37. Fejezet - A V�gs� Harc
 

- Ah, tudhattam volna, hogy nem marad sok�ig titokban a V�lgy bej�rat�nak helye maga el�tt, Dumbledore! – sz�lalt meg egy j�ghideg hang az �sz var�zsl� m�g�tt – De elismer�sem, nem is sejthettem, hogy itt tal�lkozunk, mivel mag�t mindenki halottnak v�lte… Nem de? – Voldemort sz�ja kaj�n f�lmosolyra h�z�dott – B�r most is a hal�l sz�l�n �llhat, ha azt n�zz�k, hogy az �tj�r� nyitva tart�sa mennyi energi�t elvehetett m�r.

- �gy van Tom, de b�rhogy t�nik is, ez az �tj�r� mindaddig nyitva marad, ameddig sz�ks�ges – felelte Dumbledore nyugodt, �m hat�rozott hangon.

A S�t�t m�gus arc�n erre nyoma sem maradt az el�gedetts�gnek, �gy t�nt a volt igazgat�nak siker�lt let�rnie kiss� Voldemort magabiztoss�g�t, de ez a l�tszat nem tartott sok�ig, s nyugodt sziszeg�, m�r-m�r vid�m hangon v�laszolt, imm�r f�lret�ve gunyoros mag�z�d�s�t.

- Csak nem gondolod komolyan Te v�n bolond, hogy mindenid�k legnagyobb s�t�t m�gus�nak ellen�llhatsz, s mindek�zben m�g az �tj�r�t is nyitva tarthatod? Te is tudod, hogy nem vagy m�r a r�gi! �reg vagy �s a kapuban l�v� var�zser� m�r szinte az �sszes �let energi�dat elsz�vta.

De, ha m�r �gy alakult, egy kicsit besz�lgethetn�nk is Te meg �n, am�g az a mocskos �rul�, Potter �s a leg�jabb kegyelted meg nem �rkezik.

- Nem vagyok, �s nem is leszek az �ldozatod Tom, �gy meg se pr�b�lj j�tszani velem. Ha nem zavar, hogy a besz�lget�s egy oldal� lesz, h�t besz�lgess�nk. K�rdezz, hisz tudhatod, hogy nem szok�som hazudni… m�g neked sem. – Val�ban gyeng�nek �rezte mag�t, de m�g �gy is el�g er�snek ahhoz, hogy szembe sz�lljon volt tan�tv�ny�val. Azonban azt be kellett l�tnia, hogy a Kapu �s Voldemort m�r sok lenne sz�m�ra. Val�ban gyenge volt, a r�gi �nmag�hoz k�pest, �gy id�t kellett nyernie – K�rdezz h�t!

- B�tor vagy, mint mindig, de tudd meg, ez�ttal a taktik�z�sod sem ment meg. Abban a pillanatban, hogy Potter�k �tl�pnek az �tj�r�n, meg�rkeznek h� hal�lfal�im, hogy teljes�ts�k k�telezetts�g�ket. �s tal�ld ki, ki vezeti majd �ket… - mondta gonosz �lvezettel – Az, akir�l oly szent�l hitted, hogy csak befoly�solj�k, hogy csak k�nyszer�tik. M�r tudod ugye, �regember? �s akkor a Dementorokr�l m�g nem is sz�ltam – �gy t�nt nem �hajtja tov�bb fejtegetni mondand�j�t, �gy h�t feltette els� k�rd�s�t – Hogy siker�lt el�rned, hogy Piton elmerjen engem �rulni?

- Nem volt neh�z dolgom. Csak r�vezettem, hogy mellett�nk, illetve a Hal�lfal�id k�zt, mi v�r r� – sz�lt.

- Ne hazudj, v�n bolond! �gy hiszed, ennyire k�nny� t�lj�rni az eszemen? – L�tszat nyugalm�t nem siker�lt tov�bb meg�riznie. Fekete tal�rj�ba hirtelen t�madt sz�l kapaszkodott, mik�zben el�h�zta p�lc�j�t.

- Nem hazudtam neked Tom, hiszen ez is r�sze az igazs�gnak.

Hirtelen egy f�nycs�va t�rt el� Voldemort p�lc�j�b�l, de az igazgat� el�tt a f�ldbe csap�dott.

- �gyes h�z�s Dumbledore… K�rd�s, hogy meddig tart ki egy gyenge �s �reg var�zsl� pajzs b�b�ja!

