant érdeklődve, de még mindig maga elé nézve.

- Dumbledore?

Draco értette ennyiből is - Rendben. De csak neki.

Ezt a beszélgetést hallotta McGalagony, mikor belépett az ajtón.

- Jöjjenek uraim. Végeztek. Remélem, ez az egy hónap rávilágított arra, hogy a folyosón tilos párbajozni.

- Igen, tanárnő - Bólogattak kórusban, mint a kisiskolások.





x x x





Draco úgy vágyott a délután elérkezésére, mint amennyire kívánt egy fekélyt a talpára. Ez az érzése azonban fordítottan volt arányos az idő múlásával. Mire észbekapott, már egy óra volt. Gyorsan megebédelt, majd lement a szobájába, hogy összeszedje magát, és el kezdjen készülődni.

Hosszan folyatta magára a vizet. Tisztában volt vele, hogy ez a délután sorsdöntő lesz.

Kedvesnek kell lennem. Valószínű, hogy ő is az lesz, ezzel nem lesz gond. Csak Piton el ne szúrja. Neki nem erőssége a kedvesség. Miután megunta a zuhany alatt ácsorgást, gyorsan megfürdött, és megtörölközött. Derekát törölközőjébe csavarva megállt a tükör előtt, kritikus szemmel nézte meg magát.

Megizmosodtam - konstantálta elégedetten -, és meg is nőttem. Még Szent Potternél is magasabb vagyok, vagy fél fejjel. Apropó, fej. Meg kell borotválkozni.

Állát dörzsölgetve közelebb ment a tükörhöz. Ugyan nem nagyon látszott, mivel nem csak a haja volt világos szőke, de úgy gondolta, mégsem árthat. A szemével elégedett volt.

Acélkék. A csajok odavannak érte. Nem értem, miért, mert szerintem hidegen csillog, de nem is nekem kell, hogy tetsszen, hanem a csajnak, akit el kell bűvölnöm. Hm. Nincs pattanás. Na ja! Még csak az kéne. Egy pattanásos Malfoy. Ezen elnevette magát.

- A Malfoy büszkeség - mondta tükörképének kioktatóan - Egy Malfoy nem lehet pattanásos!

Végül megborotválkozott, és elment felöltözni. Sokáig gondolkodott, mit is vehetne fel, de közben rájött, hogy apja úgyis egy fehér inget, fekete nadrágot, valamint talárt, és ugyanolyan színű cipőt akar látni rajta. Már megint az apja, és az ő elvárásai. Vajon meddig kell úgy ugrálnia, ahogy ő fütyül?

Ezzel a gondolattal megint rossz kedve lett. Hogy ne legyen ennél is rosszabb, inkább felöltözött, és elindult felfelé a bejárathoz. A tölgyajtóhoz érve észrevette szüleit és Perselust.





- Szervusz fiam - Nézett rá anyja szeretettel.

- Szervusz anyám - köszönt vissza kimérten, de szemével viszonozta a meleg üdvözlést - Indulhatunk?