23. Fejezet - A Nyugtalans�g v�lgye

Egy pillanat t�red�ke alatt h�trakapta a fej�t, �s l�tta, hogy Piton is �rzi a hat�st. Tagjaik elnehezedtek, mintha meger�s�d�tt volna a gravit�ci�. A f�rfi egyre m�lyebbre s�llyedt a kanap�ban, mintha mag�ba akarn� sz�vni az �l� alkalmatoss�g, l�tszott rajta, hogy nem tud megmozdulni. Harry viszont a f�ldre roskadt, kez�ben, azaz kez�n ott csillogott, f�ld�nt�li f�nnyel az az ez�st k�z, amelyet F�regfark kapott Voldemortt�l. Szinte r�olvadt a kez�re, mikor meg�rintette. A f�ld�n fekve, hi�ba pr�b�lkozott nem tudott megmozdulni, csak annyit �rzett, hogy egyre er�s�dik a nyom�s, sebhelye, pedig majd kett�szakad. A padl� megrepedt alatta, majd beszakadt. M�g ott k�zd�tt az �let��rt, megpr�b�lta �sszeszedni gondolatait. Musz�j volt tennie valamit. Nem csak mag��rt, hanem Piton�rt is, aki akkorra val�sz�n�leg m�r fuldoklott a kanap� sz�vetei k�z�tt. Nem tudott megbizonyosodni, hiszen m�g fej�t sem tudta oldalra ford�tani. K�ts�gbe esett, mert �rezte, hogy valami be akar t�rni az elm�j�be. M�g soha senkinek nem volt olyan h�l�s, mint abban a pillanatban a mellette szenved� f�rfinak. Ha � nem tan�totta volna meg neki az okklumenci�t, most k�nny� pr�da lenne b�rkinek. Az a furcsa �rz�se t�madt, mintha a keze hely�n l�v� t�rgy t�madn� �t, de valahol �rezte Voldemort jelenl�t�t is. Ez volt az utols� csepp…

Minden erej�t �sszeszedve megpr�b�lt felt�maszkodni. Siker�lt feltorn�sznia mag�t f�lig fekv� helyzetbe, de abban a pillanatban tompa reccsen�st hallott, �s visszazuhant eredeti helyzet�be. Bal karja nem b�rta el a nagy terhel�st, �s elt�rt. K�nnyei folyni kezdtek szem�b�l, de ki�ltani nem tudott, �gy �sszeszorultak ajkai. �rezte, hogy �jra az �jul�s sz�l�n �ll, de most kem�nyen k�zd�tt ellene, �s az ellen a valami ellen, ami sz�net n�lk�l t�madta a gondolatait. Er�ltette mag�t, hogy �sszpontos�tani tudjon. Most nem adhatja fel…

Mivel nem tudta, hogyan kell elpuszt�tani egy Horcruxot, t�madt egy vakmer�, s�t, vesz�lyes �tlete. Tudta, hogy m�s megold�s nincsen, de ez volt az egyetlen es�lye. Vett egy olyan m�ly l�legzetet, amit csak nagy nyom�s alatt l�v� t�deje engedett, �s d�nt�tt. Erej�t megfesz�tve oldalra ford�totta fej�t, hogy er�t tudjon mer�teni a szint�n �let��rt k�zd� f�rfib�l, aminek az lett a k�vetkezm�nye, hogy arc�nak jobb fel�t v�gighas�totta egy ki�ll� j�r�lap szil�nk. Csak egy pillant�st vetett Pitonra, �s tudta, hogy azonnal cselekednie kell.

*

- Tudom, hogy m�rges lesz, de nem hagyhatjuk mag�ra! – mondta hangosan Hermione, hogy Ron fut�s k�zben is hallhassa. A k�t fiatal az �j leple alatt surrant ki a kast�lyb�l, �s most a hoppon�l�si hat�rhoz igyekeztek. Tudt�k, hogy hova kell menni�k, hiszen m�g tavaly Harry mondta, hogy Godrics Hollowban fogja kezdeni a keres�st. Mikor el�rt�k a hat�rt, azonnal dehoppon�ltak.

