10. K�nnyed v�lasz
  

M�snap reggel tot�lis k�osz uralkodott a bej�rati csarnokban. Frics �r gy�r haj�t tov�bb ritk�tva rohang�lt fel-al� az indul�shoz k�sz�l�d� di�kok k�zt. Elszabadult macsk�k, huhog� baglyok, v�ratlanul kiny�l� b�r�nd�k tett�k a dilih�zat teljess�.

Harry vigyorogva �ld�g�lt a l�pcs� alj�n Ron t�rsas�g�ban. Kiv�telesen �r�lt, hogy itt maradhat a sz�netre, s m�r alig v�rta, hogy elcsendesedjen a kast�ly.

– Moziztok? – hallatszott egy k�v�ncsi hang.

Hermione p�r l�pcs�fokkal feljebb �lldog�lt, s �rdekl�dve n�zte a felfordul�st.

– Mit csin�lunk? – �rtetlenkedett Ron.

– Hossz� – legyintett a l�ny, majd a csarnok k�osz�n �tv�gva, bes�t�lt a nagyterembe.

– Mi is megy�nk? – �rdekl�d�tt Harry.

Ron b�lintott, �s felt�p�szkodott a l�pcs�r�l. A k�t fi� �tverekedte mag�t a felborult b�r�nd�k �s a l�bak k�zt tekerg�z� macsk�k had�n.

A nagyterembe bel�pve Ron er�teljesen felny�g�tt. Megr�k�ny�d�s�nek oka egy�rtelm� volt. Luka mosolyogva �lt Hermione mellett, s vid�man csever�szett a l�nnyal. Nem �gy t�nt, hogy a fi� k�sz�l valahov�.

– Te nem m�sz haza? – k�rdezte Harry az asztalhoz �lve.

– Amint l�tod nem – vonta meg a v�ll�t Luka. – Az ap�m nagyon elfoglalt, csak zavarn�m, ha m�g r�m is figyelnie kellene.

– Nem l�ttam a neved az ittmarad�k list�j�n – kapcsol�dott be a besz�lget�sbe Ron.

– M�r a tan�v elej�n megmondtam Dumbledore professzornak, hogy nem megyek haza, �gyhogy f�l�slegesnek tartottam a dolgot.

Harry �s Hermione sokatmond� pillant�st v�ltottak.

– Nem hi�nyzik a csal�dod? – folytatta a l�ny a puhatol�z�st. – Hisz eddig mag�ntanul� volt�l. Furcsa lehet, hogy ilyen sok�ig t�vol vagy az otthonodt�l.

– Nem annyira – vonta meg a v�ll�t Luka. – Ap�m a munk�ja miatt mindig is sokat volt t�vol, meg egy�bk�nt is gyakran utazgattunk.

Ron kiss� k�zelebb hajolt a fi�hoz.

– Milyen is apuk�d? �s mi a munk�ja? – k�rdezte k�v�ncsian. – M�g sose besz�lt�l r�la. Azt se tudjuk hogy h�vj�k.

Luka lassan elmosolyodott. �gy t�nt sz�rakoztatja �t a kialakult helyzet.

– Tudj�tok valahol vicces – kezdte f�lig �r� sz�jjal. – N�gy h�nap ut�n ez az els� eset, hogy ny�ltan r�k�rdeztek a mag�n�letemre.

Ron e szavak hallat�n elv�r�s�d�tt, Hermione pedig idegesen piszk�lni kezdte a haj�t.

– Nyugi! – legyintett Luka. – Nem eszlek meg titeket. Nincs is mi�rt. �rthet� ha k�v�ncsiak vagytok – p�r pillanatra elhallgatott, majd elgondolkozva folytatta. – Az ap�m neve Ethan. Kiss� szigor�, �m ugyanakkor tettre k�sz, �s b�rmit megtenne azok�rt, akiket szeret. Mint m�r eml�tettem el�g elfoglalt, �gy nem sok ideje van a csal�dj�ra. Kis koromban ez �llatira zavart engem, �s olt�ri hisztiket csaptam miatta, de m�ra elfogadtam, hogy ap�mnak vannak k�teless�gei, amiket meg kell tennie. Teend�i mellett mindig megpr�b�lt id�t szak�tani csal�dj�ra, �m a dolgokat nagyban megnehez�tette, hogy any�m t�z �vvel ezel�tt, p�r nappal a kish�gom sz�let�se ut�n, meghalt...
Bar�tai elkerekedett szemmel hallgatt�k a fonott haj� fi� ez id�ig leghosszabb monol�gj�t.
Nem csoda, hogy ilyen komoly! – mondta mag�nak Harry. – Ilyen k�r�lm�nyek k�zt feln�ni nem lehetett egy �lom!

– Jaj, ne v�gjatok m�r ilyen k�pet! – mosolyodott el Luka, a t�bbiek sz�nakoz� arckifejez�se l�tt�n.

 – Vannak akik sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint �n! Van egy csod�s h�gom, Kim, egy ap�m, akire sz�m�thatok a bajban…, �s anyagilag sem �llunk �ppen rosszul – tette hozz� vigyorogva.

Eltartott p�r percig, m�g a led�bbent h�rmas feldolgozta a hallottakat. A m�ly�l� cs�ndet v�g�l Ron t�rte meg.

– �s mi az ap�d munk�ja? – k�rdezte.

– Ja t�nyleg – csapott a homlok�ra Luka. – Ezt nem is eml�tettem... Ap�m politikus.

– Politikus? – sz�lalt meg Hermione. – Mindenre sz�m�tottam csak erre nem.

Luka bocs�natk�r�en v�llat vont, majd visszat�rt pir�t�ssal teli t�lj�hoz.

Harry �s Ron vill�msebesen rohant a griffend�l-torony fel�. Hermione a nagyteremben maradt Luk�val.

– M�g mindig be akarsz menni a nyilv�ntart�ba? – lihegte Ron. – Ezek ut�n is.

– Most m�r nem f�jhatjuk le a dolgot – mutatott r� Harry. – Minden el�k�sz�let�nk �s tervez�s�nk feleslegess� v�lna.

– �s hogy megy�nk �gy az esti s�t�ra? Egy szob�ban alszunk. Egyb�l fel fog neki t�nni, ha felkel�nk.

– Majd megoldjuk valahogy a dolgot – csit�totta bar�tj�t Harry. – Ha kell �jra bevetj�k az �lomport, az m�sodikban is remek�l m�k�d�tt Crakn�l �s Monstr�n�l.

– H�t �n nem is tudom – cs�v�lta a fej�t Ron. – Egyre rizik�sabb a dolog. Komolyan elgondolkoztam Hermione �rvein is. Meg�ri ez nek�nk?

A k�t fi� nagyot f�kezett a K�v�r D�ma portr�ja el�tt.

– Mint m�r mondtam nincs vissza�t – zih�lta Harry, majd a portr� k�rd�s�t megel�zve kimondta a jelsz�t. – Napf�ny!

A festm�ny l�tv�nyosan v�gign�zett a fi�kon, majd v�llat vonva utat engedett.

A klubhelys�g kongott az �ress�gt�l, az a n�h�ny ittmarad� m�g mindig a reggelin�l volt.

– J�l van – b�lintott Ron. – Sz�val megcsin�ljuk… M�r csak egy k�rd�sem lenne.

– Micsoda? – n�zett r� Harry.

– Mit csin�lunk estig? – vigyorodott el Ron.