- Igaz�n nem szeretn�m, ha agg�dn�l miattam Tom. Tudd meg, al� becs�lsz, m�g mindig k�pes lenn�k f�l�d kerekedni, egy k�zdelem sor�n, de most nincs id�m a gyerekes j�t�kaidra.

- Igaz�n? Akkor tal�n, nincs is r�d sz�ks�gem! – gonosz f�lmosoly jelent meg Voldemort k�gy�szer� arc�n – Mindig is erre az alkalomra v�rtam. Avada Kedavra! – ki�ltotta �lvezettel.

A S�t�t m�gus unottan k�vette tekintet�vel, ahogy az �lettelen test a f�ldre zuhant.

Dumbledore lass�tott felv�telk�nt l�tta, ahogy a k�zeled� �tok ereje egy harmadik testet tal�l el, �s dermeszt �r�k mozdulatlans�gba.

*

Az id�k�zben mag�hoz t�rt Dracot nagy el�gedetlens�g�re Harry volt k�nytelen t�mogatni, m�g Pitont Susan seg�tette. A k�t fi� m�g�tt haladtak, �gy Perselus j�l l�thatta, hogy a fi� �jra �s �jra, agg�dva h�tratekint r�.

- Merre van a kij�rat? – K�rdezte Harry. K�nyelmetlen�l �rezte mag�t, hogy jelenleg � az egyetlen, akinek fogalma sincs r�la, merre j�rnak.

Elgondolkodott az elm�lt napok esem�nyein. Az �rz�seken, amik v�gig j�rt�k. F�lt, gy�l�lt, �s a V�lgy v�g�l esz�t vette. De valami megv�ltozott ott a barlangban. Mi�ta elpusztult, a feje kitisztult, �s nem voltak sz�ls�s�ges �rz�sei. Voltak�ppen ahhoz is f�radt volt, hogy �rezzen valamit. V�g�l, ahogy jobban belegondolt, r�tal�lt az egyetlen dologra, ami m�g megmaradt… A lelkiismeret furdal�s volt az, amit Piton miatt �rzett. S�lyosan megsebes�tette �t, amire nincs enyh�t� k�r�lm�ny, m�g ha nem is volt teljesen mag�n�l. �gy gondolta, hogy a barlangi – Horcrux felsz�nre hozhatta a lelke m�ly�n szunnyad� indulatokat. Igen, m�r biztos volt benne, hogy a barlang nem volt m�s, mint Voldemort egyik l�lekdarabja. A leger�sebb, �s a legkegyetlenebb. A V�lgy maga csak a k�r�t�s volt mell�, �s feler�s�tette a hat�s�t.

Susan csak n�m�n elmutatott az egyik ir�nyba, v�laszolva k�rd�s�re, majd hirtelen megtorpant. Egy pillanatig elsz�rnyedve meredt a semmibe, majd eliramodott, Draco Malfoy – al a nyom�ban. T�z m�ter ut�n, k�t fa k�z�tt hirtelen elt�ntek Perselus �s Harry szeme el�l. Nekik sem kellett t�bb, azon nyomban k�vett�k �ket.

*

Dumbledore fej�t f�lreford�tva, lehunyt szemekkel gy�szolt p�r pillanatig, m�g Harry �s Perselus is meg�rkeztek, majd a var�zslatot megsz�ntetve, ell�pett a bez�rult kapu mell�l.

Ahogy a sz�ke fi� �lettelen test�t v�gig m�rte, szem�ben k�nnyek csillogtak, de semmiv� lettek, mikor haragt�l szikr�z� szemekkel Voldemortra meredt.

- Tom Marvolo Riddle! – sz�lt m�lyen zeng� hangon – T�bb� nem �rthatsz a v�dteleneknek! Itt az ideje, hogy f�ldi r�muralmad v�get �rjen!

- Ne nevettess �reg! Ne hidd, hogy megr�m�l�k, egy k�l�kt�l, egy �rul�t�l, akinek minden tr�kkj�t ismerem, egy n�t�l, aki l�that�an k�ptelen b�rmire a sokk miatt, �s egy v�gletekig kimer�lt v�ns�gt�l – nevetett g�nyosan – M�g a hal�lfal�imra sem lesz sz�ks�gem.