*

Abban a pillanatban, ahogy kit�rta elm�j�t, valami nagy er�vel behatolt. �rezte mag�ban Voldemortot. Hallhatta gondolatait, ahogy pr�b�lja �t megt�rni. A fi� csak tompa f�jdalomk�nt �rz�kelte, ahogy az ez�st k�z felforr�sodott, �s elkezdte �getni b�r�t, de most nem foglalkozhatott vele. Ha nem is ismerte a m�dj�t, annyit az�rt sejtett, hogy teljes koncentr�ci� �s hatalmas akarat kell egy l�lek darab elpuszt�t�s�hoz. Most nem is csin�lt m�st, minthogy teljes akaraterej�vel arra koncentr�lt, hogy el akarja puszt�tani a betolakod�t. �gy t�nt azonban, hogy hiba, mert a egyre jobban a hat�sa al� ker�lt. K�ts�gbeesetten gondolt k�t bar�tj�ra, �r�lt, hogy nincsenek most itt, Dumbledorera, aki b�zott benne, �s akit a vil�gon a legjobban tisztelt, Siriusra, akit Voldemort egyik aljas szolg�ja gyilkolt meg, �desanyj�ra, aki az �let�t adta �rte, Ginnyre, akit teljes sz�v�b�l szeretett, �s Pitonra, akinek az �lete most � t�le f�gg. Minden gondolat�ban sz�t�radt a szeretet ezek ir�nt az emberek ir�nt, m�g Perselus Piton ir�nt is, akinek b�r neh�z volt beismerni, sokmindent k�sz�nhetett. K�nnyei meg�ll�thatatlanul folytak, eg�sz test�ben remegett, mik�zben �ml�tt r�la a verejt�k, de ez m�r r�g nem az � er�lk�d�s�t jelezte, sokkal ink�bb az ellenfele k�zdelm�t. Ekkor esz�be jutottak Dumbledore szavai, �s v�gre meg�rtette. Val�ban a szeretet, �s a szeretetre val� k�pess�g az, amivel �, Voldemorttal ellent�tben rendelkezik. Ginny k�p�be kapaszkodva, elm�ly�tette ezeket az �rz�seket, �s a s�t�t nagy�r ellen fordult vel�k.

Piton �rezte, hogy v�ge mindennek, m�r nem volt ereje k�zdeni. Nem akarta mag�ra hagyni a fi�t, de m�r nem tehetett semmit. A leveg�hi�ny ellen tiltakoz� teste, r�ngat�zott, mik�zben tudata elhom�lyosult. Ekkor azonban t�rt�nt valami. A z�ld kanap�, amely eddig szor�t�s�ban tartotta, hirtelen kett�t�rt, �s � a f�ld�n tal�lta mag�t. Vadul kapkodta a leveg�t, mik�zben n�gyk�zl�bra �llt. Nem �rtette, hogy mi t�rt�nt a nyom�ssal, de valami�rt elt�nt, siker�lt fel�llnia. Abban a pillanatban vette �szre Pottert, aki megemelkedett mellkassal �s megfesz�lt testtel fek�dt a padl�n, vagyis azon, ami a padl�b�l maradt. K�r�l�tte k�t m�teres t�vols�gban az eg�sz j�r�lap beszakadt, �s egyre m�ly�lt. �gy t�nt, hogy sz�m�ra m�g nem m�lt el az �tok. �ppen megpr�b�lta semleges�teni, mikor megl�tta a fi� kez�t. �gy �rezte, hogy megfordul vele a vil�g. Ez a 17 �ves gyerek �ppen Voldemort egyik l�lekdarabj�val k�zd, �s � nem tehet semmit. Tehetetlens�g�ben, belevert egyet a legk�zelebbi falba, majd visszament a fi� mell�, let�rdelt, �s megfogta a kez�t. �rezte, hogy elt�rt. El�vette var�zsp�lc�j�t, �s �sszeforrasztotta a csontot. „Hogy ennek a k�ly�knek mindig a keze s�r�l meg” Megpr�b�lta szok�sos �rdektelens�g�vel elterelni gondolatait, de ez�ttal nem j�rt sikerrel. Rettenetesen agg�dott Harry�rt. Mi�ta egy kicsit jobban megismerte, r�j�tt, hogy hat �vig igazs�gtalanul b�ntette, b�r ezt sosem mondan� el neki. R�ad�sul most az � v�delm�re volt b�zva.

-          Nehogy itt hagyj, hallod? M�g azt hinn�k, hogy �n �ltelek meg! – ki�ltotta, jobb �tlete nem l�v�n. Tudta, hogy igaza van, de m�g az �jult fi�nak is hazudott. Nem emiatt agg�dott a legjobban. Sosem �rdekelte, hogy ki mit gondol r�la, most sem izgatn�, sokkal fontosabb volt ez a fiatal �let, amely �ppen l�t�nek legnehezebb csat�j�t v�vta.

�r�knak t�n� percekig t�rdelt ott mellette, mikor v�ratlanul kinyitotta a szem�t. Gyanakodva figyelte, mert, ha kudarcot vallott, akkor Voldemort lelke nagy val�sz�n�s�ggel megsz�llta. K�zfej�r�l lecs�szott az ez�st k�z, mik�zben fel�lt. Szem�t r�m�lten j�ratta k�rbe a helys�gen, v�g�l tekintete meg�llapodott a f�rfin.

-          Siker�lt? – k�rdezte elhal� hangon.

