Luthien Lovemagic Oldala
Luthien Lovemagic Oldala
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
MENÜ

 

 

Főoldal

Rólam

Képek

Vendégkönyv

Ez itt a reklám helye

Linkek

Videók

 

 
Idézet

"A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom."
(Lord Byron)

 
Írások

 

 

 

Írásaim

 

 

 

AgiVega írásai

 

 

 

angyalkaLD írásai

 

 

 

Anatol írásai

 

 

 

ani írásai

 

 

 

Assa írásai

 

 

 

avalon írásai

 

 

 

Barbee írásai

 

 

 

blondjob írásai

 

 

 

Brigi írásai

 

 

 

Candlelight írásai

 

 

 

Drachiss írásai

 

 

 

Draco Malfoy írásai

 

 

 

Dracillia írásai

 

 

 

Dracy írásai

 

 

 

Ekler írásai

 

 

 

Fedra James írásai

 

 

 

Firuse írásai

 

 

 

Gwendolinn írásai

 

 

 

herika írásai

 

 

 

Ignis le Feu írásai

 

 

 

Jean Ataldne írásai

 

 

 

kelenta írásai

 

 

 

Lillia_hun írásai

 

 

 

Lilyanjudyth írásai

 

 

 

Lionela írásai

 

 

 

Lothwin írásai

 

Luciatus írásai

 

 

 

Lylthia írásai

 

 

 

Nari írásai

 

 

 

Neji írásai

 

 

 

Nellas írásai

 

 

 

Nikit írásai

 

 

 

Nolena írásai

 

 

 

mellons írásai

 

 

 

Pansy írásai

 

 

 

Perselmouth Lion írásai

 

 

 

Remy írásai

 

 

 

Silme Betty írásai

 

 

 

Solena írásai

 

 

 

Susan Kreber írásai

 

 

 

Synestra írásai

 

 

 

Tanin írásai

 

 

 

Vanilia írásai

 

 

 

Vicky írásai

 

 

 

Yasmine írásai

 

 

 

Zsanna írásai

 

 
Dönteni kell(HP,NB,R,KN)
Dönteni kell(HP,NB,R,KN) : 3. Érzelmek

3. Érzelmek

  2007.03.18. 00:35

Szerző megjegyzése: Lehet, hogy kissé lassan halad a történet, de a következőtől már igyekszem begyorsítani... A fejezetről annyit, hogy Sirius bemutatja határtalan bájitalkészítési zsenialitását, főhősünk pedig egyre inkább úgy érzi, hogy dilemmába kerül.

 
Érzelmek


Kedd. Blöe. Utálom a keddet. Persze csak a hétfő után. Pláne most, hogy dupla bájitaltannal kezdünk. Kellemes lesz másfél órán keresztül Bella Blackkel és csapatával egy levegőt szívni. Igazán sajnálom Siriust, amiért ilyen sötét rokonokkal áldotta meg a sors. Én valószínűleg a helyében már rég kiugrottam volna az ablakon. Vagy inkább őket dobtam volna ki. Az szórakoztatóbb.

De kezdjük ott, hogy felkeltem. Igen, sikerült. Ha kínkeservvel, sírva, dühöngve is, de kinyitottam a szemem. Már itt elrontottam a napomat. Ugyanis olyan fáradt voltam, hogy tíz percbe tellett, mire ásítozva, kócosan és csipásan eljutottam az ágyamtól öt méterre nyíló fürdőszobába. Negatív csúcs. Újabb fél óra, amíg a külsőmet viszonylag emberinek éreztem, és úgy gondoltam, a többiek nem fognak közszeméremsértőnek nevezni, ha meglátnak. Nem mintha valaha is érdekelt volna a véleményük.

Leküldtem Lilyt a nagyterembe, ő ugyanis teljesen frissnek és ébernek érezte magát. Úgy is nézett ki. Fogalmam sincs, hogy csinálja. A mázlista.
Szóval mondtam neki, hogy menjen nélkülem, ugyanis ott nyaggatott, hogy siessek már. Persze, hogy nem tettem.