- Harry, k�rlek, gyere ide mell�m – sz�lt az id�s m�gus. A fi� eddig megk�v�lten �llt volt b�jitaltan tan�ra mellett, de erre visszat�rt a val�s�gba, gondolatai fojtogat� �rv�ny�b�l. – Perselus, k�rem.

Mindketten oda�lltak Dumbledore mell�, k�zre fogva �t.

Voldemort ut�lattal v�gig m�rte Draco Malfoy test�t, �s egy unott p�lcasuhint�ssal arr�bb l�kte azt. Az �lettelen test tompa puffan�ssal zuhant a f�ldre t�z m�terrel arr�bb.

- Nos, hal�lfal�imat imm�r nem Draco Malfoy vezetn�, ha h�vn�m �ket – �llap�totta meg flegm�n, mik�zben kiss� f�lrebillentett fejjel a holttestet elemezte. Majd h�rtelen feln�zett, k�gy�-szer� szemei �sszesz�k�ltek, hangja �les lett �s hangja majdhogynem sziszeg�ss� torzult, szinte nyom�t sem hagyva az emberi nyelvnek. L�that�an d�h�ng�tt, hiszen kett�re b�v�lt az �t el�rul�k sz�ma, �s ez elfogadhatatlan volt sz�m�ra. – Ki legyen h�t a k�vetkez�?

- �n! - L�pett el� hirtelen Susan Ray. R�n�zett az igazgat�ra, �s egy biccent�ssel jelezte, hogy b�rmit is tervez, hajtsa v�gre a lehet� leggyorsabban. Am�g tudja, h�zza az id�t.

- Bel�tod majd, – sz�lt Voldemort – hogy mekkora hiba volt ez r�szedr�l! Crucio!

*

A N� sz�tlanul t�rte a k�nz�st, csak a l�bai mondt�k fel a szolg�latot, �gy t�rdre esett.

Dumbledore egy f�jdalmas pillant�st vetett kett�j�kre, majd Harry fel� fordult.

- Dr�ga Fiam, a gonoszt gonosszal elpuszt�tani nem lehet! Nincs id�nk, hogy elmagyar�zzam, csak tartsd �szben, amit mondtam, k�rlek! Perselus, k�szen �ll? – k�rdezte hirtelen a jobbj�n �ll� f�rfit, mire az csak b�lintott. A k�t m�gus megragadta Harry jobb, illetve bal v�ll�t, �s halk, egyre er�s�d� k�nt�l�sba kezdett. Voldemort azonban m�r felfigyelt r�juk. Mikor a n� el�jult, figyelm�t nem k�t�tte le t�bb�.

Felemelte p�lc�j�t, s egy z�ld f�nysugarat k�ld�tt fel�j�k, de legnagyobb meglepet�s�re, k�zel�kbe �rve, semmiv� lett. A S�t�t M�gus �sszezavarodni l�tszott. Nem volt �ny�re a dolgok alakul�sa, t�l sok id�t hagyott nekik, az az ostoba n�mber meg sikeresen elvonta a figyelm�t. Dehoppan�l�si k�s�rlet�nek sikertelens�ge azonban, minden eddigin�l jobban meglepte. Ekkor szemei v�r�sre v�ltottak, jobb mutat�ujj�t v�gigh�zta bal alkarj�nak k�gy�szer� b�r�n, �s sz�ja ism�t el�gedett f�lmosolyra h�z�dott. Hamarosan Ott �llt k�r�l�tte t�z legh�s�gesebb szolg�ja, azok, akik m�r a bels� k�rh�z tartoztak. Csak egy pillanatra futott �t az agy�n, hogy hoppan�lni enged a var�zslat, de dehoppan�lni nem. Azonban ezt nem tartotta l�nyegesnek.

K�zben Dumbledore �s Piton, szabad kezeikkel egym�s tenyer�nek t�maszkodva folytatt�k a var�zslatot. Harry nem �rtette, milyen nyelven k�nt�lnak, de �gy t�nt, hogy az �si holt nyelvek egyik�n.

Piton egy pillanatra len�zett a fi�ra. Sajn�lta, hogy �gy kell v�get �rnie. Tudta, hogy egyik�k biztosan nem �li t�l, �gy alkalma sem lesz jobban megismerni a fi�t. De tudta, hogy most h�bor� van, �s ilyenkor nincs helye az �rz�seknek. Sajn�lta Susant �s Dracot is, b�r �rezte, hogy a n� m�g �letben van.

