42. Mark
  

Harry n�m�n h�pogva a f�rfire pillantott.

– Tess�k?! – ny�gte ki v�g�l.

– J�l hallottad – nevetett fel Mark. – Az a nagy sz�rke-feh�r farkas �n vagyok.

– Maga anim�gus?

– �gy eml�kszem azt m�r tiszt�ztuk, hogy nem vagyok var�zsl� – kuncogott a f�rfi. – A probl�ma m�r eleve ott kezd�dik, hogy embernek hiszel.

Az utols� mondat jelent�s�t felfogva Harry furcsa fuldokl� hangot hallatott.
Ez a k�r�lm�ny m�r akkor vil�goss� kellett volna hogy v�ljon a sz�m�ra, mikor kider�lt, hogy Mark nemcsak hogy ismeri Luk�t, de egyenesen csal�dtagk�nt tekint r�.
Pedig a fonott haj� fi� elmond�sa szerint a leanfayek haz�j�ban ritka mad�rnak sz�m�t egy ember (pl�ne egy mugli). Ezen �ll�t�st t�masztja al� azon t�ny is, hogy a leanfay faj szinte teljesen ismeretlen, alig tudni r�luk valamit.

– Ha nem vagy ember, akkor… leanfay…? – k�rdezte bizonytalanul, majd szinte azonnal meg is adta a v�laszt mag�nak. – Nem. Az nem lehet, hisz nem macska, hanem farkas.
Mark el�gedetten elmosolyodott.

– �r�mmel l�tom, hogy v�gre elkezdted haszn�lni az eszedet.

S�hajtva felt�p�szkodott a f�ldr�l, s neki�llt visszapakolni h�tizs�kj�ba, mik�zben csak �gy mell�kesen megjegyezte:

– Az igazat megvallva, nem is v�rhat� el t�led, hogy tudjad, mi vagyok… A fidelianoknak eddig siker�lt meg�rizni�k a titkukat, m�g a var�zsl�k el�tt is. Azt se tudj�k, hogy l�tez�nk.

– Fidelianok? – ism�telte Harry. Nyelve id�nk�nt megbotlott a sz�m�ra �jszer�nek hat� sz�ban. – Maga egy fidelian?

– Egy farkas-fidelian – helyesb�tett Mark.

– T�bbf�le is van? – fintorodott el a griffend�les fi�.

Mark kuncogva becsatolta h�tizs�kj�t, majd el�gedetten f�jva felegyenesedett.

– Rengeteg fidelian faj van – n�zett Harryre.

 – A fidelian jelent�se: vigy�z�, megb�zhat� – magyar�zta a f�rfi, mintha k�nyvb�l olvasn�. – T�bbf�le l�tezik bel�l�k. Egy bizonyos fajra vigy�znak, �ket k�pviselik. K�t alakban tudnak megjelenni: emberi alakban, �s az �ltaluk k�pviselt faj alakj�ban.

– Teh�t ez�rt k�pes �gy kin�zni, mint egy farkas – b�lintott Harry, jelezv�n kezdi �rteni a dolgot. – Csakhogy maga legal�bb h�romszor nagyobb egy �tlagos ordasn�l.

– Az�rt mert a hozz�m hasonl�k dolga, hogy megv�dje a k�pviselt fajt. Jelen esetben a farkasokat.

A griffend�les fi� elgondolkozva t�rt bele �r�kk� k�cos haj�ba.

– Egyszer�en hihetetlen, hogy m�g senkinek se t�ntek fel a fidelianok – motyogta maga el�. – Pl�ne, hogy r�ad�sul ennyif�le van bel�l�k…

– Mert legink�bb emberi alakban tal�lkozhatsz vel�nk – sz�lt k�zbe Mark. – Ha m�gis valaki eredeti alakj�ban l�tna egy fideliant, sokszor �sszet�veszti m�ssal. Minket p�ld�ul a v�rfarkasokkal.
Harry h�mm�gve b�lintott. F�ldre szegezett tekintettel em�sztgette az im�nt hallottakat.

– J�l vagy? – csend�lt fel m�g�tte Mark agg�d� hangja.