Mikor úgy ahogy sikerült elkészülnöm, rájöttem, hogy máris lemaradtam a reggeliről. Sőt, az első óra is elkezdődött már. Mikor ezt sikerült felfognom, úgy rohantam a pinceterem felé, mint akit puskából lőttek ki.

Tíz perc múlva lefékeztem a tanterem előtt, és azon nyomban bekopogtam. Amíg ki nem nyílt az ajtó, a falnak döntöttem a hátam, és a térdemre támaszkodtam, hogy kifújjam magam. Ám erre nem sok időm maradt, mivel azonnal nyílt az ajtó, én pedig becsoszogtam. Lumpsluck mérges arccal fogadott. Mielőtt kinyöghettem volna valami bocsánatfélét, megszólalt.

- Megtudhatnám, Miss Vance, hogy miért késett az órámról?

- Én... sajnálom, csak elaludtam – motyogtam halkan.

- Öt pont a Griffendéltől – jelentette ki. – Üljön le, és ne forduljon elő még egyszer.

- Igenis... – Bellatrix és a mardekárosok kárörvendő pillantásaitól kísérve odaslattyogtam a második padhoz, ahol rendszerint Lilyvel és Kellyvel ülök. Csak későn vettem észre, hogy kedves barátnémnak új társasága akadt. Nevezetesen James. Az én helyemen. Hogy ő hogy került oda, azt nem tudom, de biztos nem Lily kérte rá, ő ugyanis fájdalmas arcot vágott, mikor kérdőn ránéztem.

Magamon éreztem Lumpsluck tekintetét, így hát gyorsan folytattam utamat a hátsó padok felé. Nos, az egyetlen szabad hely ott volt, ahol elvileg Jamesnek kellett volna ülnie. Vagyis Sirius és Remus mellett.

- Öhöm... leülhetek? – kérdeztem félénken, és az üres helyre mutattam. A fiú bólintottak, én pedig gyorsan kipakoltam a cuccaimat Sirius mellé. Hmm... itt még úgyse ültem.
Kicsit zavarban voltam, úgyhogy máris hozzákezdtem a táblán lévő recept elkészítéséhez.

Csendben dolgoztunk, de fél óra múlva hallottam, hogy Sirius üstje gyanúsan bugyborékol mellettem. Odanéztem, és láttam, hogy a főzete a kellő napsárga helyett szinte már fekete színt öltött, és ijesztően rotyogott. Nem vagyok egy bájitalzseni, minden órán Lily segített eddig, de azt kellő bizonyossággal állíthattam, hogy Sirius bájitala nem sokáig fog az üstben maradni, hamarosan új célok elé néz (talán, hogy beterítse a fél tantermet, köztük engem is).

Sirius mindezek ellenére teljes lelki nyugalommal öntögette tovább a válogatott (válogatott? Eh, valószínűleg kiszámolta) hozzávalókat. Kétkedve néztem egy darabig, mit művel, végül – mikor már ott járt, hogy egy ijesztő kinézetű madárkarmot dobott volna bele (na, azt sem tudom, honnan a búbánatból szerezte), elkaptam a csuklóját. Kérdőn nézett rám.

- Öhm... szerintem az jobb lenne nem beletenni – magyaráztam neki bátortalanul.

Közben már Remus is minket figyelt, majd a kétes kinézetű bájitalt vette szemügyre.

- Merlinre, Sirius, mit műveltél!? – suttogta borzadva.

Sirius először a saját készítésű fekete lére pislogott, majd rásandított Remus és az én félkész művemre.

- Hoppá – motyogta. Időközben a bájitala egyre vészesebben bugyogott és füstölgött. (Szerencsére szaga egyelőre még nem volt.)

Lumpsluck, hála Merlinnek, még nem indult el szokásos körútjára, hanem az asztalánál dolgozott, így volt időnk Remusszal arra, hogy megpróbáljunk javítani valamicskét azon a borzadványon. Legalább annyira, hogy ne robbanjon fel perceken belül.