Nem sejtette, hogy id�ig vezet, ha leteszi azt az esk�t Dumbledore-nak. Az �si esk�, amit csak az tehet le, akinek sz�nd�kai tiszt�k, k�l�nben a felkeltett er�k v�geznek vele. Ez volt az ok, amit az igazgat�n �s rajta k�v�l senki sem tudhatott, ez�rt b�zott meg mindig is benne Albus, hiszen az �let�re esk�d�tt, hogy a szertart�s alatt megszerzett hatalmat, az id�s m�gussal egy�tt a kell� pillanatban �tadj�k majd a kiv�lasztottnak. Rendk�v�l neh�z var�zslat volt, �s rendk�v�l ritka. Ennek egy oka volt. Ugyanis k�t ember kellett a v�grehajt�s�hoz, a k�t v�glet, a vil�goss�g �s a s�t�ts�g k�pvisel�je, azonban ez ut�bbinak is tiszta sz�nd�kokkal kellett rendelkeznie. �gy a kiv�lasztottnak hatalmukban �ll �tadni az uralmat a vil�goss�g �s a s�t�ts�g f�l�tt, ami k�l�nlegesen nagy, hatalommal ruh�zza fel. Ez a var�zslat az � erej�ket nem cs�kkenti ugyan, de p�r �r�n kereszt�l �r�lhetnek, ha a karjukat meg fogj�k tudni mozd�tani, annyi energi�t levesz. De ahogy �gy k�r�l n�zett - k�zben gondosan �gyelve, hogy ne szak�tsa meg a kapcsolatot h�rm�juk k�zt – tudta, hogy t�bbre lesz sz�ks�g�k, mert meg kell adni Potternek a lehet� legnagyobb seg�ts�get, �gy egy utols� energia l�kettel meg kell majd pr�b�lniuk elpuszt�tani a hal�lfal�kat. Ez el�l nem menek�lhetnek, mert ez az �si var�zslat a gonosz er�knek hal�los csapda. Olyan, mint egy p�kh�l�, beleakadni k�nny�, de kiszakadni bel�le lehetetlen.

R�n�zett Dumbledore-ra, �s tekintet�k tal�lkozott. Tudta, hogy a m�sik is ugyanerre gondol, nem hi�ba voltak mindketten kiv�l� Okklumensek.

Mik�zben Harry a d�bbenett�l kit�gult szemekkel megt�ntorodott, �k elengedt�k v�llait, el� l�ptek, m�g mindig �ssze�r� tenyerekkel �s h�rom utols� sz�val, parancsol�, imm�r zeng� hangon, lez�rt�k a szertart�st. Mire egy hatalmas energia-l�ket indult meg k�rbe v�ve �ket, a hal�lfal�k fel�, p�r m�sodperccel k�s�bb mind holtan csuklott �ssze.

Voldemort mag�b�l kikelve �v�lt�tt fel, mint egy megsebzett vadkan, s gyors egym�sut�nban egy – egy z�ld f�nysugarat k�ld�tt a k�t, mostanra f�ld�n fekv� m�gus fel�, akiket azonban nem �rt el a haragja. �sszesz�k�lt szemekkel kereste kudarc�nak okoz�j�t, �s �get� tekintete Harry Potteren �llapodott meg.

*

Nem �rtette, mi volt ez az eg�sz, csak, mikor tudatosult benne az a mennyis�g� er�, amit az im�nt kapott. M�g �pp idej�ben vette �szre, mire k�sz�l Voldemort, �gy egy maga sem �rtette honnan j�v� var�zsig�vel, olyan er�s pajzsot vont a k�t m�gus �s Susan Ray k�r�, hogy az teljesen l�thatatlann� tette �ket. �s valami�rt biztosan �rezte, hogy m�g sz�z S�t�t Nagy�r sem tudn� �tt�rni.

Mikor tekintet�k tal�lkozott, magabiztos b�rbaj testtart�sba helyezkedett, �s v�rakoz�an n�zett vissza azokba a kegyetlen szemekbe.

L�zasan j�rt az agya. Dumbledore legutols� hozz�int�zett mondat�n t�prengett. Nem lehet gonosz er�vel, elpuszt�tani a gonoszt. Teh�t nem haszn�lhatja az Avada Kedavra-t, de az �gy is olyan gyeng�nek t�nt, azok mellett a var�zslatok mellett, amikre abban a percben k�pes lett volna, de szinte mindegyiken �rezte, hogy nem a feh�rm�gia r�sze.