– Semmi bajom – legyintett a griffend�les fi�, majd v�ratlanul felkapta a fej�t. – Nem kellene ink�bb Luk�val foglalkoznia? – ijedt pillant�sa oda-vissza j�rt a leanfay �s Mark k�z�tt. – Nagyon rossz b�rben van. Lehet, hogy…

– P�r nap �s kutya baja – v�gott k�zbe mosolyogva a f�rfi. – Csak teljesen ki van mer�lve… Egy ideig biztos nem lesz vele gondunk, nem hinn�m, hogy k�t napn�l el�bb fel�bredne. Alig maradt ereje… Ez�rt is nem gy�gyultak m�g be a sebei.
Harry meglepetten bar�tj�ra pillantott. Mindeddig nem tudta megmondani, mi volt olyan furcsa a leanfayben, mi zavarta �t annak megjelen�s�ben. Csak most hogy Mark ny�ltan r�mutatott, most kezdte el igaz�n �sszerakni a dolgokat. Az �rzelmeit ural� p�nik miatt eddig nem is vizsg�lta meg komolyabban a fonott haj� fi�t.

– Amint �gyba ker�l, k�t-h�rom nap alv�s ut�n, olyan lesz, mintha mi sem t�rt�nt volna – folytatta a f�rfi, mik�zben a h�tizs�k p�ntj�val sz�sz�lt.
Felpillantva egyb�l arc�ra fagyott a mosoly. A f�l�tte �ll� Harry �that�, z�ld tekintete tork�ra forrasztotta tov�bbi mondanival�j�t.

– M�skor is csin�lt m�r ilyet Luka? – hangzott fel a griffend�les fi� csendes k�rd�se. – Ez�rt olyan biztos benne, hogy semmi komolyabb baja sincs, egyszer�en csak kimer�l.
Mark elcsig�zottan fels�hajtott, majd lassan b�lintott.

– K�tszer – emelkedett f�l t�sk�ja mell�l. – Tizenhat �v alatt eddig k�tszer siker�lt annyira kibor�tani Luk�t, hogy elvesztette az �nkontrollj�t – fanyar fintor �lt ki arc�ra. – B�r most eg�sz j�l meg�szt�tok. Semmi okotok nem lehet a panaszra… V�g�l is egyben maradt az �p�let…
Harry elkerekedett szemekkel meredt a f�rfire.

Biztos, hogy j�l �rtette, mire akar utalni? – cik�zott agy�ban a k�rd�s.
A fidelian, mintha csak tudta volna, hogy mi j�r a fi� fej�ben, halv�nyan biccentett.

– Ha Luka feld�h�dik, �ltal�ban k�-k�v�n nem marad... A f�lddel tesz egyenl�v� mindent maga k�r�l – elgondolkozva megvakarta f�le t�v�t. – Igaz�b�l nem is �rtem, most mi�rt nem �gy t�rt�nt.

Ha Mark nem is de Harry t�k�letesen tudta a v�laszt erre a k�rd�sre.

 
� volt az ok, ami�rt Luka nem rombolta f�ldig a h�zat, ahol fogva tartott�k �ket. Maga se tudta hogyan, de valahogy siker�lt a leanfayt visszar�ngatnia a val�s�gba.
Elm�lked�s�b�l egy, a k�rny�k csendj�t felver�, elny�jtott hang� vony�t�s szak�totta ki.

Ijedten felkapta a fej�t, s k�rd�n Markra pillantott.

– Azt hiszem ez a v�gsz�nk – morogta a fidelian. – Ideje tov�bb�llni, ugyanis nemsok�ra ide�r n�h�ny h�vatlan vend�g.
Egy k�nnyed mozdulattal Harry fel� haj�totta h�tizs�kj�t.

A fi� automatikusan elkapta a karjai k�z� dobott t�sk�t.

– Ezzel mit csin�ljak? – pislogott meglepetten az el�tte �ll� f�rfire.

– Vedd fel l�gy sz�ves! – v�laszolta Mark s�rget�en. – Eddig Vihar hozta, de egy�rtelm�en kijelentette, hogy a tov�bbiakban nem hajland� m�lh�s�llatot j�tszani.

– Kijelentette? – ism�telte Harry hitetlenkedve, mik�zben a h�tt�rben t�bl�bol� feh�r farkasra pillantott. – �gy �rti, elmondta, mit akar?

A fidelian v�lasz helyett csup�ncsak sejtelmesen elmosolyodott.