Nem hiszem, hogy az én tudásom olyan sokat segített volna rajta, Remus ellenben úgy tűnt, valamennyire tisztában van vele, mit is csinál. Ennek ellenére bárhogy is próbálkoztunk, a bájital egyre gyanúsabb viselkedett. Remus és én már nem is törődtünk a saját főzetünkkel, csupán a Siriusét igyekeztük megakadályozni abban, hogy bármelyik pillanatban felrobbanjon.

És persze Lumpsluck is pont ekkor döntött úgy, hogy ideje megvizsgálni a diákok kotyvalékait. Véleményem szerint rosszul döntött. A mardekárosok asztalánál kezdte, majd Lilyékénél (természetesen kijelentette, hogy tökéletesen haladnak), azután a hollóhátasok és a hugrabugosok következtek. Utoljára jöttünk mi, de a helyzet addigra csak rosszabbodott: már több centi magas fekete szikrák csaptak ki belőle, és bugyborékolás közben minden egyes buborék kidurranásakor szagot eresztett. És az a szag nem volt épp rózsaillatú.

Lumpsluck végül hozzánk is elért, mi pedig próbáltunk minél ártatlanabb képet vágni. Persze mivel az elmúlt fél órában én és Remus rá se hederítettünk a saját bájitalainkra, azok időközben összezsugorodtak és elvesztették napsárga színüket.

- No lássuk, ti hogy boldogultok – nézett bele először az én üstömbe. Összeráncolta a szemöldökét, és szomorúan megrázta a fejét, majd lépett egyet Sirius felé. Amint meglátta azt a fekete, szikrázó, bugyborékoló és bűzölgő izét, szemöldöke a magasba szaladt.

- Megtudhatnám, mi ez, Mr Black? – nézett Siriusra.

Minden fej felénk fordult, Bella pedig kárörvendő-gúnyosan pillantott a fiúra.

- Öhm... a gyógyítás elixírje? – válaszolt bizonytalanul Sirius.

- Nem tudom, Mr Black, nekem inkább méregnek tűnik. – A csoport együttes nevetése között is tisztán hallottam Bella kaján kacaját. – Azt ajánlom, Mr Black – folytatta a professzor -, hogy óra végére javítsa ki, különben plusz házi feladatra számíthat.

Sirius morgott valamit, Lumpsluck pedig Remus elé lépdelt, de az ő főzetére is csak annyi időt szentelt, amíg szomorúan megcsóválta a fejét, aztán már indult is vissza. Épp a terem közepénél járt, mikor Sirius főzete megadta magát, és kirobbant az üstből egy tompa, sistergő hang kíséretében. A kotyvalék beterített mindent és mindenkit, aki a fél méteres körzetében tartózkodott. Vagyis engem, Siriust, Remust, a falat, a padlót és a padot. A többiek elég messze ültek ahhoz, hogy csak a látványban kelljen részesülniük.

A teremben hirtelen csend lett, és szinte hallottam, ahogy néhány tanuló nyaka megroppan a hirtelen fordulattól. Mi hárman úgy álltunk ott beterítve a bájitallal, mint akiket leforráztak. (Jelen esetben leöntöttek.) A fekete izé szerencsére (?) az arcomat is betakarta, így nem vehették észre paprikapiros ábrázatomat. A mardekárosok azonnal nevetésben törtek ki, míg Lumpsluck pár másodpercig csak bámult minket megrökönyödve, aztán intett egyet a pálcájával, mire a bájitalnak nem nevezhető lötty maradéktalanul eltűnt – bár én még mindig éreztem azt a keserű ízt a számban.

- Mi történt? – tette fel a tanár a merőben felesleges kérdést. Senki nem is válaszolt rá. Láttam, hogy Lily pislogva nézi a hármasunkat.

- Menjenek fel a gyengélkedőre – utasított minket Lumpsluck. – Madam Pomfrey vizsgálja meg magukat, abban a bájitalban akármi lehetett.

Én szégyenemben pirulva, szemlesütve iszkoltam ki a teremből, nyomomban Siriusszal és Remusszal. Mikor becsukódott mögöttünk a tanterem ajtaja, Sirius hangosan felnevetett. Értetlen pillantást vetettem a másik fiúra, aki szintén mosolygott.