�s abban a pillanatban esz�be jutott valami. Hiszen mindig is azt mondta Dumbledore, hogy valami olyasmivel rendelkezik, amivel Voldemort nem, akkor m�g nem c�lozgathatott erre a var�zslatra! Egy k�ptelen �tlete t�madt, ami a gondolatait elvezette egy var�zsig�hez, amihez le�rhatatlan �rz�sek f�z�dtek. Az Expecto Patronum –hoz lehetett, volna hasonl�tani, amihez mindenk�ppen sz�ks�ges volt egy boldog eml�k, de ehhez csup�n �reznie kellett azt a mennyis�g� szeretet, amit a bar�tai ir�nt, Dumbledore vagy ak�r Piton ir�nt �rzett. �rezte, ahogy az a hatalmas mennyis�g� szeretet-energia a mellkas�ban l�ktet. Siriusra gondolt, �s Lupinra, Dobbyra �s a Weasley csal�dra. Nem tartozott a var�zslathoz, k�l�n var�zsige, �s valahol tudta, hogy az�rt nem, mert azzal csak korl�tozn�k az erej�t, csak egyszer�en tudta, hogy kell. Felemelte p�lc�j�t, �s Voldemort fel� ir�ny�totta azt. A S�t�t M�gus tehetetlens�g�ben, �v�ltve sz�rta r� a hal�los �tkokat, de mindegyik semmiv� lett, ahogy a k�zel�be �rt.

Ekkor lelassult az id�, �s olyan f�ny t�rt el� a fi� p�lc�j�b�l, �s � mag�b�l, mintha a nap f�ny�t, ezernyi t�k�rrel vern�nk vissza. Kiterjedt Voldemort-ig, majd meg�llt. P�r pillanattal k�s�bb, a f�nyess�g a S�t�t Nagy�r sz�j�n kereszt�l a test�be hatolt �s porr� �gette azt, s mivel szabadulni v�gy� lelke is s�t�t volt, mint sz�ve, szint�n semmiv� lett.

Harry fell�legezve fordult vissza bar�tai fel�, semleges�tette a pajzsokat, mikor v�ratlan dolog t�rt�nt. A F�ny energia nem t�nt el, hanem k�rbevette �t. Egy ideig csak keringet k�r�l�tte, melegen simogatta, majd sebhely�n �t a fi�ba k�lt�z�tt.

Piton mikor l�tta, hogy Voldemort elpusztult, de a f�ny ez�ttal Harry-t vette c�lba, minden erej�t �sszeszedve fel�llt, �s lassan elindult fel�, de m�r k�s� volt. A fi� a f�ldre hanyatlott. �rezte, ahogy a var�zslat kering benne, �s mintha nem tudn� eld�nteni, hogy pusztuljon e vagy sem.

-         Harry! – sz�l�totta meg Piton, f�radt rekedt hangon – �sszpontos�tanod kell az egyens�lyra, az egyens�lyra, amit a s�t�ts�g �s a vil�goss�g uralma �ltal �tadtunk neked! Musz�j megtenned, k�l�nben meg�l! – fakadt ki v�g�l.

-         Nem tudom, hogy kell – lehelte a fi�. Teste hirtelen g�rcsbe r�ndult, ez�rt a f�jdalomt�l mened�ket keresve megragadta Piton bal karj�t.

A f�rfi m�r tudta, mit kell tennie.

      - Gyere velem, vezetlek – s�gta.

Lehunyta szemeit �s koncentr�lt, megkereste Harry elm�j�t saj�tj�val, �s k�peken kereszt�l vezette �t, eg�szen az univerzum k�p�ig. Hiszen az Univerzum Az egys�g. A fi� ennek hat�s�ra halv�nyan elmosolyodott, de csak suttogva felelt.

-         M�r �rzem.

Ekkor kez�b�l el�t�rt a f�ny, mindkett�j�ket k�rbev�ve, �s elvak�tva, majd semmiv� lett.

Piton k�r�ln�zett. �gy t�nt az energia a t�bbieket is mag�hoz t�r�tette. Biztos l�ptekkel k�zeledett Dumbledore �s Ray. Megf�radva, elgy�t�rten, de b�szke mosollyal az arcukon.