– Farkas voln�k, nemde? – sz�lalt meg v�g�l. – El�g nagy sz�gyen lenne, ha nem �rten�k sz�t a saj�t fajt�rsaimmal – a griffend�les fi� nem kis ijedts�g�re, v�ratlanul �sszecsapta a tenyer�t. – Na, de most nem �r�nk r� a cseveg�sre, p�r perc �s sarkunkban lesznek!

Mark lassan f�ld fel� ford�totta fej�t �s lehunyta szemeit.

Harry kis h�j�n felsikoltott meglepetts�g�ben, mikor a f�rfi teste �s feje v�ratlanul ny�lni kezdett, majd s�r� sz�r jelent meg az arc�n, a test�n �s a karmos manccs� alakult v�gtagjain. A fi� p�r pillant m�lva m�r egy hatalmas, l�nyi m�ret� farkassal szemezett.
S�r� sz�rk�s-feh�r bund�ja, m�lybarna szemei voltak. Izmos teste, �ri�si mancsai �s villog� fogai l�tv�ny�ra b�rkiben megh�lt volna a v�r.
K�ts�g sem f�rhetett hozz�, hogy ugyanaz az ordas �llt el�tte, amelyik a pinc�ben is a seg�ts�g�re sietett.
Hab�r Mark ny�ltan kijelentette, hogy � volt az a hatalmas farkas, az�rt m�gis m�s helyzet volt szemt�l-szembe �t�lni a val�s�got. Ez valahogy imm�ron visszavonhatatlann� tette a t�nyt, �s a tudatalattij�ban bujk�l� bizonytalans�g is egy csap�sra szertefoszlott.

– Mehet�nk? – sz�lalt meg Mark hangj�n az �ri�si �llat.

Harry automatikusan h�tral�pett egyet, majd mikor r�j�tt mit is tett, tagjait megmakacsolva egyb�l vissza is l�pett.

– Tudom, tudom… – cs�v�lta fej�t j�t�kosan a farkas, a sr�c reakci�j�t l�tva.

 – Nagy vagyok…, sz�r�s…, �s sz�p feh�rek a fogaim.

Viccel�d� szavai el�rt�k hat�sukat. A griffend�les fi� szorong�sa egy csap�sra megsz�nt. Mosolyogva a h�t�ra kapta a fidelian zs�kj�t �s t�tov�z�s n�lk�l az ordas fel� indult.

– �s m�gis hov� megy�nk? – k�rdezte. – �s legink�bb hogyan?

– Visszaviszlek titeket a Roxfortba – felelte Mark. – Igen, j�l hallottad… Viszlek… – fojtotta Harrybe a sz�t. S�hajtva lehasalt a f�be. – �gy j�val gyorsabban haladunk.
�jabb s�rget� vony�t�s zengett �t az erd�n. �gy t�nt egyre sz�k�sebb a rendelkez�sre �ll� id�.

– Valahogy pr�b�ld meg Luk�t felh�zni a h�tamra, azt�n te is �lj fel! – hadarta izgatottan a fidelian. – Alig 10 perc m�lva utol�rnek minket, �s ha ez megt�rt�nik, nem hiszem, hogy most olyan „k�nnyed�n” szabaduln�nk.