- Sirius, mi a halált műveltél azzal a bájitallal? – nézett rá felvont szemöldökkel, mosolyogva.

- Nem tudom – felelte Sirius, még mindig nevetve. – Nem figyeltem oda – vonta meg a vállát már némileg lenyugodva.

- Hát te nem vagy ép, Tapmancs – rázta meg a fejét Remus nevetve.

- Ezt bóknak veszem – vigyorgott Sirius, mire felnevettem. Mindketten rámmeredtek, én pedig elpirultam, és lehajtottam a fejem.

Nem sokat szóltam, amíg felértünk a gyengélkedőbe, bár Remus se. Sirius ellenben végigpofázta az utat; minden eszébe jutó témát megemlített a kviddicstől kezdve a sárkánymintás zoknikig. (Ez utóbbit igen érdekfeszítő előadásban hallgathattuk.)

A gyengélkedőn a javasasszony értetlenül fogadott minket.

- Maguk meg mit keresnek itt? – nézett végig rajtunk, valószínűleg a sérüléseinket kereste. Mi elmagyaráztuk neki a helyzetet, mire, az orra alatt motyogva a felelőtlen tanároktól, pár intéssel megbizonyosodott róla, hogy Sirius felrobbanó kotyvaléka semmi kárt nem tett bennünk. Aztán kitessékelt minket a gyengélkedőből.

- Ugye már nem akartok visszamenni az órára? – kérdezte Sirius kétkedve, mikor észrevette, hogy Remus és én a pinceterem felé vettük az irányt.
Mindketten ránéztünk.

- Már csak fél óra maradt – folytatta Sirius. – Úgyse tudjuk befejezni a bájitalainkat. Naaa, Holdsáp, Emily, légyszííí...!

Megfogta a kezem, barátját pedig a karjánál fogva kezdte húzni. Remus megvonta a vállát, én pedig még mindig nem jutottam szóhoz a meglepetéstől: Emilynek hívott! És ahogy kiejtette, az... Te jó ég! Azonnal le kell állnom!

Hagytam, hogy a kezemnél fogva húzzon a Griffendél-torony felé. A Kövér Dáma összeráncolta a szemöldökét, mikor meglátott minket, és gyanakodva méregetett, de miután bemondtam a jelszót, némán utat engedett.

Sirius rögtön lehuppant az egyik fotelba a kandalló elé, és Remus is helyet foglalt mellette, én viszont nem tudtam, hogyan venné ki magát, ha csak úgy magától értetődően közéjük telepednék. Épp ezért inkább a lányok lépcsője felé vettem az irányt. Már léptem volna az első fokra, mikor egy hang utánamszólt.

- Hé, Emily, hova mész? – Hátrafordultam. Valószínűleg Remust hallottam, de mindketten engem figyeltek. – Nem ülsz le?

- Öhm... de, csak lehozom az átváltoztatástan könyvemet – hadartam, miközben egyre jobban zavarba jöttem a két vizsgálódó tekintettől.

Gyorsan feliszkoltam a lépcsőn, be a szobánkba. Aztán legszívesebben a falba vertem volna a fejem; az említett tankönyv a táskámmal együtt a pinceteremben maradt. Hogy mégse kelljen üres kézzel visszakullognom, felkaptam a sötét varázslatok kivédése könyvemet, és a címet gondosan letakarva sétáltam le a fiúkhoz, akik még mindig ugyanott ültek. Velük szemben telepedtem le egy fotelba.

- Mennyi idő van még? – kérdezte ekkor Sirius fojtott hangon barátjától.

- Két hét – hangzott a válasz. – De örülnék, ha nem emlegetnéd folyton, ugyanis nem szívesen emlékeztetem rá magam. – Mintha kissé ingerült lett volna Remus hangja.

Sejtettem, miről beszélnek, de nem akartam beleszólni.

- Még olyan sok? – Sirius szenvedve felsóhajtott. – Annyira unatkozom! Miért nem lehet már holnap?

- Sirius, jó lenne, ha nem nyavalyognál folyton, és nem emlegetnéd fel minden nap, én ugyanis nem várom túl izgatottan, mivel számomra nem olyan kellemes, mint nektek! – csattant fel Remus, és most először láttam, hogy dühösen megvillan a szeme.