-         Piton professzor… - sz�lt er�tlen�l Harry �s kicsit megszor�totta a f�rfi bal alkarj�t, aki erre reflexszer�en elr�ntotta azt. De valami k�l�n�s v�ltoz�st �rzett, felh�zta tal�rja ujj�t, �s a d�bbenett�l kit�gult pupill�kkal meredt imm�r tiszta alkarj�ra. A S�t�t Jegy v�gleg elt�nt.

�rtetlen�l n�zett Harryre, majd ismerets�g�k eleje �ta el�sz�r elmosolyodott.

-         K�sz�n�m – csak ennyit volt k�pes mondani, de ez mindenn�l t�bbet el�rult a f�rfi �rz�seir�l sz�m�ra.

K�t pukkan�s szer� hangra lettek figyelmesek, mikor feln�ztek, Harry arc�n er�tlen mosoly jelen meg. �r�lt Ronnak �s Hermione -nak, de annak �r�lt a legjobban, hogy elk�stek hiszen, ha m�g r�juk is figyelnie kellett volna, lehet mindannyian halottak lenn�nek. �gy is az utols� pillanatban siker�lt lev�denie a magatehetetlen m�gusokat.

Draco-t is sajn�lta, de ezt m�r k�ptelen volt a sz�v�re venni, hiszen, ha �gy tett volna, val�sz�n�leg �sszeomlik. Draco Malfoy n�lk�l m�s lesz befejezni a hetedik �vet, ezt tudta j�l, de ... itt elakadt, m�gis k�nyszer�tette mag�t, hogy v�giggondolja azt, amit �rzett. Tal�n �gy volt jobb. Ink�bb eml�kezzenek egy �nfel�ldoz� Draco Malfoyra, mint egy gy�va f�regre, egy utols� hal�lfal�ra, aki megadta mag�t a Nagy�rnak. Sose hitte, hogy egyszer, m�g ha mag�ban is, de kimondja ezt a mondatot: "Tisztellek Draco Malfoy!"

*

P�r h�t m�lva, a Ny�ri sz�net el�tt egy h�ttel, �s a vizsg�k el�tt k�t nappal a h�rom j� bar�t gondtalanul �ld�g�lt a t� mellett, egy fa �rny�k�ban, mikor egy hat�rozottan nem odatartoz� �rny�k vet�lt r�juk.

-         Megtudhatn�m, hogy h�rom Griffend�les, a sz�net el�tt, mi�rt itt, �s mi�rt nem tan�raik bosszant�s�val t�ltik az id�t? – K�rdezte egy j�l ismert hang.

El�sz�r �sszerezzentek, majd mikor megl�tt�k ki is az, elmosolyodtak.

-         Tal�n t�rsas�gra v�gyik tan�r �r? – k�rdezte szenvtelen�l Harry, de ez�ttal nem azzal a hangs�llyal, amivel r�gen. Meg tanulta tisztelni Pitont, �s ami a legfontosabb, bar�tjak�nt tekintett r�. A Pitonra jellemz�, keser� ir�ni�t is haszn�lta n�ha, de csak a tan�rral szemben.

-         Ha t�rsas�gra v�gyn�k Potter, nem mag�t �rtes�ten�m – v�laszolt, �s a hat�s kedv��rt m�g szem�ld�k�t is �sszeh�zta.

Nem b�rt�k tov�bb. A h�rom j� bar�tb�l kit�rt a nevet�st, m�g Piton csak egy f�lmosolyt engedett meg mag�nak. Ez a szitu�ci� p�r h�ttel ezel�tt m�g elk�pzelhetetlen lett volna, �gy a helyzet abszurdit�s�n nevettek ilyen j��z�en.

-         Na de k�rem! – ki�ltott hirtelen Piton – mi lesz �gy h�rnevemmel? – k�rdezte komolynak sz�nt hangon, majd v�laszra nem v�rva megfordult �s lobog� tal�rral a nyom�ban elsietett.

A tri� �jra nevet�sben t�rt ki.

Harry Boldogg� tette a tudat, hogy m�g van egy kis id�, amit az iskol�ban t�lthet, Voldemort n�lk�l, �r�lt, hogy Susan Ray-r�l is kider�lt, hogy m�gsem hal�lfal�, de aminek a legjobban �r�lt, hogy a Roxfortot ism�t az otthon�nak tekintheti. Mindig is annak fogja tekinteni, hiszen m�r csak egyetlen dolog van, ami valaha is eml�keztethetn� a h�bor� sz�rny�s�geire… a homlok�n l�v� sebhely.