-          Igen, siker�lt… - Piton arc�n egy b�ztat� mosoly suhant �t, amiben tal�n ott volt a b�szkes�g is. Jogosan lehetett volna b�szke, hiszen, � tan�totta meg a fi�t az okklumenci�ra, ami most tal�n az �let�t mentette meg.

-          F�radt vagyok – rekedt hangja arr�l �rulkodott, hogy torka is kisz�radt.

-          Nem csod�lom – mondta a f�rfi, mik�zben fel�llt. – Talpra tudsz �llni? – k�rdezte, de most �rz�d�tt, az �szinte �rdekl�d�s.

-          Azt hiszem…

�jra lehajolt, hogy seg�tsen a fi�nak. Eg�sz teste remegett, b�re m�g mindig nyirkos volt az izzadts�gt�l, de nem ez nyugtalan�totta. Sokkal aggaszt�bb volt Potter jobb keze. Nagyon cs�ny�n meg�gett. Ahogy megfordultak, h�tat ford�tva az ez�st k�znek, er�s f�ny vak�totta el �ket. Ami ezut�n t�rt�nt, sokkal furcs�bb �rz�s volt, mintha egyszer�en csak egy zsupszkulcshoz �rt volna. Egy pillanatra �gy t�nt, mintha f�nysebess�ggel utazna, azt�n talajnak �tk�z�tt, �s el�re bukott.

*

Ron �s Hermione �ppen ekkor �rtek oda. Vagyis m�r percekkel azel�tt ott voltak, de azon vitatkoztak, hogy be lehet e t�rni csak �gy, egy mugli lak�sba, mikor egy �les villan�st �szleltek odabentr�l. Nem gondolkoztak tov�bb, kivont�k p�lc�ikat, �s bel�kt�k az ajt�t. Odabent azonban nem volt semmi, csak a konyha �llapota aggasztotta �ket. Valami azt s�gta nekik, hogy j� helyen j�rnak, de m�r k�s� volt. Egym�sra n�ztek, �s egyszerre fordultak meg, hogy kirohanjanak az utc�ra, ahonnan azonnal dehoppon�ltak.

*

Mikor mag�hoz t�rt, az els� dolog, amit �szrevett az a mellette fekv� f�rfi volt. Fekete haja az arc�ba hullott, tal�rja, �gy ter�lt r�, mint valami k�nyelmes takar�. Err�l jutott esz�be, hogy mennyire szeretne most a saj�t �gy�ban, meleg takar� al� beb�jva, k�nyelmesen elny�jt�zni, �s nem gondolni a nem sokkal ezel�tt t�rt�nt esem�nyekre. �gy is furcs�n kusz�k voltak a gondolatai. Nyugtalannak �rezte mag�t, ennek ellen�re feje �jra elnehezedett, �s ahogy visszahanyatlott a f�ldre, r�gt�n el is aludt.

M�g miel�tt Piton kinyitotta volna a szem�t, m�r tudta, hogy bajban vannak. �let�ben csak egyszer �rezte mag�t ennyire nyugtalannak… de az nem lehet… err�l csak egyf�lek�ppen bizonyosodhatott meg…

Er�t vett mag�n �s k�rbe pillantott.

-          Ne … a nyugtalans�g v�lgye… Nem .. – ny�gte elhal� hangon, rem�nyvesztetten, majd elvesztve eszm�let�t, ism�t mag�val ragadta a s�t�ts�g.

*

-          Dumbledore professzor! – ki�ltott�k egyszerre, mik�zben benyitottak az igazgat�i ajtaj�n, azonban ott csak McGalagonyt tal�lt�k.

-          Na de … Mit keresnek maguk itt, ilyen k�s�n?

-          Igazgat�n�, felt�tlen�l besz�ln�nk kell Dumbledore professzorral!

A n� szeme megrebbent a n�v hallat�n, de csak ennyit k�rdezett:

- Mi t�rt�nt?

- Elindultunk Harry�k ut�n – kezdte Hermione lehajtott fejjel – de mire Godrics Hollowba �rt�nk, elt�ntek. Nem egyszer�en hoppon�ltak, att�l f�l�nk, hogy bajuk esett. L�ttunk egy villan�st kintr�l, de mire bement�nk, m�r csak azt l�thattuk, hogy a konyha teljes eg�sz�ben sz�t van rombolva.

- �rtem… - mondta elgondolkozva a n�. – azonnal �rtes�tem Albust. Maguk azonban menjenek a h�l�k�rlet�kbe. Azonnal �rtes�tj�k �n�ket, ha valami t�rt�nt.

A k�t fiatal egym�sra n�zett, majd habozott, de v�g�l is, Ron volt az, aki karon ragadta a l�nyt �s mag�val h�zta.