Sirius bűnbánóan nézett rá, és láttam, hogy elszégyelli magát. Mielőtt azonban megszólalhatott volna, rámesett a pillantása. Zavartan pislogott felém, mire Remus is rámnézett. Láttam, hogy rettenetesen zavarba jött, és mintha kissé meg is ijedt volna. Mielőtt még elkapta volna a tekintetét, bátorítón rámosolyogtam, majd, mintha mi sem történt volna, kérdeztem:

- Remus – összerezzent, és valószínűleg már felkészült a legrosszabbra -, gond lenne, ha megkérnélek, hogy segíts ma este is a számmisztikában?

Láttam, hogy megkönnyebbült, amiért nem kérdeztem, miről beszélgettek az imént.

- Persze, szívesen – felelte, mire hálásan rámosolyogtam.

Ekkor elkaptam Sirius pillantását, ami a kezemben lévő könyvre vándorolt. Ijedten csúsztattam vissza az ujjam a címére, mire vigyorogva rámnézett, és felvonta a szemöldökét. Tuti, hogy elpirultam.

A fiúk a fennmaradó időben nyugodtan eltársalogtak, de néha én is beleszóltam a beszélgetésbe. Azért furcsán éreztem magam velük. Eddig Siriusszal jóformán még csak úgy találkoztam, hogy vagy egy lánnyal vagy Jamesszel volt. Érdekes volt látni, hogy Remusszal ugyanolyan jól megértik egymást, hiszen Lupin általában komolyabb, míg Sirius és James a bajkeverésben érezték otthon magukat. Most mégis itt ültek előttem, és vidáman beszélgettek, annak ellenére, hogy – ha a természetüket nézzük – tűz és víz.

Aztán egyszercsak nyílt a portrélyuk, és megjelent Lily, nyomában Jamesszel. Mögöttük a többi érkező griffendéles mászott be, akik szintén óráról jöttek.

- Emily, mi történt bájitaltanon? – rohant oda hozzám Lily, és a kezembe nyomta a táskámat, amit a pinceteremben hagytam. – Egyszercsak hallottunk egy sistergő hangot, aztán mikor hátrafordultunk csupa trutyik voltatok.

Egyetlen szóval választoltam: - Sirius.

Lily, James és az időközben megérkező Peter is az említett felé fordult. Sirius nem látszott, hogy nagyon lelomboznák a történtek, széles vigyorral az arcán fogott bele a mesélésbe.

- Jézus, Black – csóválta meg a fejét Lily félig mosolyogva, félig rosszallóan. – Erre is csak te vagy képes.

- Hé, James – néztem a fiúra. – Jössz nekem eggyel, ugye tudod? Átvettem a helyed.

James vigyorogva rámnézett.

- Megegyeztünk. – Kacsintott, mire egy zavart mosollyal elkaptam a tekintetem.

Következő óránk Lilyvel lyukas volt, ahogy Remuson kívül minden tekergőnek. Sirius és James kitalálta, hogy kimennek repülni egy kicsit a pályára, ezért máris felrohantak a seprűjükért. Peter követte őket.

- Emily, prefektus vagy! – nézett rám Lily szemrehányóan, mikor a fiúk mögött becsapódott a portrélyuk. – Miért hagytad, hogy lemenjenek a pályára? Tudod, hogy ilyenkor tilos!

- Tudom – válaszoltam nyugodtan, miközben lefirkantottam a pergamenemre a bájitaltan házi címét. – És azt is tudom, hogy teljesen felesleges lett volna eléjük ugranom, úgyis megtalálják a módját, hogy kiszökjenek.

- Te akkor is prefektus vagy! – erősködött tovább, majd megrázta a fejét. – Hagyjuk, úgyse tudlak lebeszélni róla, hogy mindent megengedj nekik... Fogalmam sincs, hogy lehetsz ennyire jólelkű – dörmögte még, aztán ő is belemélyedt a házi dolgozatába. Megjegyzésére csupán grimaszoltam egyet.