Harry siet�s l�ptekkel a mozdulatlanul fekv� Luk�hoz rohant. El�bb �l� helyzetbe h�zta a fi�t, majd karj�t annak derek�ra fonva megpr�b�lt fel�llni.
Els� pr�b�lkoz�sra nyekkenve zuhant vissza a f�ldre, kis h�j�n r�esve a semmin� reakci�t nem mutatat� leanfayre.
Harry meglepetten bar�tj�ra pislogott.
A fonott haj� fi� nehezebb volt, mint aminek l�tszott. R�ad�sul az se k�nny�tette meg a dolg�t, hogy �lettelen b�buk�nt viselkedik.
Vett egy m�ly leveg�t, majd fog�t �sszeszor�tva talpra k�zd�tte mag�t, s meg-megrogy� l�ptekkel a farkashoz vonszolta er�tlen�l szuszog� terh�t.
Ut�lag k�nytelen volt r�j�nni, hogy a leanfay fel�ll�t�sa semmi nem volt ahhoz a proced�r�hoz k�pest, amellyel valahogy a l�nyi m�ret� farkas h�t�ra r�ngatta Luk�t.
T�bb mint �t perc�be ker�lt, mire �nmag�t is, �s bar�tj�t is Mark h�t�n tudhatta.
A fidelian �vatosan fel�llt, majd hagyott p�r pillanatot, hogy az �j helyzet f�ny�ben elhelyezkedhessen Harry.
– Igaz�n nem akarok okoskod�nak t�nni… – sz�lalt meg a farkas. Hangj�b�l egy�rtelm�en kider�lt, hogy mosolyog. – De nem egyszer�bb lett volna valamilyen b�b�jjal lerendezni ezt a herce-hurc�t? V�g�l is var�zsl� vagy, gondolom nem nagy dolog ez neked.
Mark val�sz�n�leg nevetve vetette volna mag�t a f�ldre, ha l�thatja a fi� reakci�j�t.
A griffend�les sr�c p�r m�sodpercig �gy �lt a fidelian h�t�n, mintha vill�m csapott volna bele. Arckifejez�s�r�l reg�nyt lehetett volna �rni.
Legsz�vesebben felk�pelte volna mag�t… J� er�sen.
Hogy nem jutott ez esz�be? Egy locomotor-ral k�nnyed�n Mark h�t�ra lebegtethette volna Luk�t. Az eg�sz nem tartott volna tov�bb egy percn�l, nem is besz�lve f�radts�gr�l!
Gondolataib�l a hirtelen meglend�l� Mark raisztotta fel.
A farkas, minden el�zetes figyelmeztet�s n�lk�l, v�ratlanul az erd� fel� vette az ir�nyt.
Mozdulata nyom�n Harry el�bb kis h�j�n lezuhant a h�t�r�l, mikor meg v�gre siker�lt visszanyernie az egyens�ly�t, akkor meg az eszm�letlen Luka „indult” �n�ll� �tj�ra.
A griffend�les fi� k�nytelen volt bel�tni, hogy az utaz�s ezen m�dja nem sok j�t �g�r.
Fogalma sem volt mibe kapaszkodhatna. A farkas sz�re folyton kics�szott a ruh�j�ba t�p� gallyak, az arc�ba csap� �gak, �s a kid�lt fat�rzsek f�l�tt �tlend�l� fidelian gyomorforgat� ugr�sai.
Luka f�l�tt �thajolva, olyan szorosan r�simult a farkas h�t�ra, amennyire ez csak lehets�ges volt.
Annyira szor�totta az �llat oldal�t, hogy l�bizmai f�jdalmasan beg�rcs�ltek, �s m�r-m�r f�l� volt, hogy elt�ri Mark egy-k�t bord�j�t.

– Mikor �r�nk oda? – d�nny�gte a farkas sz�r�be.

– Ha minden j�l megy, hajnalra m�r ott lesz�nk – hangzott a v�lasz.

– Hajnalra? – emelkedett kicsit f�ljebb Harry.

 – Ezzel elker�lhetj�k a k�v�ncsi t�meget is.
Meg azt, hogy kidobjam a taccsot! – tette hozz� gondolatban a fi�, de ezt jobbnak l�tta nem hangosan kimondani.
Mark h�mm�gve b�lintott, majd fej�t felszegve gyors�tott a temp�n.
Vihar lihegve loholt �ri�si t�rsa nyom�ban. Szeml�tom�st nem villanyozta fel az �tlet, miszerint �jra vissza kell mennie abba az emberekt�l ny�zsg� kast�lyba.
Fenyeget� erd�ket, holdf�nyben f�rd�z� v�gtelen z�ld mez�ket, �les szikl�kkal t�zdelt hegyeket hagytak maguk m�g�tt.
�tjukat s�t�tben figyel� szemp�rok k�vett�k v�gig. Nesztelen�l l�pdel� mancsok, k�v�ncsian hallgat�z� f�lek, f�rk�sz�n remeg� orrcimp�k, tettre k�sz t�hegyes vigy�zt�k biztons�gukat.
Gazd�ik �dv�zl�sk�nt halkan morrantak egyet, amikor elhaladt rejtekhely�k mellett n�luk h�romszor nagyobb t�rsuk, h�t�n a k�t kimer�lt tin�dzserrel, �tban a biztons�got �s meleget ad� roxforti kast�ly fel�.