Némán dolgoztunk, csupán a tűz finom ropogása, a klubhelyiség másik végében ülő lányok halk suspusa és a könyvek lapjainak zizegése törte meg a csendet, amikor néhányszor utána kellett néznünk egy-egy adatnak.

Kicsengő előtt pár perccel hangok szűrődtek be a folyosóról. Aztán nyílt a portrélyuk, és McGalagony csörtetett be rajta, kezében két hangosan tiltakozó fiú fülével. Majdnem felkacagtam Sirius és James szenvedő arcát látva.

- Au! De tanárnő, csak levezettük a fölös energiáinkat! – védekezett James, miután a professzorasszony elengedte őket.

- Ha ennyire nem tud mit kezdeni magával, akkor akkor inkább a tanulásra koncentráljon, Potter! – válaszolta McGalagony szigorúan. – Nem tudom, hogyan akarnak év végén levizsgázni, hogyha még a leckéket sem készítik el! – A két fiú tovább tiltakozott, a tanárnő azonban észrevett engem.

– Miss Vance! – csattant fel. – Maga prefektus, miért nem akadályozta meg őket, hogy lemenjenek a pályára repülni!? Tudtommal tisztában van a szabályokkal, nemde?

Borzasztóan éreztem magam, és azt se tudtam, mit mondjak.

- Én... – Ez jó, már csak folytatni kéne.

- Ő még nem volt itt, mikor mi elindultunk – hallottam egy magabiztos hangot. Hitetlenül felkaptam a fejem, és egyenesen Sirius fekete szemeibe néztem. Biztatóan rámmosolygott, mire inkább elfordítottam a tekintetem.

- Szóval, tanárnő – folytatta Sirius -, Emily nem is tudott arról, hogy mi kimegyünk.

- Igaz ez, Miss Vance? – nézett rám McGalagony.

- I-igen – feleltem bátortalanul.

- Nos, rendben, de Potter, Black, maguk jövő hét pénteken hét órakor büntetőmunkára jelentkeznek nálam.

- De tanárnő, az még nagyon messze van, el fogjuk felejteni – akadékoskodott James.

- Akkor tegyen róla, hogy ne felejtse el! – csattant fel McGalagony, majd egy biccentés után távozott a klubhelyiségből.

Sirius fájlalón megdörzsölte a bal fülét, majd seprűjét nekitámasztotta a legközelebbi kanapénak.

- Micsoda vén banya – dörmögte, mire Lily rosszallón ciccegni kezdett.

- Öhm... köszönöm – mosolyogtam hálásan Siriusra, mire ő is elmosolyodott, és rámkacsintott. Szégyenlősen fordítottam el a fejem. Mi az Isten van, ma mindenki kacsintgat!?

- Na jól van, én felmentem – vette kezébe Sirius újra a seprűjét, és a vállára vetette. – Rám fér egy alapos zuhany.

Azzal fel is ment a fiúk hálóiba. James lehuppant Lily mellé, aki megpróbálta figyelmen kívül hagyni ezt a tényt, és tovább olvasta a kész leckéjét.

- Nos, Evans – kezdte a fiú magabiztosan. Lily semmivel nem mutatta, hogy várná a folytatást. – Mizujs?

Majdnem elnevettem magam ezen az idióta kérdésen. Lily is meglepődhetett, ugyanis felvont szemöldökkel nézett Jamesre, mint aki nem tudja mire vélni az előbbi mondatát.

- Jól vagyok, kösz a kérdést. – Azzal újra a pergamenjébe temetkezett.

James tanácstalanul pillantott rám, mire a tekintetemmel unszoltam, hogy hajrá. Aztán jobbnak láttam eltűnni, így felmentem a hálóterembe. Az SVK könyvem nyomban visszahajítottam a ládámba, majd ledobtam magam az ágyra.

Nem értettem, mi van velem, nem szoktam ilyen szégyenlős lenni. Bár, ha azt vesszük, hogy Sirius Blackről van szó, akkor a dolog máris értelmet nyer. Mégis, Sirius, Sirius, Sirius... mi a halálnak gondolkozok róla ennyit!? Ő egy gátlástalan nőcsábász, és kész!

Hirtelen hatalmas erővel berobbant valaki a szobába, majd ugyanakkora robajjal becsapta az ajtót. A meglepetéstől puffanva gurultam le az ágyamról.

- Hogy lehet valaki ekkora tahó!? – szitkozódott Lily, miközben úgy fújtatott, akár egy felbőszült bika. – Egyszerűen nem tudom felfogni...!

- Lily...? – néztem rá, miközben fájó könyökömet tapogatva, nyögve feltápászkodtam a földről. – Mi történt?

- Mi? – szegezte rám dühös szemeit. – Ugyan mi! Potter!

Sóhajtottam egyet.

- Mit csinált már megint az a szerencsétlen? – kérdeztem, miközben az ide-oda cikázó barátnőmet próbáltam követni a tekintetemmel. – Csak nem merészelt újra randira hívni? – ironizáltam, bár igyekeztem nem éreztetni Lilyvel.

- Hah! Még ha csak egy randi! Bár úgyis nemet mondtam volna... Nem! Ő táncolni akart! – Újra rámnézett, én pedig próbáltam felháborodott arcot vágni.

- Ó, hogy merészelte! – csóváltam meg a fejem. Szóval már megint csupán annyi a bűne szegénynek, hogy megpróbált Lily kedvében járni. – Jól van, jól van, nyugodj le, különben elszédülök tőled. Mély levegő, beszív-kifúj, beszív-kifúj...

Lily követte az utasításomat, és egyre lassabban járt fel-alá. Végül nagyot sóhajtva leült az ágya szélére, és rámmeredt.

- Mond meg, Emily, mit tegyek? – Olyan kétségbeesetten nézett rám, mint aki holnap akasztásra megy.

- Úgyis tudod, mit tanácsolnék neked – mondtam. – Semmit nem veszítesz azzal az egyetlen randival.

- De ő Potter, azaz Potter, aki csupán azért nem szállt le még rólam, mert engem teljesen hidegen hagy. – Ne ezzel tudnék vitatkozni. A tenyerébe temette az arcát, és megdörzsölte a szemét, nekem pedig hirtelen egy hatalmasat kordult a gyomrom. Öhöm, nos, igen, mivel a reggeliről lekéstem... Lily felkuncogott. – Nekem is mindjárt kilyukad a gyomrom.

--------------------

A nap további része gyorsan eltelt, Lilyvel pedig a délután folyamán úgy döntöttünk, hogy inkább a könyvtárba vonulunk tanulni, hátha a Madam Cvikker teremtette csöndben gyorsabban végzünk a leckékkel. És valóban: mikor leültünk a vacsorához a nagyteremben, Lilynek már csak a legendás lények gondozása, nekem pedig a számmisztika volt hátra, amit Remus nélkül úgyse tudtam volna megoldani. Így mikor visszatértünk a klubhelyiségbe, rögtön odamentem a tekergőkhöz. Azon kivételes esetek egyikének lehettem szemtanúja, mikor – Remus kivételével (aki úgy tűnt, kész van) – mind tanultak. Sirius vett észre először.

- Helló, Emily – villantott rám egy mosolyt, mire én – az ördög vigye el! – szégyenlősen Remusra kaptam a tekintetem.

- Sziasztok... Öhm, Remus, ha úgy gondolod, akkor... mármint... – habogtam. Eléggé zavarba voltam a szituációtól, de ő kedvesen elmosolyodott.

- Oké, Emily, és szabad vagyok – szólt. Köhöm, hát ez igen kétértelműre sikeresett. Ah, de ahogy látom, ő is rájött, mert picit elpirult. – Ha gondolod, kereshetünk egy nyugis asztalt.

- Rendben – feleltem, és, kerülve Sirius és James pillantását, visszaiszkoltam Lilyhez pár pergamentért és a számmisztika könyvemért.

- Jó mulatást – vigyorgott barátnőm. Vágtam egy gúnyos grimaszt, és Remushoz mentem, aki épp ekkor tápászkodott fel a székéről, figyelmen kívül hagyva barátai sokatmondó vigyorgását. Ajj, miért kell mindig többet belemagyarázni a dolgokba?

Letelepedtünk Remusszal egy szabad asztalhoz, és kinyitottam a könyvem a leckénél.

- Szóval – fogott bele -, a házi ment? – Megráztam a fejem. – Azt csupán az órai munka alapján kellett megoldani.

Azzal magyarázni és mutogatni kezdett. A székemmel együtt szorosan mellécsusszantam, hogy lássam, de ügyeltem rá, hogy se a karunk, se a combunk ne érjen össze. Nem akartam félreérthető helyzetbe kerülni.

Tényleg ügyesen és teljesen érthetően magyarázott, még nekem is sikerült tisztába jönnöm a számokkal és műveletekkel, pedig az én matematikai készségem valahol a béka... khm... szóval elég mélyen van.*

Láttam, hogy Lily időközben átmasírozott a tekergőkhöz, valószínűleg, hogy ne kelljen egyedül gubbasztania az asztalánál. Vagyis biztosan ezzel magyarázná a dolgot. Én meg inkább nem magyarázom semmivel, mert erre a témára Lily harap.

- Szóval ezt érted? – Remus hangja visszaszakított a valóságba. Hoppá, észre se vettem, hogy elkalandoztam, és ijedten vettem tudomásul, hogy a tekintetem a nevető Siriuson állapodott meg. A francba!

Pirulva néztem bele Remus borostyánszínű szemeibe

- Öhm... ne-nem annyira – mondtam zavartan, és pillantásom a telefirkált pergamenre szegeztem. Nem mutatta, hogy annyira bántotta volna a dolog, vagy talán észre se vette?

A következő fél órában, amíg segíteni próbált, igyekeztem rá odafigyelni, de ez szerencsére könnyen ment, és nem kalandoztam el (sem Sirius, sem más felé).

Hálásan köszöntem meg neki a fáradozást, miközben visszaballagtunk a fiúkhoz és Lilyhez. Ám nem maradtam sokáig a társaságukban, egyrészt, mert ez a rengeteg számolás teljesen lefárasztotta az agyam, másrészt, mert nem bírtam elviselni azokat a sokatmondó pillantásokat, amivel illettek minket, miután visszatértünk hozzájuk. Hát tehetek én róla, hogy már csak Remus közvetlen közelében volt hely?

---------------

*Nem igazán tudom, mit is akar rejteni pontosan egy számmisztika óra, de annyit azért sejtek, hogy valamiféleképpen a matekhoz van köze. De javítsatok ki, ha tévedek. :)

 
TUDNIVALÓK
 
Hogy te is tudd az időt...
 
Hanyadika van ma?
2025. Január
HKSCPSV
30
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
 
Statisztika
Indulás: 2006-05-30
 
Lezárt szavazások
Lezárt szavazások
 
Társalgó
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 

Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    Mindig tudnod kell, melyik kiköt&#245; felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG    *****    boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!    *****    CRIMECASESNIGHT - Igazi Bûntényekkel foglalkozó oldal    *****    Figyelem, figyelem! A második vágányra karácsonyi mese érkezett! Mesés karácsonyt kíván mindenkinek: a Mesetáros    *****    10 éves a Haikyuu!! Ennek alkalmából részletes elemzést olvashatsz az anime elsõ évadáról az Anime Odyssey blogban!    *****    Ismerd meg az F-Zero sorozatot, a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-szériáját! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Advent a Mesetárban! Téli és karácsonyi mesék és színezõk várnak! Nézzetek be hozzánk!    *****    Nagyon pontos és részletes születési horoszkóp, valamint 3 év ajándék elõrejelzés, diplomás asztrológustól. Kattints!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek érdemes belenézni.Keress meg és én segítek értelmezni a csillagok állását!    *****    HAMAROSAN ÚJRA ITT A KARÁCSONY! HA SZERETNÉL KARÁCSONYI HANGULATBA KEVEREDNI, AKKOR KATT IDE: KARACSONY.GPORTAL.HU    *****    Nyakunkon a Karácsony, ajándékozz születési horoszkópot barátaidnak, ismerõseidnek.Nagyon szép ajándék! Várlak, kattints    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!